Emlékeztek? A bajnokság még csak épp akkor kezdődött el. A csákvári „diadalon” voltunk túl és rekkenő hőségben jöttünk össze a Bozsik VIP termében a szurkolói ankéton. Vezetőink, edzőink és játékosaink gondolatait kitüntető figyelemmel hallgattuk az aktuális szezonról, tervekről.
Nekem valahogy nem tetszett, amit hallottam. Úgy gondoltam azzal a kerettel, amivel rendelkezünk, képtelenek leszünk megoldani a sikeres szereplést. Ráadásul valami olyan ködöset vázoltak Kun Gergőék, hogy jó ez az állomány, legfeljebb 1-2 igazolás lesz még, de csak rendes embereket, szerethető focistákat hívunk majd ide, ettől várjuk a megoldást.
Szót kértem és jeleztem, hogy ha a szakvezetés azon munkálkodik, hogy legfeljebb majd az átigazolási szezon lezárta előtt pár órával még a polcon ott hagyottak közül választunk néhány olyat, aki már senkinek sem kellett, nagyon rossz úton járunk. „Az akkor már nagyon késő lesz!”-mondtam, hiszen túl leszünk a 7. fordulón és addigra olyan lemaradást szedhetünk össze, ami végzetes lehet a feljutásért folytatott harcban.
Csípőből érkezett is a válasz Fehér Péter szakmai igazgatótól: Gyula! 1-es! Ülj le! No, persze elegánsabban, hiszen Péternek bizonyára volt gyerekszobája. Így hamiskás mosollyal jegyezte meg: „És akkor mi lesz, ha 7 forduló mögöttünk lesz? Lesz már 21 pontunk!”…
No kérem szépen, 7 hónap távlatából már kijelenthetjük, hogy a mi Péterünk tévedett. Nem is kicsit, hanem nagyot, hiszen még mindig csak 6 győzelemnél tartunk és 4 ponttal vagyunk csak előrébb, mint a kiesőjelöltek. Tehát pont ott vagyunk, ahol a part szakad és egy olyan ötös sorozat előtt állunk, ami kulcsfontosságú lesz a további céljaink elérése érdekében.
Hogy mik ezek a célok? A visszakapaszkodás a dobogó közelébe? A nyugodt középmezőny? A biztos bentmaradás? Vagy amire alig merünk gondolni, de sajnos reális opció: az épphogy, a BVSC elleni utolsó meccsen kiharcolt bent maradás? Jézusom, rá sem merek gondolni… A végtelenül únszimpatikus Mitrovics vigyorgó pofája van most előttem… Pffffff…
Szóval jön öt kanyar… Hali, Győr idegenben, Lipcseiék a Bozsikban, majd Budafok és végül Szeged itthon. Szép kis kör… Rácz Józsi barátom (Rácz Gergő MTK, Paks apukája) tegnap aszongya: „Na Gyulám, ebből három tuti zacskó” Hááát, sanszos… És akkor marad két meccs, ami még akármi is lehet. Az akármi két győzelem vagy két iksz. Ha az előbbi, akkor is hátrébb csúszunk a tabellán, de ha az utóbbi, akkor 5 forduló múlva pont a kiesőhelyen leszünk. Józsikám, drága, remélem nincs igazad!
Na nézzük a realitást: a Haladás ősszel itthon megvert minket, a tulajdonos bejelentette, hogy nincs pénz, az önkori valamicskét csöpögtetett nekik, de mire ez megtörtént, már néhány játékos lelépett. De döbbenet, még így sem rogytak össze tavaszra, az elmúlt öt meccsből van két győzelmük és két ikszük.
A Győrt valami csoda folytán Kispesten megvertük, most botladoznak, de Kuznyecov összerántja őket, szerintem ez sima zakó.
Lipcseiék sorozatban hármat nyertek az elmúlt hetekben…
A Budafok borzalmas helyzetben van, de lehet, Dajkával elindulnak felfelé. Vagy mégsem?
A Szeged 4 pontra van a feljutástól, nem mondtak még le az első osztályról, a Tiszaparton is elintéztek minket, nagyon nehéz lesz ellenük.
Na szóval csoda, hogy a zabszem benne van a …ggemben?
Egyébként az a baj, hogy még ötletem sincs, miként tudnánk mondjuk 7-8 ponttal letudni ezt a következő 5 hetet. (Remélem Aurélnak van elképzelése) Keretünk sovány, játékunk kudarckerülő, beszari, góllövőnk kevés, védelmünk mindig összehoz 1-2 gólt, középpályán súlytalanok vagyunk, passzpontosságunk döbbenetesen gyatra. És a padunk nagyon rövid… Nem is beszélve arról, ha valaki kidől sérülés, sárga vagy piros miatt, még a kezdőcsapatot is nehezen tudjuk kiállítani. Múlt héten is szegény Simon Benivel kezdtünk… Imádom a játékát, az ifiknél, meg az NB III-ban ügyes dolgokat láttam/látok nála, döbbenetes, milyen érzékkel fedezi a labdát, de nagyon súlytalan, még nem érett a másodosztályra. Barnának van 4 sárgája. Ki tud egyáltalán balbekket játszani rajta kívül???
Sajnos nem látom rózsásnak a helyzetünket, de bízom benne, hogy valamit nagyon rosszul érzékelek és a fiúk majd rámcáfolnak…
Jó kis pesszimista poszt lett ebből… Próbálok valami bíztatót az írásom végére biggyeszteni. Öööööö, szóval….. Izé…. Na csak eszembe jutott valami!
Néhány napja egy nagyon beszédes igazolás történt a klubnál… Ja, hogy ki voltunk zárva? Persze. De mégis! Na idefigyöjjé! Február 14-én leigazoltunk Szijjártó Pétert! Most tényleg nem hülyéskedek. A Dunakeszi Kinizsitől. A Szíjjast? Na nem, hanem a 13 éves fiát. És akkor mi van? – kérdezhetik sokan…
Na az van, hogy bízom benne, Péter mindenféle fradizása, szelfizése ellenére még rajta tartja a szemét a klubon. Bizonyára nem véletlen, hogy Dunakesziről heti négyszer épp Kispestre fogja furikázni a kormányőr a kis Petit és nem mondjuk a hozzájuk lényegesen közelebb eső Vasas Kubala Akadémiára vagy tudomisén hova. Ha külügyminiszterünk is kollaboránsként részt venne klubunk beszántásában, miért hozná ide a fiát? Kitéve magát és gyermekét is a különböző vegzálásoknak. Tehát azt feltételezem, hogy a közelben van valami olyan bejelentés, ami a tulajdonosok kivásárlására vonatkozik.
Ez talán biztató lehet a jövőre nézve, de az biztos, a bentmaradást ennek a gárdának kell kiharcolnia, hogy aztán jövőre más célokkal fussunk neki az újabb szezonnak. Ehhez pedig elengedhetetlen a következő 5 meccs sikeres megoldása.
HAJRÁ HONVÉD! CSAK A KISPEST!
