Furcsaságok a kezdőben
Banai, Kastrati – Antzoulas – Hall – Paujevics, Mörschel – Onovo – Tajti, Ljujics – Ambrose – Csoboth felállásban kezdünk, és nem mondom, hogy boldog vagyok tőle. Egyrészről azért, mert ezek szerint Tamás Krisztián még mindig sérült, másrészről pedig számomra érthetetlen, hogy az egyre jobban teljesítő Fehér Csanád helyére miért kerülhet vissza az a Hall, aki az elmúlt időszakban meglehetősen sokat hibázott. Ugyanakkor érdekes és újszerű hadrend, hogy 3 középpályással játszunk, és három csatárral. Ez a felállás ha nem is tiszta 4-3-3, de ahhoz van a legközelebb. Végül is igaza van Vignevicsnek, hisz kipróbálta a kupameccsen, és egész jól működött ez a rendszer. A 4. percben Mörschel ad be jobbról, de a pontos labdája épphogy elcsúszik Ambrose mellett. Helyzetecske. Az 5. percben Antonov ível át balról a hosszúra, ahol Hall katasztrofális helyezkedése miatt Németh Krisztián kerül helyzetbe, de hálistennek kihagyja. A 7. percben Ljujicsnak van egy átlövése, de nem jelent gondot Demjénnek. 12. percben Ljujic ível Csobothnak, aki meg is fejeli a labdát de elég erőtlen és eléggé középre is megy, így könnyű zsákmány. 16. perc, Ljujic lő szabadot, sarokra is megy, de nincs benne elég erő, így ezt is könnyedén védi a kapus. A 25. percben Antonov ugratja ki Némethet, aki Kastrati és Onovo mellől visszateszi a második hullámban érkező Bognárnak, aki 20 méterről kilövi a jobb alsót. Ez a gól a csapatvédekezés csődje. Ljujics hagyja, hogy Antonov tisztán indíthasson. Kastrati hagyja Némethnek átvenni a labdát és befordulni. Onovo sem elég határozott a visszapassznál, míg középen teljesen rendezetlenek vagyunk. Ez rettenetesen gyenge védekezés volt. 0-1. Az MTK-nak megjön a bátorsága, a mieink pedig egyre bizonytalanabbak. Elsőre úgy tűnik, hogy az MTK olvassa a játékunkat, és hiába lép vissza Onovo mellé hol Mörschel, hol Tajti, hol Ljujics, mégsem folyamatos a játékunk. Sőt, rengeteget belehibázunk, nagyon sok a ki nem kényszerített hiba. A 28. percben egy jobb oldali MTK támadás végén elmegy a kapunk előtt keresztbe a labda, szerencsénkre Németh lemaradt róla. A 33. percben ismét egy Ljujics-szabadrúgás, ami ugyan kaput talál, de nincs benne sem elég erő, és nincs is eléggé helyezve. Ezek a lövések kapuscsemegék. A félidő végére talán ismét kicsit folyamatosabb a játékunk, de nem igazán van benne elképzelés. Az első félidő 16. percéig pariban van a két csapat, talán nekünk van több lehetőségünk, de gyámoltalanok vagyunk. Mintha nem lenne hitünk, hogy meg tudjuk csinálni. Aztán a 16. perctől a félidő végéig már az MTK van fölényben. Az történik a pályán amit ők akarnak, nálunk pedig semmi sem működik. Pedig Vignjevics elméletben jól kitalálta, hogy Onovo mellett a három labdabiztos és játékügyes középpályás, Tajti, Mörschel és Ljujics pontos passzokkal, ütemváltásokkal, és kiugratásokkal helyzetbe hozza az elöl lévőket, csakhogy a taktika az első félidőben negyed óra után csődöt mondott. Hogy miért? Azért mert a védelemből Kastrati, Hall és Pauljevic is rengeteg labdát elszórtak. Az oldal és hátrapasszok, még csak-csak mentek, de az előre játékban már sokat belehibáztak. Ráadásul Csoboth alig-alig megjátszható, míg Ambrose-nak ebben a félidőben alig volt megnyert párharca, teljesen formán kívül a srác. Az, hogy ilyen vacak játékkal csak 0-1, az csak azért van, mert az MTK sem erős a támadójátékban. A védekezésük prímán szervezett, ugyanakkor az egy-egyes párharcokban van keresnivalónk. Illetve lenne, ha kicsit élesebb lenne a csapatunk, de borzasztóan tompák vagyunk. Kérdés, hogy Vignjevics cserél–e a szünetben?
