Többször is nekifogtam az elmúlt időszakban, hogy leírjam az érzéseimet, aztán mindannyiszor kitöröltem, elodáztam az állásfoglalásom. Gondoltam, majd néhány nap múlva, az első forduló után, vagy majd a szurkolói ankétot követően, aztán a Misleny elleni hazai után okosabb, tájékozottabb leszek. Látom, sokan azért nem voltak ilyen bátortalanok… Az internet népe először az egekbe emelte a szakvezetést és a fiatal játékosokat, hogy most aztán nagyon megmutatjuk a világnak miként kell végigverni az NB II mezőnyét, és pikk-pakk visszakerülünk az élvonalba. Majd a hazai vereséget követően a pesszimistábbak rögtön a sima kiesést vizionálták. Ezt nem is kis vehemenciával tették, újra előjött az a konteó, hogy szép lassan a felcsútiak fiókcsapatává redukálódhatunk.
Úgy gondolom se az egyik, se a másik tábornak nincs igaza. Nézeteimet aprólékosan igyekszem kifejteni az alábbi sorokban.
Az edzőmeccsekből sok következtetést nem akartam levonni. Se akkor, amikor legyőztük az Ajkát vagy a BVSC-nek rúgtunk egy hatost, de akkor sem, amikor játékunk döcögött a Soroksár ellen és kikaptunk. Ilyenkor soha nem tudhatjuk, hogy ellenfeleink a felkészülés során épp milyen terhelésben vannak. Lehet, hogy megfuttatták őket az előző napokban, és olyan mértékben vannak besavasodva, hogy alig tudnak lépni. Azt mindenesetre láttam, hogy igyekszünk gyors játékot kialakítani, magasan letámadni és mélységbe belőtt passzokkal az ellenfél vonalai mögé kerülni, miközben hátul négy védővel igyekszünk útjukat állni az ellenfelek próbálkozásainak. És persze azt sem tudtam nem észrevenni, hogy fizikálisan még nem vagyunk elégségesek az NB II-höz és a presszingünk sem fog úgy működni, ahogy azt szeretnénk. Mert egyszerűen nem bírjuk majd erővel. Meg ugye általában egy másik csapat is a pályán lesz, és csak annyit tudunk majd véghez vinni, amit ők megengednek nekünk. Persze, van egy másik verzió is, amikor az akaratunkat rá fogjuk kényszeríteni az ellenre. Na ez még nem holnap lesz…
Ezekre az aggályaimra rögtön megerősítést is kaptam a csákvári kiránduláson, ahol úgy aprították gyerekeinket, mint a fát. Letámadásunk nyomokban sem volt, és a mezőnyben egyértelműen fölénk keveredtek a falubeliek. Győzelmünkhöz kellett egy adag szerencse, Gela két hihetetlen bravúrja és Átrok Zalán zseniális meglátása, Alex önfeláldozó – néhány napos orrcsonttöréses – álarcos csukafejese és Kerezsi szemfülessége. Sokan a győzelmi mámorban el is felejtették, hogy hajszál híján lehetett volna ez fordítva is…
Így érkeztünk meg egy hete a szurkolói ankétra, némileg eufóriában. Sokan úgy vannak vele: „Minek ott lenni egy ilyen eseményen?” Úgyis csak bullshit puffogtatás lesz, konkrétumokat még az életben nem tudtunk meg soha, mindenki mindent megígér, az öltözői hangulat még soha nem volt ilyen jó, a csapat nagyon egyben van, mindenki átérzi a felelősséget, a pályára ki fogjuk tenni a szívünket is stb.
Valóban, van egy ilyen olvasata is az ilyen összejöveteleknek, azonban én mégis mindig igyekszem ezeken részt venni. Rendszerint bízom benne, hogy sikerül valami olyat is észrevennem, meghallanom, ami másnak talán lényegtelen, de nekem fontos lehet az aktuális helyzet észlelése és a jövő minél pontosabb előrelátlása terén. Néha egy elejtett szó, egy gesztus, egy válaszadó fintora, egy elkezdett, de soha be nem fejezett mondat az, ami pont az a puzzle darab, ami teljessé teszi számomra a képet.
