Lehetőségek
Zsinórban 3 vereséget szenvedtünk el három olyan csapattól (sorrendben Ferencváros, Fehérvár, Felcsút), amelyek az elmúlt években uralták a hazai labdarúgást. Anyagi lehetőségeik, játékosállományuk, háttérstáb, mind messze túlmutat az Újpest lehetőségein. Az, hogy ezekkel a csapatokkal 60-70 percig pariban voltunk, már önmagában is kisebb csoda. Amiért mégis fáj minden szurkolónak a három vereség, az azért van, mert az FTC elleni meccset leszámítva reális esélyünk lett volna a pontszerzésre vagy akár a győzelemre is. Hogy mi történt, arról megoszlanak a vélemények. A legtöbben a vezetőedzőt, Vignjevicset teszik felelőssé, míg mások a játékosokat, és persze ismét előkerült a belga tulajdonos és az ügyvezető felelőssége is. Én a gyengébb szereplésben a legkisebb felelősséget az ügyvezetőben látom. Berta Csaba feladata, hogy üzemeltesse a klubot. Megteszi és jól is teszi. Nincsenek adminisztrációs hibák, mindenki végzi a dolgát. Beleszólása az igazolásokba, játékos mozgásba vagy más futballszakmai dolgokba vélhetően nincsen, ezeket a belga tulajdonos és az edző végzik. A tulajdonos az elmúlt évekhez képest jól igazolt, nem csak zsákbamacska szerb vagy afrikai légiósok jöttek, hanem a magyar piacon már ismert és kipróbált játékosok. Tamás Krisztián, Kiss Tamás, Tajti Mátyás mind a kezdőbe érkeztek. Sőt, amikor Antzoulas kidőlt, akkor azonnal igazoltunk egy rutinos belső védőt Koszanovics személyében. A belga az eddigi „csak minden a pénzről szól” filozófiáját félretéve hajlandó volt anyagi áldozatot hozni. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy ez az erősítés arra elég, hogy eltávolodjunk a kiesési zónától, és jó esetben odaérjünk a dobogóra, de ahhoz, hogy ez már elvárás legyen, ahhoz újabb játékosokra volna szükség. Hogy ez a játékoskeret mire elég, az egy nagyon jó kérdés, hisz nem lehet csak önmagában vizsgálni, az edző szerepe ebben elengedhetetlen. És akkor elérkeztünk Nebojsa Vignjevic személyéhez. Vajon milyen edző a szerb? Nézzük a tényeket.
Kapuskérdés
Ha igaz, hogy ezeket az új játékosokat ő választotta, akkor azt mondom, hogy van szeme a focihoz. Ezek a srácok tudnak kiemelkedőt nyújtani. Mindegyikben van potenciál. Hogy ki tudja-e hozni belőlük az edző, az már más kérdés. Csak gyorsan végigszaladok néhány játékoson, hogy értelmezhető legyen az előző mondatom. A kapuban felváltva véd Banai és Nikolic. Egyikük sincs csúcsformában, így felmerül a kapusedző felelőssége. Illetve az is, hogy miért hoznak rendszeresen rossz döntéseket? Miért hibáznak bele a már ezerszer gyakorolt játékhelyzetekbe? Legutóbbi példa, hogy kaphatott Nikolics ismét a rövidbe egy gólt? Az mindig a kapusé. Tudja? Elvileg igen. Meggyőződésem, hogy a kapusainknál valami mentálisan nincs rendben. Kéne hozzájuk egy pszichológus, vagy egy olyan edző, aki ért a játékosok nyelvén.
Felelősség, pedagógia
Pauljevic sokaknak szálka a szemében. Brankó, a földi párharcait akár védekező, akár támadó párharc többnyire megnyeri. A földön kevesen tudják megverni. Vele 3 probléma van. A fejjátéka gyenge. Ez alapvetően az alkatából és a magasságbeli hiányosságából adódik; az előrejátékban remekül elmegy a szélen, majd jön a beadás. Ha nem lapos rövid passzt ad, akkor tízből hétszer rossz helyre ível. Baromi bosszantó; sokszor vét koncentrációs hibát, mint legutóbb a Felcsút elleni meccsen, amikor gólpasszt adott Colleynak. Felelős-e egy edző, hogy a játékosa egyes játékelemekben semmit nem fejlődik? Véleményem szerint igen. Felelős-e azért, hogy a játékosa nincs mentálisan a topon? Igen. El kellett engedni az alternatíváját Kastratit egy ilyen hiányos védelem mellett? Szerintem nem. És akkor Kastrati. Lirim hatalmas visszaesést mutat. Minden mutatóban rosszabbul teljesít, mint korábban? Úgy tűnik, hogy leginkább fejben van lemaradva. Mi történt? Ugyanis nem ő az egyetlen játékos, aki rosszabbul teljesít mint korábban, vagy nem tudja megfutni azt a pályát, amelyre egyébként az adottságai révén képes lehetne. Akik önmagukhoz képest alul teljesítenek: Banai, Nikolic, Kastrati, Kiss Tamás, Csoboth, Hall. Akik többnyire hozzák