A válasz
Nem cserélt, de mégis megváltozik a játék képe. Sokkal intenzívebbek vagyunk, többet támadunk, nagyobb elánnal megyünk bele a párharcokba, így elkezdünk dominálni, ami előbb-utóbb helyzetekben kell, hogy realizálódjon. Az 51. percben Csoboth jobbról vezeti keresztbe a labdát, próbál lövőhelyzetbe kerülni, amikor Kata felrúgja egy sárgáért. A szabadrúgást egy kombinációval végezzük el, da Tajti fölé küldi. Az 53. percben Ambrose kap egy mélységi passzt, némileg kisodródva kapura is teszi, de Demjén lábbal véd. Ez volt az eddig legnagyobb helyzetünk. Az 54. percben egy kipattanó labdát Kastrati 30 méterről küld kapura, alig fölé, pedig ebben végre volt erő is. Az 57. percben egy kapu előtti kavarodásnál többször is kapura küldjük, melynek a végén, már-már Onovo elé kerül, de Antonovról kiperdül előle a labda. Pedig ebből nagy helyzet lett volna. Az 59. percben Ljujics teszi kapura, de Hej fejjel ment, pedig ez is jó irányba tartott. A 60. percben Antonov egy kontra végét elönzőzi, így oda a helyzetük. Pedig bent ketten is kísérték az akciót. A 67 percben Onovotól jön egy zseniális mélységi indítás, megtalálja Csobothot, aki már csak a kapussal van szemben, de ahelyett, hogy elgurítaná mellette vagy átemelné fölötte vagy elhúzná mellette, inkább keresztbe adja Ljujicsnak. Egészen pontosan Ljujics háta mögé, akinek így, hogy vissza kellett nyúlnia a labdáért, már oda is a helyzet. B@zdmeg, Kevin, egy csatár egy ilyen helyzetet berúg, és nem tököl!!! A 69. percben Tajti ad gyönyörű labdát, Csoboth lép ki ismét a bal oldalon, és kiszorított helyzetből kapura teszi, de Demjén jól zárja a szöget. Cserélünk, lemegy Ljujics és Ambrose, jön Ganea és Jürgens. Kicsit bosszant Ambrose cseréje, mert az első félidőben nagyon gyenge volt. Ha akkor a szünetben leviszik, nem szólhatunk, de a második félidőben magára talált, és elkezdte nyerni a futóversenyeket is és a párharcokat is. Ljujics cseréjét értem. Elfáradt a szerb. 71. percben Bornár adja be a bal összekötő helyén belépő Némethnek, aki némileg ügyetlenkedve vezeti tovább. Egy pillanatra úgy tűnt, hogy Banai megszerezheti, de kapusunk bizonytalan is volt, és határozatlan is, így Németh a kapuba továbbította a labdát. Mi ennél sokkal nagyobb helyzeteket sem tudtunk berúgni, az MTK viszont könyörtelenül kihasznál minden bakit. De nem szeretném Banain elverni a port, mert megint a csapatvédekezésünk mondott csődöt. Katára és még egy MTK-s fiúra négy!!! emberünk is kimozdul, Onovo és Tajti lemaradnak, egyedül Pauljevics nem hibázik, aki Stiebert őrzi. Így viszont Németh teljesen egyedül léphetett be egy hatalmas üres területre. Tim Hall, te miért mentél át a túloldalra, amikor ott már voltak hárman? 0-2. Újabb cserék. Csoboth és Kastrati helyett jön Simon és Kiss. A 82. percben Tajti szabadrúgását fejeli fölé Hall 3 méterről. A 84. percben Mörschel 32 méteres bombáját védi bravúrral Demjén. A 85. percben Simon gólba tartó lövését hárítja fejjel az egyik védő. A 86. percben Mörschel fejel 6 méterről, de ezt is védi Demjén. A 90. percben újabb pontos beadás Tajtitól, ezúttal Jürgens fejel, de ez is kaput téveszt. És vége, kikaptunk 2-0-ra.