Sok szurkoló az előző napokban már összefoglalta a leglényegesebbeket, így én már csak az általam fontosnak vélt információkra összpontosítanék. Sokakat elkápráztatott a vezetők által ismertetett törekvés, miszerint egy szerethető, fiatal, vállalható karakterekből álló csapatot szeretnénk építeni, aminek az eredményeként az öltöző is olyan lesz, ami alapja lehet a sikeres munkának. Szép szavak… Valóban… Csak halkan kérdezem meg: ha Heminek lett volna ilyen célja, mikor illett volna bele a képbe egy Lanza? Mert ugye volt ott egymás lefejelgetése, táskadobálás, meg miegymás. Viszont volt hozzá egy nagyon kemény kezű Marco is, aki rendet tudott tartani.
Szóval szép dolog valóban ez a szerethető csapat építése, de csak ez édeskevés lesz. Beszédes volt számomra, hogy Pinezits Máté egy alkalommal sem említette meg az ankéton, hogy ilyen, meg olyan posztokon még erősítésre szorulnánk. Sőt, amikor konkrétan szóba került például egy középső csatár kérdése, Fehér Péter szakmai igazgató zárta le az ezzel kapcsolatos találgatást. Ha egy magas erőcsatárt igazolnánk középre, teljesen megváltozna a támadásunk képe. Sokkal statikusabbak lennénk és kevésbé tudnánk kihasználni gyors csatárainkat. Sajnos úgy látom, hogy Mendelényi egy olyan alacsony költségvetést hagyott jóvá Kun Gergőnek, amiben nincs, vagy csak végveszély esetében vannak benne újabb igazolások. Na ez így nem lesz jó, fiúk! És ezt az ankéton is elmondtam. Konkrétan azt, hogy tudom én mire spekulálnak: szeptember 6-án este 10-kor, az átigazolási időszak lejártakor talán bejelentenek majd egy-két alsópolcos, máshova már nem kellő tagot. Csakhogy addigra már túl leszünk hét fordulón! Egy Siófok, Nyíregyháza, Győr és Haladás ellenivel közöttük! Fehér Péter némileg viccesen megjegyezte ezen a ponton: „Igen, már hét meccs lesz mögöttünk. És akkor mi van? Lesz 21 pontunk!” Ja… 21… Persze… Vasárnap óta látjuk, hogy ez már nem lesz annyi… Szóval ez életveszély.
Kispadunk hosszúságát Végh Hanta a csakblogon inkább sámlinak, mint padnak aposztrofálta. Kedves vezetők! Valaki beszéljen Mendelényivel vagy Szíjjassal, hogy kerítsenek valahonnan még lóvét, mert ennek nem lesz jó vége. Egyes posztokra nincs alternatívánk, ha valaki megsérül, fáradna vagy formán kívülre kerülne. 17-18 éves srácokkal ezt egyszerűen NEM LEHET MEGOLDANI!
Persze az is jó kérdés, hogy mi a cél. Mert a mai napig ezt pontosan nem mondta ki senki. Megy a hablaty. Hogy „minél előbb vissza kell jutni”, meg „mindenki tudja, hova valók vagyunk” vagy „nélkülünk nincs enbéegy”.
Senki nem vállalja fel a következő mondatot: „A cél egyértelműen az első két hely!” Inkább ne is mondjuk ki ilyen körülmények között. A jelenlegi koncepció és keret – hú mit fogok ezért kapni, de leírom – két, de inkább három éven belüli visszajutást garantálhat. Legfeljebb…
És nem azért, mert nem tartom Mátét jó edzőnek. Nem. Biztos érti a dolgát, és kellő szenvedéllyel is teszi azt. Valamint a játékosok többségét is ő ismeri legjobban. Viszont a felnőtt foci egy nagyon másik kávéház. Halkan jegyzem meg, hogy minden vidéki csapat többszörözött erővel szeretne majd pont minket megverni. Ha bármikor gyengélkednek is, ellenünk többszörözött erővel küzdenek a 90 perc alatt. Nem is beszélve arról, hogy a csapatok nagy többségénél tucatszámra találhatunk egykori kispesti neveléseket. Akik már „csak azért is” szeretnének odacsapni nekünk, köszönetképp, hogy nem láttunk bennük több fantáziát annak idején. Tetszettek látni Vajda Roland önkívületi állapotát a győztes gólja után? Na erről beszélek…
Na kérem, szerintem jelenlegi állás szerint semmi esélyünk a feljutásra. Valószínűleg a kiesés ellen sem kell harcolnunk. Bár ugye ebben az évben négy csapat fog búcsúzni a másodosztálytól, úgyhogy ez azért még okozhat meglepetéseket. Viszont ha ez így van, akkor inkább álljanak ki a vezetők a szurkolók elé, és őszintén mondják meg: „Van egy 3 éves tervünk, évről-évre innen-ide szeretnénk eljutni. Ez egy hosszútávú koncepció, ehhez kérjük a szurkolók bizalmát.”
