Szinte már nem is emlékszem, mikor voltam ilyen boldog egy Kispest meccs után… Bár volt egy-egy kósza 3 pontunk, hiszen októberre és novemberre is jutott belőle, de az valahogy mégsem okozott maradandó élményt, hiszen tétmeccsen a két utolsó helyezettet, a Mosonmagyaróvárt és az Ajkát tudtuk legyűrni. Utolsó, szakmailag értékelhető győzelmünk szeptember 3-ra datálódik, amikor Pekár Pisti hosszabbításban szerzett fejesgóljával diadalmaskodtunk a győriek ellen. Szinte hihetetlen, de 153 nap telt el azóta. Több, mint 5 hónap…
Valaki tudja azt a klubházban vagy a játékosok közül, hogy milyen érzés nap mint nap, hónapokon keresztül úgy találkozni a munkahelyen, közértben, kocsmában, buszon, metrón, villamoson fradistákkal, lila ismerősökkel vagy tudomisén milyen szurkolókkal, netán focihoz semmit sem konyítókkal, hogy folyamatosan ki vagyunk téve különféle beszólogatásoknak? Szerintem fogalmuk sincs. Ennek az egyik legjobb példája Szappanos esete, akinél az első adandó alkalommal elszakadt a cérna, mikor megtalálták az ultrák. Petikém! Amit kaptál a Paks ellen, az kutyafüle ahhoz képest, hogy nekünk mennyit kell nyelni a jóindulatú ismerősöktől. És még van valami különbség. Nem is csekély… míg Neked csak egy sor az önéletrajzodban a Honvéd FC, nekünk ez az életünk…
Szóval, teltek múltak a hetek, hónapok és csak egyik pofont kaptuk a másik után. Így érkeztünk meg tegnap a baranyai K. Michlein elleni tavaszi szezonnyitó ütközetre. Magam sem tudtam, mit várhatunk. Mert bár Csertői érkezése után még vereséget nem szenvedtünk, de robbanásszerű javulás azért nem volt tapasztalható. Jó-jó, egy kicsit stabilizálódott a védelmünk, a játékosok is pontosabban passzolnak, valamint a felkészülési meccseken már csapatszinten is látható volt némi együttmozgás, de annyira elveszítettem a hitem, hogy nem mertem azt gondolni, hogy ez az izé már tényleg az a valami. Mert ugyanez a valami, csírájában már nyáron is megvolt, még a zuglóiaknak lőtt hatos is kísértetiesen hasonlított a múlt heti 6 dugóra, csak az az utána következő 18 kanyar nyeklett-nyaklott, mint öregember korábban komolyabb dicsőséget megélt szerszáma. Tehát, valahogy csak nem akartam magam elbízni. Az a valami – gondoltam – még lehet pont a semmi is… Pedig egy hete egy Viníciussal, Poórral, Hidivel felálló, papíron nem gyenge védelmet leckéztettünk.
Vicces, de egyben megindító is volt, amikor Poór Patrik annyira el volt keseredve, hogy az MFA-n, a tőle mintegy 7-8 méterre lévő kispesti szurkolókkal, konkrétan a Tirpiék mellett állókkal elkezdett a meccs közben beszélgetni, hogy „nem igaz, hogy milyen gólokat kapunk”, meg „ez valóban szép megmozdulás volt”- kommentálva Krajcsovics mesteri tekerését. Szegény, ő is alig várta, hogy vége legyen aznapi szenvedésüknek.
Egyébként minden tiszteletem annak a több száz szurkolónak, akik még mindig elkísérik ilyen messze, a Mecsekbe is a csapatot. Hiszem, hogy a győztes gólunkban egy kicsit ők is benne voltak. De ne szaladjunk ilyen gyorsan.
Az első félóra enyhén szólva sem volt a miénk, be is voltam rezelve mi van, ha legyalulnak minket ezek a „gumigyáriak”. Nagy volt a távolság a csapatrészek között, pontatlanok voltak az átadások és inkább a kapkodás, mint a tervszerűség jeleit láthattuk. Majd szinte a semmiből jött Adorján tökéletes átadása és Kerezsi óriási helyzete, azonban Zalán a kapusba lőtte a labdát. Percről-percre egyre jobb ritmust vett fel a játékunk és egy újabb Adorján általi kiugratásból Bobál rettentő fifikásan tolta el a hazai kapus mellett a labdát, hogy az lendületből elüthesse. A tizit Holmann értékesítette és talán ekkor kezdtem elszégyelni magam kishitűségem miatt. Akár nyerhetünk is – gondoltam. De hányszor voltunk már hasonló helyzetben az elmúlt 2-3 évben? Rengeteg alkalommal megszereztük a vezetést, aztán nem tudtuk azt megtartani. De nem ám tegnap! Még akkor sem veszítettem el a lelkesedésem, amikor kiegyenlített a hazai gárda. Bár aggódtam, mert védelmünk jobb oldalán sokszor vertek meg minket, Eördögh Andris nagyon távol volt Kirchnertől, gondoltam, talán jobb megoldás lenne Niko. Miközben ezen töprengtem, Kerezsi ismét nagy helyzetbe került és újfent a kapusba rúgta a bogyót.
