A kezdő
Apró változások a kezdőben: Tamás Krisztián megsérült, így Pau kezd a bal oldalon. Tajti kiszorította Mörschelt, aki vélhetően fáradtan érkezett vissza a válogatott meccsekről, és Csoboth is pihen. A helyén Ganea kezd. Így állunk fel: Banai, Kastrati – Antzoulas – Fehér – Pauljevic, Tajti – Onovo, Kiss – Ljujic – Ganea és Ambrose. Kb 5-6000 néző jött össze a kezdetre, és mi úgy is kezdtük a játékot, ahogy illik.
A harmadik percben Ambrose kapott egy kiugratást, de némileg kisodródva az oldalhálóba lőtt. Az ötödik percben egy letámadásból Tajti szerez labdát, kipasszolja Kissnek, aki élesen középre lövi, ahol ketten is érkeznek. Ljujics lába előtt még elment a labda. De Ambrose megelőzve védőjét a hálóba vágja. 1-0 ide. Szép volt Tajti labdaszerzése és kulcspassza Kissnek, szép volt Kiss beadása. Ambrose pedig mintaszerűen érkezett.
Hamar eldőlhetett volna
Maradtunk fent, vagyis hol erőszakosabb, hol gyengébb letámadásokkal zavartuk meg a Pécs labdakihozatalát. És ha kellett, akkor hátulról építkeztünk. Kicsit sem kapkodott a csapat, volt türelmünk játszani, és közben helyzeteket kialakítani. Az első 30 percben volt három tökéletesen végigvitt kontránk. Ezeknél Ambrose még kétszer tudott helyzetbe kerülni, de ezek a rutintalansága folytán kimaradtak. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy ez a fiú hihetetlen fizikális fölényben volt a pécsi védőkkel szemben. Teljesen más sebességgel közlekedett mint ellenfelei. Egyszerűen nem tudták tartani. A 31. percben szöglettel jövünk. Tajti ívelt tökéletesen az ötösön a rövidre, ahol érkezik Fehér Csanád, aki remekül fejel a kapuba. 2-0 ide, és teljesen megérdemelten. A gól után feljebb jött a Pécs, és egyre erőszakosabban szállnak bele a párharcokba, így nekik is összejön néhány helyzet, de ezeket hárítja a védelmünk. A 37. percben egy szabad labdáért folyó párharcban mind Kiss, mind az ellenfele megpróbálja megszerezni a labdát, amikor összerúgnak. A pécsi azonnal összeesik, a spori pedig befújja a tizenegyest. Nekem elég véleményesnek tűnt, hisz a pécsi nem birtokolta azt, de berúgják, így 2-1 ide.
Jött Csoboth
A félidőben egy csere nálunk, a kicsit indiszponáltnak tűnő Kiss helyére Csoboth érkezik. A második félidő elejét is megnyomjuk, jönnek is a helyzetek. A 52. percben Csoboth viszi rá a védőkre, hárman is körbeveszik és szerelik. De Ljujics összeszedi a lecsorgót, egyből kijátssza Kastratinak, aki visszalövi Csobothnak. Ő azonban továbbengedi a labdát, ami így tökéletes Onovónak, aki középről, 14 méterről felhelyezi a jobb felső sarokba. Parádés lövés egy gyönyörű támadás révén, ahol Ljujics, Kastrati és Csoboth után Onovo is jó döntést hozott. 3-1. Azt hiszem, hogy innentől kezdve már nem fog tudni felállni a Pécs. Jöttek még a cserék, a 60. percben Ganea és Ljujics helyére érkezett Mack és Simon. A 76. percben Ambrose helyére Jürgens, a 89. percben Tajti helyére Radosevics. De az eredmény egy percre sem volt veszélyben. Nyertünk 3-1-re és várjuk a sorsolást.
