Első félidő
Kis késéssel, a 2. percben sikerült befutnom a kék-fehér szentélybe, és elfoglaltam szokásos pozíciómat a B1 szektorban, ultratársaim között. Krisz barátom oda is szúrt nekem, hogy mit tennék, ha már 3-0-ra vezetnénk. Jót nevettem, majd én is csatlakoztam a szurkoláshoz.
Az ellenfél mellett a csapatnak és a szurkolótábornak a zord időjárással is meg kellett küzdenie. Ennek ellenére szép létszámban gyűltünk össze a matyóföldiek elleni sorsdöntő kupameccsre. Mindenki tisztában volt vele, hogy a Mezőkövesd nem egy NB II-es “noname” csapat. Elvégre jelenleg felettünk állnak egy osztállyal.
A mérkőzés jó iramban indult, első komolyabb helyzetünk a 13. percben volt Németh Krisztián tört kapura, majd lőtte mellé a labdát érthetetlen okból. A védekezésünk az első negyedórában érezhetően bizonytalan volt, amelynek következtében megszületett a találkozó első gólja a kövesdiek részéről. Ez nem szegte kedvünket tovább folytattuk csapatunk buzdítását. Zúgott a ‘Mindent bele!’.
Ami abszolút jó döntés volt szerintem a vezetőedzőnk részéről, hogy megpróbálta tehermentesíteni Bognár Istvánt azzal, hogy Kata Mihály is jól láthatóan nem csak szűrű középpályásként funkcionált, hanem irányítóként is, így Kisbogesznek több lehetősége nyílt a támadásokban részt venni, azokat aktívan segíteni.
fotó: MTK Budapest/Rácz Ádám
Pár szurkolótársam elkezdte elemezgetni az ellenfél csapatát, és arra a megállapításra jutottak, hogy a Mezőkövesd játékosai gyorsabbak, atletikusabbak. Ebben volt tettenérhető ez a bizonyos osztálykülönbség. Az első félidő második felében megállás nélkül rohamozták a kapunkat, és csak Rácz Gergő kapusunk bravúrjainak volt köszönhető, hogy a félidő “csak” egygólos kövesdi előnnyel zárult. Rácz játékjogának megszerzése véleményem szerint maximálsan kifizetődő eddig. Végre van egy minőséginek mondható kapusunk. Maroknyi táborunknak is kijár a dicséret. ‘Kék mítoszok’ dalunktól volt hangos az egész stadion. Olyan érzés volt, mintha a vendég csapat szurkolói el se jöttek volna a meccsre.
Volt bennem egy olyan érzés folyamatosan, hogy csapatunk valahol félúton lehet igazából az NB II és az NB I között. Ez valami olyasmi lehet, mint mikor az angol tanárom azt mondta nekem, hogy már jobban tudok angolul, mint a B2 szint, de még nem érem el a C1-et. Szeretett csapatomnak is ezt a ‘C1 szintet’ kéne labdarúgásban megütnie ahhoz, hogy jövőre, ha feljutunk, akkor stabil NB I-es csapat maradhassunk.
A szurkolással kapcsolatban pedig az a meglátásom, hogy pont ilyenkor kell igazán támogatni hangosan a csapatot. Fagyban, rossz időben mikor hátrányban vagyunk. 6-0-nál könnyű örömködni, meg verni magunkat, hogy milyen jó a csapat.
Második félidő
Nagyon gyorsan egy szögletet követően durrantott a vendég csapat kapáslövésből egy gólt, ezzel az állás 0-2 volt. Elgondolkoztam azon, amit Horváth Dávid vezetőedzőnk nyilatkozott az ankéton, hogy most már jól le tudjuk védekezni a pontrúgásokat. Úgy látszik ez a kijelentése csak az NB II-es csapatokra vonatkozott.