Szóval gyorsan igazolunk vagy hosszú, nehéz küzdelemre számíthatunk az élvonalbeli tagság elérése érdekében.
Néhány szó a csapatról és a játékunkról. Én nem látom olyan borúsan, mint sokan mások. Dúzs számomra kellemes meglepetés. Bár a visszapasszok során kicsit lassú a gondolkodása, kiváló reflexei vannak és a beíveléseknél is magabiztos. Nikonak nagyon örülök, hogy visszajött, szégyellje mindenki magát, aki őt elkergette és inkább semmirekellő szélsőhátvédek garmadáját hozta ide. Barna szépen fejlődik, még sok örömet fog nekünk szerezni. Persze le kellene szoknia a felesleges cselezgetéseiről… Kálnoki nekem fura fazon. Annak idején nem sokat tett hozzá a sikereinkhez, néhány kapitális hibája, teszetoszasága maradt meg bennem. Azóta nagyon stabil tag lett a Zeténél, remélem, egyértelmű vezér lesz hátul. Lovresszel az utolsó 15-20 percekben tudunk számolni, ha valamit meg kell oldanunk, Alex pedig élvezi a bizalmamat. Dél-Budai lakosként több meccsét is láttam a Budafoknak az elmúlt két évben, de őszintén bevallom, Adorján nekem nem tűnt ki. Mint ahogy egyelőre most sem vagyok még vele elégedett, gyakran hosszú percekre eltűnik. Bocskay és Eördögh tehetségesek, de egyelőre nem többek. Kíváncsian figyelem fejlődésüket és szurkolok nekik. Keresztesben sokkal több van, mint amit eddig nyújtott, néha az az érzésem, nem meri meghúzni azt, amit tud. Pedig az egyik legnagyobb tehetségünk. Holman jó döntés volt, egyértelmű erősítés, de hogy a lába miként fogja bírni? Kérdéses.
Átrok Zalán decemberben lesz 18 éves. Egyelőre túlzás, ha vele szeretnénk megoldani a középcsatár posztot. Azonban 30-45 perceket kell kapnia, zseniális megoldásokra képes. Kerezsi és Kocsis a két legértékesebb játékosunk, csak nehogy lesérüljenek a másodosztály durvasága miatt. Haragos még lámpalázas, nem tudom megállapítani, milyen játékerőt képvisel. A többi fiatalnak kell kapnia 15-20 perceket, és majd látjuk, mire képesek. Az biztos, hogy közülük két-három kimagaslóan tehetséges.
Játékunk még nem állt össze, talán a védelem kezd működgetni, a középpályánk sehogy sem néz még ki, egyértelmű gólszerző csatárunk pedig csak Kerezsi Zalán és talán Holman. A többiektől csak ritkán várhatunk gólokat. Az a rendszer, amit Máté szeretne játszatni, jó ötlet, szakmailag megalapozott, de továbbra is azt állítom, hogy öt-hat minőségi játékos még hiányzik hozzá.
Abban bízom, hogy valahonnan csak előkerül még egy kis pénzecske, és érkezik még Kispestre erősítés. Minden nap számít, ha lehet, ez minél előbb történjen meg!
HAJRÁ, HONVÉD! CSAK A KISPEST!
Borítókép: Budapest Honvéd FC
