Szurkolói élménybeszámoló a magyar válogatott csodálatos, Bulgária ellen aratott 3-0-s győzelméről. Elöljáróban annyit, már a bejutásom sem volt mindennapi.
AZ ÉBREDÉS
16:00
Realizálom, hogy jól elaludtam, és egy rakat olvasatlan üzenetem van. Mind arról szól, hogy el ne késsek A MECCSRŐL. Válogatottunk kevesebb, mint 5 óra múlva megkezdi menetelését, az Eb-kvalifikációs sorozatban.
Azért is nagy nap ez a számomra, mert ez az első olyan válogatott viadal, amit stadionban, élőben tekintek meg. És örök emlék is marad, de erről majd később.
Gyorsan eszek valamit, aztán meg is indulok. Célom a Stefánia Úton található Tücsök Sörkert, a Puskás Aréna szomszédságában, ahol is gyülekeznek már MTK-s, és az angyalföldi cimboráim.
AZ ÉRKEZÉS
18:50
Még csak a pár lézengő, jókedvűen iszogató, nemzeti színű sálas szurkolóról, a néhány posztoló készenlétisről és a kitelepített kordonokról vehető észre a környéken, hogy mi készül. Ahogy beljebb hatolok a Tücsök irányába, egyre több gyülekező szurkolót veszek észre. A magyar szurkolót láthatóan nem tántorítja el a szél. 19 órakor megállapíthatom, hogy a Stefánia felőli oldalon már nagy a gyülekezés
A TÜCSÖKBEN
19:05
Megérkeztem a megbeszélt vendéglátóipari egységhez. Konstatálom, hogy nem egy pillanat alatt fogok sorra kerülni a pultnál. A hely tele van izgatott szurkolókkal. Családok, párok, idősek és fiatalok egyaránt focilázban égnek.
Barátaim, szurkolótársaim már több mint egy órája alapoznak. A jó hangulat már most garantált!
Egy kisfiú az asztalra állva elkezdett szurkolói dalokat skandálni. Többen követtük őt a szurkolásban. Ő lehet akár a jövő egyik vezérszurkolója.
ÁTVONULÁS
20:15
Igen lelkesen átvonulunk a bejárathoz. Gyakorlatilag mindenki szurkol és ez nagyon jó!
ÁTMÁSZÁS A KERÍTÉSEN?
20:35
Állok a sorban, majd kiderült, hogy én vagyok az a szerencsés, akinek nem működik a jegyén a vonalkód. A mögöttem álló srácok már mondják, hogy tartanak nekem bakot, másszak át a kerítésen. Végül egy kedves biztonsági őr hölgy lép oda, megfogja a telefonom, majd egy másodperc alatt beolvassa a vonalkódom. Bejutottam!
A CSATA KEZDETE
A magyar ultrák óriási 12-est formázó, koreóval készültek a meccs kezdetére, jelezvén, hogy a szurkolótábor a tizenkettedik játékos (a mérkőzésről készült képgaléria ezen a linken érhető el). Ez így is van. Mi mindig itt leszünk hőn szeretett válogatottunkkal. Jóban és rosszban egyaránt.
A Himnuszt követően becélozzuk a büfét, hogy italhoz jussunk mielőtt még bármi is történne. Sajnos ez nem sikerült. Valahogy nekem, és bűntársaimnak különös érzékünk van ahhoz, hogy lemaradjunk az első gólról. Már a 7. percben megszereztük a vezetést, Vécsei Bálintnak köszönhetően.
Már az első percektől kezdve dominálunk. A gólt követően, a 12. percben Ádám Martin megereszt egy hatalmas lövést, de a bolgár kapus hárít.
A kivetítőn látjuk, hogy Ádám Martin egy bolgár védő mellett gyalogol. Azt kell mondjam, hogy kétszer akkora, mint a védője.
Egyértelműen látszik a fölényünk. Sokkal jobban, magabiztosabban játszunk. Minden passz jó helyre megy, jók a megoldások, gyors ütemváltásaink vannak.
A 26. percben a tizenhatos környékén szabálytalankodnak a bolgárok. Ezt mindenki tudja, aki kicsit is ért a focihoz, hogy nagyon jó pozíció egy szabadrúgáshoz. Nagyjából 20-25 méterre tippeltem a távolságot onnan, ahol mi voltunk. Szoboszlai Dominik végezte el a szabadot, és be is bombázta a kapuba! Óriási az öröm! A szurkolók egy emberként üvöltik a Ria, ria, Hungáriát!
És, hogy a félidő vége előtt teljes legyen az öröm, Ádám Martin megszerzi első találatát tétmeccsen a válogatottban.
A magyar csapat gyakorlatilag egy félidő alatt eldöntötte a mérkőzést
A SZÜNETBEN
Félidőben megpróbáltunk átjutni a táborba. Az átmenetel elég szórakoztató volt, a végén a többiek már majdnem feladták, mert az első, és a harmadik emeleten kordon választotta el a szurkolói zóna egy részét. Végül én voltam a felbujtó, hogy nem lehet végignézni a válogatott meccset anélkül, hogy mi magunk nem vagyunk az ultrákkal. Így tehát a második emeletről támadva elértük célunkat. Így vált teljessé számunkra a felejthetetlen élmény.
AZ ÉJJEL SOHA NEM ÉRHET VÉGET
A második játékrészben már nem volt gól. Csapatunk a magabiztos vezetés tudatában focizott, és ennek köszönhetően a bolgárok helyzetig is alig jutottak el.
Mi, szurkolók nem lankadtunk egy percig sem, teli torokból szurkoltuk végig a második félidőt. Felcsendült a Robban a stadion című dal, a Hajrá Magyarok, többször zúgott a Ria, ria, Hungária is. És nem maradhatott el az Éjjel soha nem érhet véget nóta sem, ami már 2016 óta szerves része a magyar szurkolói kultúrának. A 13 ezer ultra elképesztő hangulatot csinált! A lelátó többi része is többször rázendített.
Mindenki a magyar válogatottért szurkolt!
Az elmúlt 20-25 évben ez az eddigi legjobb magyar válogatott szerintem. Megérdemlik a tagjai, hogy az idők végezetéig mellettük legyünk! De legalább ekkora teher is nehezedik rájuk!
Irány Podgorica! Irány a Balkán! Hajrá, Magyarország!
EMLÉKEZTETŐ
Eb-selejtező
G csoport, 2. forduló:
Magyarország-Bulgária 3-0 (3-0)
Puskás Aréna, 65 ezer néző
gólszerzők:
Vécsei (7.), Szoboszlai (26.), Ádám (39.)
Magyarország:
Dibusz – Lang, Orbán, Szalai – Bolla (Nego, 87.), Nagy Á (Kleinheisler, 73.), Vécsei (Kalmár, 87.), Kerkez – Sallai (Csoboth, 73.), Szoboszlai – Ádám (Varga B., 59.)
Bulgária:
Naumov – Sztojanov, Antov, Galabov, Markov (Petrov, a szünetben) – Petkov, Gruev (Sopov, 85.), Karabeljov (Krasztev, a szünetben), Ilijev – Deszpodov (Kirilov, 57.), Delev (Ruszev, a szünetben)
