Nem egy szerencsésnek ismert dátumon, hanem péntek tizenharmadikára hirdették meg a legenda, Hidegkuti Nándor szobrával kapcsolatos felavatást a róla elnevezett stadion előtt, a Hungária körúton. Az esemény két részből állt össze: egy hivatalos és formális részből, majd ezt követte a szurkolók részéről szervezett, családias szoboravatás.
AZ ÜNNEPSÉG
A szoboravató ceremóniát Zakor Sándor, az MTK Budapest FC tulajdonosa nyitotta meg beszédével. Őt követte Lomnici Zoltán alkotmányjogász, az Aranycsapat Alapítvány elnöke, Majoros Áron Zsolt, a szobor alkotója és Rózsa Mihály, egy elkötelezett szurkoló. Utolsóként Deutsch Tamás, az MTK klubelnöke szólalt fel.
Minden beszéd részletes elemzését most nem szeretném végrehajtani. Aki érdeklődik a hivatalos beszédek iránt, az különböző hírforrásokban találhat összefoglalókat a szoboravatásról. Deutsch Tamás beszéde teljes egészében elérhető az MTK klub honlapján, ami számomra a legérthetőbb volt mind az öt közül. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy mindegyik beszéd rendkívül értékes volt. Azonban érzésem szerint a hangosítás nem minden esetben volt tökéletes, és a Hungária körút zajai sokszor elnyomták a felszólalók hangját.
Az ünnepségen részt vettek az MTK fontos személyiségei is. Kanta József, korábbi csapatkapitányunk, a modern kori klubhűség egyik példaképe, Kenesei Krisztián, korábbi csatárunk és jelenlegi asszisztens edző, Horváth Dávid, vezetőedzőnk, de a mostani játékosok és alkalmazottak is részt vettek az ünnepségen. Viszont Kósa Gyuri bácsi, az MTK Baráti Kör örökös, tiszteletbeli elnök csak a hivatalos rész után csatlakozott.
Ez az esemény minden olyan szurkoló számára fontos volt, akinek az MTK múltja, jelene és jövője a szívében lakozik.
Az este „fénypontja”, ha lehet így nevezni, értelemszerűen a szobor leleplezése volt. Ha jól saccolom, talapzattal együtt nagyjából 2,5 méter magas rozsdamentes acélszobrot helyeztek el a stadion előtt, a Hungária körút felőli főbejáratnál.
Az alkotó, Majoros Áron Zsolt elmondta, hogy számára hatalmas megtiszteltetés volt a szobor elkészítése és megmunkálása. Nem egy klasszikus zsánerművet szeretett volna alkotni, hanem egyértelműen, ezzel precedenst teremtve, kortárs köntösben próbálta átadni Nándi bácsi alakját és szellemiségét a közönségnek.
Az acél sziluettekből összeállított művet saját műhelyében faragta ki, látszik rajta a belefektetett munka. Kiemelte, hogy számára fontos volt, hogy a mű az időtállóságot, az örökkévalóságot és a lelket is reprezentálja Nándi bácsi alakján keresztül. Ezzel a szelleme mindennap velünk lehet, MTK-szurkolókkal. Ezenkívül részletesen foglalkozott Hidegkuti életművével és személyiségével, és mint minden művész, megpróbálta ezt saját stílusában közvetíteni a nagyközönség felé a szobor formájában.
MŰELEMZÉS
Ahogy már jeleztem, kortárs és szokatlan szoborról beszélünk. Gyakorlatilag mindenkiből érzelmeket vált ki, aki ránéz. Szerencsém volt, hogy alaposan megtekinthettem sötétedés előtt is, ami a későn érkező szurkolótársaknak már nem adatott meg. A világosság és a sötétedés teljesen más érzést kelt a szoborral kapcsolatban.
Az alkotás kapcsán három egymástól nagyon különböző dolog jutott eszembe: a 3D-nyomtatás eljárása, a „Terminátor 3 – A gépek lázadása” című film, és végül egy olyan ókori római alak, amelyet acélba oltottak.
Ezek mind különleges és sokrétű asszociációk, laikusként ezek mentén tudom értelmezni a legendás futballistánkat ábrázoló művet. Majoros Áron Zsolt merész vállalkozásba fogott, noha nem fejszével és fával dolgozott. A múlt egyik legfontosabb alakját próbálta meg ábrázolni a jelen eszközeivel, hogy a jövő felé mutasson. Ebben a szép ív is benne van, bár nézetem szerint a művész úr talán túlvállalta magát a készítés során.
