A magyar és az egyetemes labdarúgás egyik legfontosabb klubja, a Kispest (Puskás, Bozsik, Tichy, Détári és a többiek) hatalmas bajba került vasárnap, amikor hazai pályán kikapott a Mezőkövesdtől. A matyóföldiek viszont megmenekültek, bennmaradtak az élvonalban. Klubszeretetből és szurkolásból mindkét tábor kiválóan teljesített.
ÖZÖN
Szüntelenül érkeztek a kispesti drukkerek. Szenvedélytől fűtve, reménnyel a szívükben (csak most nem a bajnoki címre gondolva), elszántsággal a tekintetükben.
Szüntelenül érkeztek a kispesti drukkerek abba a stadionba, ami számukra a legszebb, a legnagyobb és a legfontosabb az egész világon. Most is győzni akartak, mint mindig és mindenhol, de most azért, hogy segítsenek a Kispestnek elkerülni a szégyent.
@nb1.hu Tegnap még bizakodók voltak a Budapest Honvéd szurkolói, de nem jött össze a győzelem. Szerinted is már csak a csodában bízhatnak? #NB1hu #magyarfutball #otpbankliga #budapesthonved ♬ eredeti hang – NB1.hu
Nem rajtuk múlt, hogy csalódniuk kellett! Úgy szurkoltak, mint mindig, még akkor is, amikor a csapatuk az egész bajnokság során hatalmas bajban volt és most még nagyobba került. Soha nem fordultak el a kedvenceiktől, mindig, mindenhol kiálltak értük és mellettük, és ez akkor is így volt, amikor a klubvezetésnek kemény üzeneteket fogalmaztak meg transzparenseken és rigmusokban.
CSÖND
Amikor a Mezőkövesd megszerezte a vezetést, egy pillanatra elcsendesedtek. De csak egy pillanatra. A kés sebet ejtett a szívükön, de nem törődtek vele, a következő pillanatban máris tovább szurkoltak. Volt közöttük olyan, akit a kezdés előtt elütött egy BKV-busz, de nagyjából a 20. percben már ott volt a társai között és ő is mindent beleadott.
Amikor a Kispest először kiegyenlített, olyan boldogok voltak, mintha újra bajnokok lettek volna.
MATYÓFÖLDIEK
Ám a Mezőkövesd nem adta fel. Kaptak ők is biztatást. Nem akkora szurkolótábortól, mint a hazaiak, de a matyóföldi ultrák is minden elismerést megérdemelnek, mert az elsőtől az utolsó pillanatig buzdították és hajtották a kedvenceiket. „Belekergetve őket” a hőn áhított győzelembe…
A lefújás pillanatában pedig olyan boldogok voltak, mintha nem csak az NB I-ben maradtak volna benn, hanem a Bajnokok Ligáját nyerték volna meg.
Rengeteget tettek érte ők is!
Amikor a zseniális taktikát kidolgozó Kuttor Attila csapata („gyertek csak, gyertek, majd kihasználjuk az összes helyzetünket, mint a Paks ellen” – a játékosok végig hittek a szakvezetőjüknek) másodszor is megszerezte a vezetést, hosszabb ideig uralkodott a piros-feketék soraiban a fájdalmas csend.
MÉG NEM
Ez a döfés már nagyon fájt, mélyebb sebeket ejtett, de még nem ejtette el végleg a „vadakat”.
A sereg ismét felállt a padlóról, új erőre és szenvedélyre kapott, csak azért is még jobban kezdték el biztatni az imádott csapatukat. A szenvedélyüket ismét siker koronázta, de csak átmeneti. Mert hiába lett meg az egyenlítés, a Mezőkövesdnek volt még egy töltete, amivel megnyerte a mérkőzést.
A VÉGSŐ SZÚRÁS
Ez volt az a pillanat, amikor semlegesként is érezhettem, hogy ettől a pontos szúrástól/döféstől voltak, akik már nem tudtak arra, hogy újra talpra álljanak.
Amit a lefújás pillanatában láttam, az felért a végső harangszóval.
Régi vágásúak, fiatalabbak, asszonyok és gyermekek sírtak volna a „legszívesebben” életük végéig attól a fájdalomtól, amit a vereség okozott nekik. Ott abban a pillanatban azt érezték, hogy vége van mindennek. És tényleg mindennek!
Le is akarták vetetni a játékosaikról a mezt, míg a túloldalon határtalan volt az öröm.