A csapat és az ellenfél
Szerintem jó felállásban és jó taktikával kezdtük a meccset. Volt, amikor letámadtunk, volt, hogy fegyelmezetten visszaállva védekeztünk. Volt, hogy gyorsan indítottunk, volt, hogy járattuk a labdát. Kimondható, hogy a játékunk kicsit sem volt sablonos. Nagyon tetszett, hogy senki sem vette félvállról a meccset, mindenki odatette magát, megfelelően koncentrált. Pedig a Pécs is elég erőszakosan próbált labdát szerezni a térfelükön. Néha sikerült is nekik, de masszív technikai fölényben voltunk. Taktikailag is érettebben játszottunk, és a párharcokat is jóval nagyobb számban nyertük. Az első félidőben rengeteg helyzetet sikerült kialakítanunk, főleg Ambrose kiugratásaival. És csak a rutintalanságának köszönhető, hogy nem dőlt el a meccs az első félóra végére. Amilyen jól, csapatként védekezett a Munkás, annyira nem volt megfelelő minőség a támadásaikban. Egyszerűen képzetlenek voltak a csatáraik. Ha nincs az ajándék tizi, szerintem soha nem rúgnak gólt. A második félidőre is jól jöttünk ki, és hamar rá tudtuk rúgni a harmadik gólunkat, így már kevésbé kellett izgulni. És a cserék ellenére is végig kontrolláltuk a meccset. Becsületére legyen mondva a pécsi csapatnak, hogy nem álltak be bunkerfocira, hanem akartak ők is játszani. Bár volt néhány keményebb belépő. De nem voltak alattomosak, és végig sportszerű volt a meccs. Viszont nagyon rájuk férne egy-két góllövő csatár. Volt egy újdonság is a játékunkban, mégpedig, hogy az ellenfél letámadásánál hol Ljujics, hol Tajti lépett vissza mélységi irányítónak a védők és Onovo mellé. Így nagyon jó százalékkal tudtuk pontosan kihozni a labdát.
Egyéni teljesítmények
Banainak nem volt sok dolga, nagy védést nem kellett bemutatnia, de a kósza lövéseket és fejeseket jól szedte össze. Kastratinak az elején ismét volt néhány eladott labdája, de már jóval kevesebb mint az előző meccseken. Viszont egyre jobb az előrejátékban, és ennek megfelelően adott egy gólpasszt is. Lirim lassan túl van a meccshiányos állapotán. Antzoulasz jól védekezett, viszont az előző meccshez képest kevesebbet vett részt a támadások építésében. Fehér nagyon jól védekezett, megint volt egy extra mentése, és fejelt egy remek gólt. Csak így tovább, Csanád! Pauljevics jól zárta a bal oldalt, de a támadásokhoz ő sem tett hozzá sokat. Onovo hozta a szokásos remek szűrőmunkáját, ugyanakkor a középpályán volt néhány labdavesztése, amit nem szoktunk meg tőle. Aztán a gólja, ami egy remekül eltalált lövés volt, extrává emelte a teljesítményét. Tajti ezen a meccsen megmutatta, hogy mire számíthatunk tőle. Az első gólunk előtt adott egy kulcspasszt, a második gólunk előtt ő adta a gólpasszt. Nagyon sokat volt játékban, összeszedte és jól meg is játszotta a labdákat. Szerintem ha nincs Ambrose a pályán, akkor ő a mezőny legjobbja. Kiss Tomi az első gólnál adott egy gólpasszt, de mellette elég sokszor hozott rossz döntést. Kapott is egy sárgát, illetve összehozott egy tizit, még ha véleményes is volt. Tőle mindenki többre számít. Ljujics játéka sokat változott. Nem annyira látványos, mint a korábbi meccsein, mert már nem csak a kapu előtt próbál területet nyerni és helyzetbe kerülni. Egyre többet jön vissza védekezni, és mélységből megjátszani a labdákat. Tetszett a játéka. Ganea másodszor volt kezdő, az ő produkciója nem tetszik annyira, mint amikor csereként jött be. Szélsőnek talán kicsit lassú (biztos, hogy lassabb mint Csoboth), és a védekezésben sem annyira hatékony. Ugyanakkor most is voltak jó megoldásai. Nekem közepes volt ezen a meccsen. A meccs legjobbja nálam Ambrose volt. Négy alkalommal is helyzetbe tudott kerülni, és csak a tapasztalatlansága miatt rúgott “csak” egy gólt. De igen látványos a fejődése. Korábban azt írtam róla, hogy jók a fizikai paraméterei, de meg kell tanulnia a center mozgását. Hát, megtanulta. Ugyan nem mindig jó ütemben indul be a résbe, és emiatt többször is lesre futott, de kétségtelen, hogy már úgy mozog, mint egy center. Elkezdte érezni, hogy hol vannak azok a területek, ahova érkezhet számára a labda. És hihetetlen erővel támadja az ellenfél kapuját. Fizikálisan kimagaslik a hazai mezőnyből, a sebessége extra, a helyezkedése szépen alakul, és kiteszi a szívét a pályára. Kíváncsian vártam Jürgenset is, és kapott 15 percet, de abban nem mutatott semmi figyelemreméltót. Meglátjuk, hogy Vignjevicsék mit tudnak belőle kihozni.
Vignjevics és a stábja jól készítette fel a csapatot. Mentálisan mindenki a topon volt. Látható volt a szándék, hogy mikor mit játszunk, jól váltogattuk a letámadást és a visszazárást. Uraltuk az egész meccset, rendben voltunk.
Hajrá, Lilák!