Játékunk ezt követően abszolút nem volt tragikus. Sajnálatos módon a támadócserék hada sem tette meg a hatását, nem tudtuk helyzeteinket gólra váltani. Minden mindegy alapon átálltunk 3 védős formációra is. A 70. perc után kiült a kék fehér játékosokra a fáradtság, az ellenfél kapuja elé nem egyszer kerültünk, de az utolsó mozdulatokba mindig vagy hiba csúszott, vagy éppen ott felejtette magát az ellenfél védője a mi kárunkra.
A mérkőzés így 0-2 lett, és ezzel véget ért a szereplésünk a Magyar Kupában. Sovány vígasz, hogy így jobban tud majd a csapat a feljutásra koncentrálni.
Mit is mondhatnék. Ilyen egy (jegyzem meg az életéért küzdő) NB I-es csapat ellen játszani. Az MTK-nak nincs még meg a rutinja jelenleg, hogy újra felvegye a kesztyűt az elsőosztály csapataival szemben. Ennek két okát látom: sok a fiatal, kevés tapasztalattal rendelkező, nem NB I-es szintű játékosunk. A másik az, hogy ha majd jövőre minden héten ilyen, és ehhez hasonló ellenfelekkel nézünk szembe, akkor hiszem, hogy el tudjuk majd kapni a fonalat, és külföldi, illetve tapasztalt NB I-es játékosokkal kiegészülve jól fogunk teljesíteni az élvonalban.
A mérkőzés főszereplői: Az NB I-es szinten szurkoló Ultras MTK
Mint írtam fentebb, a hideg ellenére jó létszámot sikerült kiállítanunk szurkolóinkból. Azt gondolom, sok csapat megirigyelhetné, mennyire kitartó és összeszokott tábor vagyunk.
Teljesen más egy élvonalbeli csapat ellen szurkolni. Ilyenkor a 200%-os teljesítmény nem csak a csapattól, hanem saját magunktól is alapkövetelmény, aminek szerintem sikerült eleget tennünk. Kisebb, pár perces szüneteket leszámítva megállás nélkül kántáltuk változatos rigmusainkat. Néha persze egy-egy válogatott beszólás is becsúszott, de szerintem ez belefér.
Egy jobb csapat ellen nehezebben unja el magát a szurkoló, van miért küzdeni. Nincs benned az, hogy már megint csak a kötelezőt kell leszurkolni, hanem itt oda kell tenned magad szívvel lélekkel. Ha mi is csak félgőzzel szurkolunk, akkor hogy várhatjuk el a csapattól, hogy haljon meg a pályán? Akkor nincs kiért megpusztulni, ennyi erővel a srácok az üres stadionnak is játszhatnának.
Szöval összegészében elmondhatom, hogy nekünk sikerült eltüntetni szurkolásban az osztálykülönbséget. Mi már megérdemeljük mint ultratábor, hogy csatlakozzunk a többi NB I-es csapat táboraihoz. Folytatás a Dorog ellen február 5-én vasárnap. A dorogiak nagy nemeziseink, mindenkinek ott kell lenni a vendég szektorban, akinek kicsit is számít a csapatunk. Orvosi igazolást nem fogadok el a hiányzásért. Ultra vagyok, nem tanár.
Jegyzőkönyv
MOL Magyar Kupa Nyolcaddöntő
MTK BUDAPEST FC – MEZŐKÖVESD ZSÓRY FC 0–2 (0–1)
MTK: Rácz G. – Poór, Szépe, Bobál D., Varju (Palincsár M., 57.) – Kovács Mátyás, Kata (Horváth A., 85.), Kocsis G.(Stieber Z., 57.), Zuigéber Á. (Kapronczai G., 74.) – Németh K. (Zsóri, a szünetben), Bognár I.
Vezetőedző: Horváth Dávid
MEZŐKÖVESD: Tordai – Kállai K., Lukic, Pillár, Vajda S. – Ephestion (Filip, 72.), Brtan, Cseri (David Babunski, 56.) – Molnár G. (Karnitsky, 56.), Bobál G. (Besirovic, a szünetben), S. Drazic. Vezetőedző: Kuttor Attila
Gólszerzők:
S. Drazic (20.), Lukic (50.)