A Kispestnek ahhoz, hogy bennmaradjon, csodára van szüksége. Egy ponttal van lemaradva a Honvéd a Videoton mögött. A kispestiek az utolsó játéknapon az esélyesebb Puskás Akadémiához látogatnak, amely a dobogóért harcol, míg a fehérváriak a már kiesett Vasashoz…
A Mezőkövesd meg „gálameccset” játszhat a már bajnok Ferencváros ellen.
KUTTOR ÉS KLAFURIC
A mérkőzés utáni sajtótájékoztatón azt kérdeztem a remek taktikát kidolgozó és a játékosait kiválóan irányító Kuttor Attila vezetőedzőtől, hogy a vasárnapi győzelem eléréséhez melyik mérkőzés volt a fontosabb szerinte. A Videoton elleni döntetlen vagy az azt követő, Paks elleni 6-1-es siker (ez volt a két legutóbbi mérkőzésük a kispesti diadaluk előtt). Kuttor nem diplomatikusan, hanem őszintén válaszolva azt mondta, hogy mindkettő.
Dean Klafuric, a Honvéd szakvezetője is őszinte volt, mint egyébként mindig. Arról érdeklődtem nála, hogyan igyekezett mentálisan felkészíteni a csapatát a bajnokság számukra eddigi legfontosabb mérkőzésére. Igyekezett levenni a terhet a játékosai vállairól vagy sulykolni próbálta beléjük azt, hogy mennyire fontos találkozó vár rájuk. Azt válaszolta, hogy pontosan tisztában kellett lenniük a nyomással, hiszen hetek, de hónapok óta döntővel ér fel számukra minden összecsapás.
A válasza azért is volt fontos, mert annak ellenére, hogy egyéni hibák sorozata vezetett a kövesdiek góljaihoz, a játékosai motiváltak voltak, de azt gondolom, hogy döntő faktor volt, hogy a vendégek kicsit nyugodtabbak lehettek, hiszen számukra a döntetlen sem jelentette volna az esetleges fájdalmas végállomást.
AZ EGYIK LEGJOBB
A találkozó, véleményem szerint, a mostani kiírás egyik legjobb, leglátványosabb és leghangulatosabb mérkőzése volt. Ilyenekre lenne szükség mindig, mindenhol, hogy a magyar bajnokság ne csak a legfontosabb, hanem egyszer talán a legjobb is legyen a világon.
A kispestieket viszont mindez most nem érdekli. Ők még romokban vannak, kőkeményen vérzik a szívük, de biztos vagyok benne, hogy újra talpra fognak állni, mert szombat este Felcsúton lesz lehetőségük. Annak a Puskás Akadémiának lesznek az ellenfelei, amely gárda elleni meccsük nagyon sok szempontból a számukra minden egyes alkalommal a legfontosabb.
A VASAS ÉS A VIDEOTON
Ám a Kispestnek már nemcsak a saját kezében van a sorsa, hanem a Vasaséban és a Videotonéban is.
Akármi is lesz az utolsó fordulóban, egy-két dolog biztosan kijelenthető. Egy olyan klubra, mint a Kispest, szüksége van a magyar labdarúgás legmagasabb osztályának, de az szombaton késő este dől el, hogy a jelenlegire is. A szurkolótáborára viszont mindenképpen.
Ők ott lesznek és mindent beleadnak majd Felcsúton.
Még akkor is, ha legbelül mélyen valahol tudják, hogy a papírforma szerint azt a szúrást kaphatják majd meg, amit egyetlen magyar szurkolótábor tagjainak sem vagyok hajlandó kívánni.
Mint ahogyan a fehérváriaknak sem, akikről és a csapatukról ebben a bejegyzésben értekeztem a szombati, lélegeztetőgépen tartó sikerük után.
EMLÉKEZTETŐ
OTP Bank Liga, 32. forduló:
Honvéd-Mezőkövesd 2-3 (1-1)
Bozsik Aréna, 7300 néző, v.: Berke
gólszerzők:
Kerezsi (45+1.), Kocsis (71.), illetve Drazic (35., 11-esből), Besirovic (55., 81.)
sárga lap:
Vajda (27.), Piscitelli (90.)
Budapest Honvéd:
Szappanos – Klemenz, Prenga, Lovric (Bocskay, 60.) – Eördögh (Jónsson, 60.), Gomis, Zsótér, Domingues (Kocsis D., 60.), Tamás (Krajcsovics, 87.) – Kerezsi (Átrok, 74.), N. Lukic
Mezőkövesd Zsóry FC:
Piscitelli – Kállai K., A. Lukic, Pillár, Brtan, Filip – Molnár G. (Lehoczky, 82.), Da. Babunszki (Beriasvili, 81.), Vajda – Drazic, Besirovic (Karnyicki, 90.)