A fél csapat alultejesített
Érteni véltem Vignjevics elképzelését, hogy mit szeretne látni, és az első negyedórában többé-kevésbé be is jött. Hogy nem volt hatékonyabb, annak az oka, hogy egyszerre több játékosunk is meglehetősen indiszponált volt. Kastrati, Hall, Pauljevics, Csoboth és Ambrose is a saját átlaguk alatt teljesítettek. Márpedig ez egy fél csapat. Az MTK első gólja után pedig teljes volt a tanácstalanság. Az egész társaság hitehagyottnak tűnt, és nem volt egy tökös vezér sem, aki felrázta volna a társaságot. Úgy fociztunk mint 11 punci. Így adtunk egy gól és egy félidőnyi előnyt az MTK-nak. Azt hittem, hogy a szünetben változtatni fog az edző, nem tette, viszont ennek ellenére hatalmasat változott a játék képe, és szinte folyamatos nyomás alatt tudtuk tartani az ellenfél kapuját. Több játékosunk is feljavult, és uraltuk a középpályát. Elsősorban Tajti és Onovo játéka emelkedett ki, de Mörschel és Ljujics is tetszett. A második félidőben kidolgoztunk egy tucat kisebb-nagyobb lehetőséget (az xG mutató szerintem 2 felett lesz), viszont minden helyzetet kihagyunk. Márpedig rúgott gól nélkül nem lehet meccset nyerni. Volt 4-5 tiszta helyzetünk, több átlövésünk, de nem voltunk elég pontosak. Azt hiszem, hogy ezen ment el a meccs, illetve azon, hogy a csapatvédekezésünk ismét csapnivaló volt. És ebben most élen járt Kastrati és Hall. Ez a két fiú rengeteg helyezkedési hibát vét. De lehet, hogy az a legnagyobb hiba, hogy nincs hátul egy olyan karakter, aki irányítani tudná a védelmet. Nagyon sokszor vagyunk rendezetlenek. Egyénenként: Banai szerintem megint óriásit hibázott Németh góljánál. Egyszerűen nem volt elég határozott. Banai, mitől félsz ennyire? Kastrati játéka az utóbbi időben szerintem feljövőben volt, de ezen a meccsen megint teljesen dekoncentráltan futballozott. Sok labdát eladott, sok párharcot veszített, sok volt a rosszütemű szerelési kísérlete, és mindkét gólt az ő oldaláról induló akcióból kaptuk. A védelemben Antzoulas nyújtotta a legmegbízhatóbb teljesítményt, ő megfelelő volt. Hall is rengeteg helyezkedési hibát vétett, és ő is sok labdát elpasszolt, egyszerűen nem értem, hogy miért került vissza Fehér helyére. Egyértelműen rosszabb nála. Sokkal rosszabb. Pauljevics jól védekezett, viszont az előre játékban olyan ügyetlenségei voltak, amiket nehezen visel az ember. Onovo szokás szerint párharcerős volt, sok labdát szerzett, de néha el is vesztett egy-egy labdát és kivételesen neki is voltak helyezkedési hibái. A Csobothnak adott mélységi kulcspassza csodás volt, de a támadóharmadban lehetne erőszakosabb. Tajti alapvetően jól játszott, és bár a 16-45 perc között ő sem tudta kirángatni a csapatot a gödörből, a második félidei játéka már remek volt. Sok pontos ívelés, néhány kulcspassz és sok szabadlabda begyűjtése igazolta, hogy jó vásárt csináltunk vele. Talán csak egy dolog zavar nála, hogy egyforma ritmusú a játéka, nincsenek benne kiugrások rágyorsítások. Mörschel játéka is tetszett, főleg a második félidőben. Ljujics volt talán az egyetlen játékosunk az első félidőben, aki mert és tudott kezdeményezni, többször került helyzetekbe, de az bosszantó, hogy bár jól helyezi a labdát a kapura lövésekben, de nincs bennük elég erő. Csobothnak a képességei kimagaslóak. Az viszont teljesen abszurd, hogy ebből nem tudunk profitálni. Eleve keveset van játékban, neki sokkal többet kéne vállalnia, sokkal több beindulást várnék tőle az üres területekre, és ha végre helyzetbe kerül, (mert képes rá), akkor azt rúgja be. Nem tudom mi van az önbizalmával, de azt a ziccert nem lett volna szabad lepasszolni. Ambrose az első félidőben a tavalyi önmagát idézte, csak elvétve nyert párharcot. Aztán a szünet után, már jól szerepelt, de most ő sem volt elég éles a góllövéshez. A cserék is kitettek magukért, legalábbis akarásban mindenképp, ugyanakkor a játék minősége már nem feltétlenül volt olyan mint a kezdőnél.
Fejben lehetnek gondok
Vignjevicsnek érteni véltem a szándékát, és tetszik, hogy a kreatív Tajti-Mörschel-Ljujic hármassal elindultunk egy izgalmasabb pozíciós játék felé, de ebbe bele kell vonni a csatárokat is. Az első negyedóra után az MTK olvasta a játékunkat és fél órán át semmi sem működött, de ezt a második félidőre kijavítottuk. három dolgot vetek a szemére: 1. Hogy lehetett ennyi játékos ennyire indiszponált az első félidőben? 2. Miért nincs elég önbizalma a játékosaink többségének, miért nem lövünk erősebben és bátrabban? 3. Miért tudott negyed óra után ennyire fölénk kerekedni az MTK? Mi történt, és miért nem tudtunk váltani? Azt Vig javára írom, hogy ugyanazzal a csapattal, amelyik az első félidő nagy részében szenvedtünk, a második félidőre tartós fölényt tudtunk kiharcolni, tehát nem az összeállítás vagy a taktika volt rossz, hanem vélhetően a mentális felkészítés. A rossz hír, hogy az is az edző feladata.
Az MTK szimpatikusan játszott. Nem egy világverő alakulat, de amit megtanultak, azt tudják hozni. A spori korrektül fújt.
A tábor pedig ismét első osztályú hangulatot varázsolt.
Hajrá Lilák!
Borítókép: MTI/Hegedüs Róbert
