A meccs főbb eseményei
Nikolics- Pauljevic-Antzoulasz-Hall-Kastrati, Boumal-Onovo, Varga-Mörschel-Csoboth, Gouré összeállításban kezdtünk. Tehát ugyanúgy, mint egy héttel korábban. Illetve majdnem, mert a két szélsővédőnk helyet cserélt. A 3. percben Kocsis forgatja meg a jobbon Pauljevicet. Majd passzolja a felfutó Tamásnak, akinek tökéletes beadását Eördögh fölé bombázza a hosszún. Ennél az akciónál három játékosunk is hibázott. Pauljevic, akit csúnyán becsaptak, Varga, aki nem jött végig Tamással, illetve Kastrati a beadásnál, aki lemaradt az emberéről. De megúsztuk.
A 8.percben Kastrati veszít labdát az oldalvonal mellett, Eördögh szerzi meg. Majd Ennin robog végig, középre teszi, de Tamás szemben a kapuval csúnyán ellövi. A második nagy ziccere a Kispestnek, és egyben választ kapunk arra is, hogy miért tart ott a Kispest, ahol. A helyzeteket nem tudják berúgni. A félidő felénél végre némileg magunkra találunk, de ez csak arra elég, hogy már ne legyenek helyzetei a Honvédnak. Az első játékrészben nagyon gyengék voltunk, az új Vignjevic-éra alatt ez volt az eddigi legrosszabb félidőnk.
Javulás a szünet után
Valamivel jobban kezdtük a második félidőt. Egyre inkább a mi akaratunk érvényesült. A 47. percben Kocsist szereli Mörschel, indítja Csobothot, aki némileg elkapkodva a kapu mellé lő. Szappanos rajta volt. A 61. percben szabadrúgáshoz jutunk a 16-os jobb csücskétől. Mörschel be is adhatná, helyette rálövi, de mellé-fölé. Ez is lehetőség volt. A 64. percben kettős csere: Mörschel helyett Jakobi, míg Varga helyett Antonov érkezik. A 78. percben labdát szerzünk a térfelükön, Csoboth adja a középen érkező Jakobinak, aki szemben a kapuval, 22 méterről fölé-mellé durrant. A 81. percben egy bal oldali Honvéd beadás után kapura fejeli Lukic, de Nikolics bravúrral véd.
A 84. percben egy szép akciót viszünk végig a jobb oldalon. Ismét Jakobi kerül helyzetbe, aki ezúttal laposan lövi, de elsurran a bőr a bal kapufa tövénél. A 89. percben jobb oldali kispesti támadásnál Doka adja be röviden, Hall kibelsőzi Csobothhoz. Csoboth végigviszi szinte az egész pályán, majd jó ütemben passzolja Boumalnak, aki pontosan centerez. És Gouré ajtó-ablak helyzetből nem hibázik. Sakk-matt gól a legjobbkor. A Kispest összetör lelkileg, így simán behúzzuk a végét is.
Gouré, a hős
A Kispest úgy kezdte a meccset, ahogy ilyen helyzetben illik: erősen motiválva, beleadva apait-anyait ránk rontottak. A mieink meglehetősen indiszponáltan fociztak, érezhetően nem tudtak felpörögni a meccsre. Az első félidő első fele a játék képe és a helyzetek alapján is a hazaiaké volt. Nálunk csak Boumal nyújtott extrát a többiek átlagosan vagy átlag alatt fociztak – jól jött a szünet. A második félidőre két dolog is történt: egyrészt a Kispest már sokkal fáradtabb és talán kétségbeesettebb is volt, míg nálunk Vigjnevic rendet tett a fejekben és elkezdtünk focizni. Láthatóan a kontrákra törekedtünk, illetve arra, hogy ha nem tudunk gyors kontrát vinni, akkor nálunk legyen a labda, hisz addig sincs baj.
A második félidőben a Honvédnak a pontrúgások után voltak helyzetei, míg mi játékból jutottunk el többször is Szappanos kapujáig és fejeztük be lövéssel az akciót, de a mieink is elkapkodták (fiatalság=bolondság.) A 89. percben aztán végigvittük a tökéletes kontrát. Csoboth úgy vitte 50-60 métert a labdát, hogy folyamatosan behátráltak előle, Gouré is nyitotta a területet, de a legnagyobb nyereség az Boumal sprintje volt, aki a 16-osunktól rohant fel, hogy aztán tökéletesen centerezzen. Gourénak „csak” be kellett lőnie. De ha lehet hinni a pletykáknak, ez a srác minden edzés után kint marad, hogy plusz munkát végezzen, és ennek most mi örülhettünk.
Egyéni teljesítmények
Nikolicsnak volt egy nagy védése és néhány kisebb, meg hozzá 1-2 rettenetes kirúgása. A két szélsővédőnk bele-bele hibázott. Főleg a meccs első negyedében, de aztán ők is feljavultak a csapattal együtt. Hall és a görög nem hibázott döntő helyzetben, de nem is nyerték olyan mértékben a párharcokat, mint az elvárható lett volna. A középpályán remekül szűrtünk. Különösen Boumal volt elemében, aki ismét remekül játszott.
Felmerül a kérdés, ha így tud focizni, akkor korábban mi volt az a lezserség? Varga most nem tudott annyit hozzátenni a játékhoz mint szokott, és Mörschel sem tudta megismételni a múlt heti kiváló játékát. Csobothra már nagyon figyelnek az ellenfelek, emiatt kevesebb a lehetősége, de az utolsó támadásunkat gyönyörűen vezette végig. Gouré hatalmasat hajtott, és a végén higgadtan fejezte be az akciót, így abszolút dicséret illeti, akárcsak a beállt Antonovot és Jakobit.
Fotó: MTI/Kovács Tamás
Vignjevic varázsa
Vignjevic ezúttal is jól meccselt, és talán még ennél is fontosabb, hogy érezhetően megváltozott valami a csapat körül, mióta visszatért. Ezúttal nem ment úgy a játék, mégsem kapkodtunk, motivált és fegyelmezett volt a csapat, ennek eredménye a 3 győzelem és egy döntetlen az új Vignjevic-érában. Úgy érzem, hogy megnyugodtak a játékosok.
Hangulat
Több mint 6000 ember volt a Bozsik Arénában, amely kiváló szám, és remekül mutatja, hogy mit jelent az, amikor két nagy hagyományokkal bíró klub csap össze. És egy kicsit ilyenkor sajnáljuk, hogy hiányoznak olyan tradicionális klubok az első osztályból, mint a Diósgyőr (ők legalább visszajutottak), a Győr, a Szombathely, és még lehetne sorolni. Zseniális volt a hangulat, és ezúttal a mieink mellett a Kispest-tábor is odatette magát. Sajnálnám, ha ők lennének az egyik kieső, mert ez a hangulat adja a foci sava-borsát.
Mindenki a Szuszába!
Hétfőn DERBI. Úgy látom, hogy full telt ház lesz, és mivel régen volt már ilyen, ezért nagyon várom. Menjünk ki jó korán, és adjunk energiát a fiúknak! Nagyon régen nyertünk már ellenük, viszont az emlékeim szerint még pont Vignjeviccsel volt.
Hajrá Lilák!