Meggyőződésem, hogy Zalánt is megviselik a körülötte legyeskedő menedzserek és az a tény, hogy félő a klubnak sem lesz más megoldása, mint az eladás. Tiszta fejjel csatárunk legalább egyik ordító helyzetét értékesítette volna. Persze, azért bízom abban, hogy anyagi gondjaink enyhítése nem kizárólag Zalán távozásával megoldható.
Egyre jobban nyomott a Misleny, de továbbra sem játszottunk alárendelt szerepet. Kiváló labdaszerzéseink voltak és a fellazuló hazai védelemre többször is rávezethettük a labdát. Feltűnő volt viszont, hogy Bobál Geri már a …gén veszi a levegőt, gondoltam, Csertői hamarosan lehozza. Viszont Réli máshogy látta és milyen szerencse, hogy nem én vagyok az edző, hiszen olyan tökéletes labdát adott Ábelnek, amit nehezebb volt kihagyni, mint berúgni. A hazai kapus bravúrja után még kétszer ismételhetett Holman és némi flipperezés után második próbálkozását végre siker koronázta.
S mint ahogy azt korábban említettem, meggyőződésem, hogy a gól titka abban az atmoszférában keresendő, amit az esettől 10-15 méterre álló kispesti szurkolók fanatikus buzdítása jelentett. Ha lett volna valamiféle szívóhatás mérő, a kerítés felőli irányből bizonyára kilengett volna a kapufák által határolt területen és bár belekapott Lékai a lövésbe, az pont annyira volt elég, hogy a hosszúba még alászálljon a bőr. Talán nem lőnek le az ultrák, ha megengedem azt a poént, hogy szerintem pont annyit szívtunk már az elmúlt években, hogy ez az erő már rutinként szippantotta be a kapuba a labdát.
Bár persze nem vitatom, kellett ehhez az egész csapat és Csertői munkája is. Jó volt nézni, hogy már látszik mit szeretnénk játszani. Lapos passzok után mélységi beindulások a taktika, kihasználva szélsőink gyorsaságát. Kifejezetten jó volt látni, hogy a BVSC elleni és a tegnapi meccsen is sikerül gyors átmeneteket teremtenünk a támadó harmadban. Tegnap egyik legjobbunk Krajcsovics volt, rengeteg labdát szerzett és cselei is nagyrészt bejöttek, játéka nagyon hasznos volt. Bobál elévülhetetlen érdemeket szerzett a győzelemben, két villanása két gólt szült. Holmann is nagy kedvvel játszott és a gyakran elmarasztalt Adorján is jó labdákat adott. Tujvel meglepően jól állta a sarat, sőt, a magas labdák lehúzásával talán még Gellértet is túlteljesítette. Kálnokinak nagy mázlija van, hülye módon elpasszolta a labdát, majd sárga birtokában szabálytalankodott. Korábban ilyenkor egy szigorú spori már küldi is zuhanyozni. Viszont nem vagyok igazságos, ha nem jegyzem meg, hogy rajta és Alexen is sok múlott, hogy olyan biztosan vertük vissza a hazaiak rohamait.
Viszont itt a kérdés is rögtön. Ez már valaminek a kezdete, aminek egyenes következménye, hogy jövő héten, a kiváló játékerőt képviselő Nyíregyháza ellen is van esélyünk? Remélem… És ha folytatjuk ezt a bíztató játékot, akkor a Siófok, Kécske, Hali hármas ellen is a győzelem esélyével mehetünk fel a pályára? Vajon hol állnánk, ha nyár óra Csertői lenne a vezetőedző???
Más. Olvasom a FIFA honlapján ezt a Klafuric-sztorit… (fifa.com írd be a keresőbe: Klafuric, első találat, másolj ki különböző részeket a határozatból és illeszd be egy fordító portálon a guglin), a hajam szála égnek áll. A döntés értelmében 41.237 € plusz 5% éves kamattal, azaz 16,5 MFt-tal tartozunk neki. De hogy mi van ott leírva? Azt a leborult szivarvégit! Prengát 2023. január 22-én, vasárnap hajnali 4 óra 22-kor a rendőrök ittas vezetésen kapták, a tavaszi rajt előtt 1 héttel??? És ennek mi köze Klafuhoz??? Meg az ő felmondásához? Segítsen már valaki. Nem értem. De úgy egyébként ez, hogy a rossebbe nem derült ki akkoriban? Nincs a rendőrségen egy jóérzésű Kispest-szurkoló sem, aki kipattintotta volna az információt? Persze, lehetett hallani mende-mondákat a délszláv játékosok éjszakázásairól, de ez valahogy nem derült ki.
Úgy egyébként bizonyára vannak másfelé is tartozásaink. Docherty? Kepcija? Meg még ki tudja melyik játékosunk felé. Hogy milyen bűvészmutatvánnyal fogja Kun Gergő kivezényelni ebből a slamasztikából a klubot, jelenleg még nem látom.
Nem lehetne valakit idevezényelni Kispestre? Meddig kell még szorítanunk a gyűrűs izmainkat, hogy túléljünk? Senkinek nem kell ez a klub?
No, ennyit az aggodalmaimról, most próbáljunk meg egy kicsit örülni és bízni abban, hogy elindulunk felfelé. És tegnap pont ennek a folyamatnak a kezdő lépéseit láthattuk.
HAJRÁ HONVÉD! CSAK A KISPEST!
Borítókép forrása: Budapest Honvéd FC