amit tudnak: Pauljevic, Antzoulas, Koszanovic, Tamás Krisztián, Tajti, Mack, Simon. Akik felülteljesítenek a korábbi önmagukhoz képest: Onovo, Ljujic, Mörschel, Ambrose. És akkor van még egy csoport, azok, akikről nem tudjuk, hogy most hol tartanak. Nem (vagy alig) kap játéklehetőséget Burekovic, Kuusk, Jevtovski, Ganea, és a fiatalok. Különösen szembetűnő, hogy az észt válogatott Kuusk-ot még akkor sem cseréli be, amikor a posztján szereplő játékos megsérül. Burekról sem tudjuk, hogy él-e még. A fiatalokat lehetne-kellene építeni. Az építés az, ha időről-időre berakom 20 percekre a mérkőzés végén. Az hogy nem játszatom hetekig, majd egyszer csak beteszem a kezdőbe, az nem építés, hanem oroszrulett. Mondjuk Varga Balázsnál ez most bejött. És akkor még vannak azok, akikről még nem tudjuk, hogy mit tudnak, mint Jürgens vagy Sasere. A fent leírtak után ki merem mondani, hogy Nebojsa katasztrofális pedagógus. Egyszerűen nem érti a játékosok nyelvét és lelkét. Ugyanis ha értené, akkor ez a csapat sokkal jobban is szerepelhetne. Szintén edzői probléma, hogy az utóbbi meccseken, általában elfogy a csapat erőnléte a 60. percre. Ez részben taktikai probléma, mert a letámadáshoz sokat kell futni. Mi nem spórolunk az erőnkkel, megyünk előre. Sokszor akkor is, ha már nem mindenki képes rá. Márpedig, ha nem az egész csapat támad le, akkor mindig lesz üres ember az ellenfélnél, így az elől lévők feleslegesen futkároznak. A Felcsút elleni meccsen döbbenetes volt látni, hogy míg az első 5 ember (Ambrose, Varga, Csoboth, Tajti, Onovo letámadtak, addig a hátsó 5 az hátra maradt. Az első és az utolsó ember között volt hogy több mint 40 méter volt a távolság az ideális 15-20méter helyett. Persze, hogy sikertelen volt a letámadás. Na itt például Nebojsának bele kellett volna nyúlnia. Nem tette. Ugyanakkor, ha ilyen-olyan okok miatt (taktika, vagy nincsenek rendesen leedzve) de többen is elfáradnak, akkor lehet cserékkel frissíteni, de Nebojsa ezt is elrontotta. Fehérváron a 91. percben cserélt, a Felcsút ellen pedig a 86. percben. És akkor megint egy adalék, hogy az edzőnk mennyire nem ért a játékosokhoz. Emlékeztek, hogy a szezon elején Ganea milyen jól játszott csereként? Gólpasszokat adott, és folyamatosan veszélyt jelentett az ellenfél kapujára. Mostanra az 1-5 perces játéklehetőségekkel teljesen elvették a kedvét a focitól. Így lehet visszaépíteni (lebontani) egy játékost. Az egykori részben húzó emberből egy semmi lett.
Fejben dől el
Az edzőnk szintén rosszul kezeli azt a helyzetet, amikor egy támadónak gyors döntést kell hoznia. Tipikus esete Csoboth. Kevin akkor passzol, amikor lőnie kéne, és akkor lő, amikor passzolnia kéne. Ez a srác szerintem meg van zavarodva. Mivel folyamatosan csak kritikát kap, teljesen elbizonytalanodott. Vele és Kiss Tomival sokkal többet kéne beszélgetni. Nekik szárnyak kellenének és nem láncok. Őket biztatni kellene.
Talán a legjobban az zavar Vignjevicsben, hogy a mérkőzések utáni nyilatkozataiban mindig mást tesz felelőssé, magát soha. Ez egyrészt nem fair a csapattal vagy a játékosokkal szemben. Másrészt, így nem lesz soha hiteles. Ha mindenki úgy látja a stadionban, hogy ő hozta a legtöbb rossz döntést a pályán és a pálya szélén, akkor furcsa azt látni, hogy ő a játékosokra mutogat. És utoljára pedig, az az ember aki az egész csapatért felel, aki a legtöbbet tehet az eredményért, az egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy állandóan megsértődjön, és áldozatként tekintsen magára. Eddig csak azokat a vélhető hibákat soroltam, amelyek rendszerszintűek, és ezekhez jönnek még olyan „apróságok”, amikor nem megfelelő taktikával megy fel a csapat, amikor nem tud reagálni az ellenfél edzőjének a húzására vagy amikor idegen posztra állít be játékost.
Jól jöhet a szünet
Jól fog jönni a válogatott szünet, hogy egy kicsit rendezzük a sorokat, mert után a Mezőkövesd, Paks, Zalaegerszeg, Kisvárda négyes vár ránk a szezon hátralévő idei meccsein. Ebből egyedül a Paks erős csapat, velük pedig itthon játszunk, szóval 10-12 pont is elvárható.
Hajrá Lilák!
Borítókép: MTI/Szigetváry Zsolt