A rozsdamentes acél praktikus okokból tökéletes választás volt, mivel sosem lesz baja a szobornak, és ez nem elhanyagolható szempont. Az anyag, együtt a mondanivalóval, valóban jelképezi az örök érvényűséget és az elpusztíthatatlanságot. Ugyanakkor magát a küzdő, lélekkel teli futballistát talán nem adja vissza teljes mértékben.
Ráadásul az ilyen konstellációban helyezett szobor elhelyezése talán nem a legideálisabb, mivel mögötte azonnal észrevehető, hogy beolvad a bejárat vasrácsaiba.
Egyértelmű, hogy a szobrot szemből kell vizsgálni, hogy a sziluettek összeilleszkedése kiemelkedjen, és láthatók legyenek a rések a lemezek között, ami az egyediségét adja. Az értékelése ennek a megközelítésnek köszönhetően a leginkább megfelelő.
Ami a kivitelezést illeti, az arc kidolgozásánál lehet, hogy más megoldás lett volna a legjobb választás. Gyakorlatilag kapcsolódik a függőleges acéllemezek elrendezéséhez. Némi hasonlóságot mutat a függőleges acéllemezek elrendezésével, ami miatt az embernek olyan érzése lehet, mintha maszk vagy sisakrostély lenne Hidegkuti fején.
Kijelenthetem, hogy Majoros Áron Zsolt vállalkozása merész és tisztelem az elhivatottságát. Számomra egy klasszikusabb kivitelezés is megfelelő lett volna, de értem és tisztelem a művészeti területen mutatott kreativitását és formabontó hozzáállását.
EGYEDI TÖRTÉNELEM
A hivatalos ünnepség zárásaként mi, szurkolók, Nándi bácsi szobrát a saját MTK-s módunkon avattuk fel. Bár a kör családias volt a leghűségesebb társaimmal, de mi is megtartottuk a saját szoboravatásunkat.
Pandzarisz Sándor, az MTK Baráti Kör elnöke mondott egy olyan beszédet, amely minden szurkoló szívét megszólította. Nagy tapsot is kapott érte.
Ezután átmentünk a megszokott helyünkre, a Netovább nevű műintézménybe, hogy megvitassuk a műalkotást. Mindannyiunkban előtört a műkritikus, hiszen egy jó szurkoló nem csak a bírók szidásában és a keret összeállításához ért. Ilyen esetekben pláne, hogy a kortárs művészet is hozzátartozik a szenvedélyünkhöz!
Cimboráim vegyes érzelmekkel fogadták a szobrot. Volt olyan, aki hangosan kijelentette, hogy neki tetszik a szobor, és örül, hogy nem csak egy unalmas, mindenhol látható tucatszobor készült, hanem egyedi alkotás.
„Mi egyedi klub vagyunk egyedi történelemmel, és ehhez egyedi szobor dukál!” – jegyezte meg Marci határozottan.
Ez az eset juttatta eszembe egy beszélgetésemet Krisz barátommal a Villányi Vörösbor fesztiválról, amikor R-Gó koncert közben arról beszélgettünk, hogy attól, hogy valaki nem szeret valamit (például én az R-Gót, ami nyilvánvaló), az még objektíven nézve nem teszi azt borzalmasnak, ötlettelennek vagy ízléstelennek. Ugyanez vonatkozik erre a szoborra is. Csak azért, mert valakinek nem tetszik, objektív szempontból nem feltétlenül rossz.
Elhangzottak különféle jelzők, például a „Hidegkuti Transformers Szobor” és hasonlók. De a szurkolók azért vannak, hogy kritizáljanak és véleményt formáljanak, ahogy mindannyian tettük.
CSAK A MIÉNK?
Lezárásként hozzáfűzném, hogy egy fontos dologról elfeledkezhetnek néhányan a szobor kapcsán. KiKnek szól végül is ez az alkotás? Nyilvánvaló, hogy elsősorban az MTK-soknak, de miért nem került ez említésre?
De mi van azzal, hogy talán minden magyar szurkolónak is? Hiszen Nándi bácsi az Aranycsapat 9-es tagja volt. Vagy ott vannak az egyszerű járókelők, akik munkából jövet-menet találkoznak vele. Ha ránéznek, felismerik-e Nándi bácsit? Milyen érzelmeket vált ki belőlük, vagy akár más csapatok szurkolóiból, akik éppen a saját csapatuknak szurkolnak?
Rengeteg kérdés, amelyekre csak az idő adhatja meg a választ.
FOTÓK: MTK BUDAPEST
