Újabb, súlyos csapás érte a DVSC-t és szurkolóit, hiszen a csapat szombaton hazai pályán szenvedett 5-0-s vereséget a Pakstól. Ami a meccs után történt, az azonban talán még érdekesebb volt. A Loki csapatkapitánya, Dzsudzsák Balázs ugyanis az együttes kapusa, Megyeri Balázs interjúját akarta(?) megszakítani, hogy társa a többiekkel együtt mehessen raportra a szurkolókhoz.
Illik már most leszögezni, hogy a címben foglalt kérdés költői, hiszen semmilyen arra vonatkozó, hiteles információ nem áll rendelkezésre, amely alapján azt mondhatnánk, hogy Dzsudzsák szerepe a Lokiban túlnyúlna a csapatkapitányin.
Továbbá a játékos pályán tett erőfeszítéseit, illetve klubja iránti tiszteletét és szeretetét sem kérdőjelezem meg. A hétvégi eset és néhány közelmúltbeli történés éppen ezért nem is magának „A klub az első” című állításnak, hanem az amögötti valós szándéknak adnak különös kontextust a szememben. Objektív tények szubjektív értelmezése következik.
„Megyó, fejezzétek be!”
Kezdjük a konkrét, friss esettel. Megyeri Balázs azok után állt az M4 Sport kamerája elé, hogy egy rossz szériában lévő, lefelé ívelő csapat kapusaként öt gólt kapott egy csúfos, hazai vereség során.
Nem jókedvében, hiszen a pálya széli interjú nemcsak átvitt, de szó szerinti értelemben is kötelező kör, ami miatt sokan már a műfajt sem szeretik. A közvetítő tv-nek pedig minimum erős beleszólása van ennek időbeliségére, hiszen éppen élő adást készít, amelynek biztonsága ilyenkor minden résztvevő érdeke.
Akiben kétely van aziránt, hogy ennek időben a szurkolókkal való – akár negatív, akár pozitív hangulatú – érintkezés előtt kell-e megtörténnie, az gondoljon bele, hányszor hallottunk riportert úgy kiköszönni egy ilyenből, hogy „engedlek a többiekhez ünnepelni”.
Ezeket Dzsudzsák Balázsnak is tudnia kell, lévén az egész NB I egyik legrutinosabbja e téren (is), klubjaiban, és még inkább a válogatottban való szereplései okán. Amikor például az andorrai, vagy hasonló kudarcok után ő állt Megyeri helyén, akkor sem hihette senki, hogy azért áll éppen a kamerák előtt, mert a szurkolóktól való bocsánatkérés helyett ehhez volt kedve, és nem pedig azért, mert ez volt a dolga.
Ahogyan most ő sem hihette ezt Megyeriről, akinek öt bekapott gól után vélhetően az egész mezőnyből a legkevesebb kedve volt nyilatkozni. Emiatt gondolom úgy, hogy aki azt hiszi, hogy Dzsudzsák célja az interjú megszakítása volt, az téved.
Valós- vagy látszatakció?
Ő véleményem szerint azzal el is érte célját, hogy „Nem a tévé az első, hanem a klub!” mondatot belekiabálta az interjúba. Szándéka az volt, hogy ez az ő szájából nagy közönség előtt elhangozhasson, hogy exponálhassa, az ő hozzáállása példaértékű. Nem pedig az, hogy Megyeri megspórolva két további percet, azonnal kiérjen tizenegynéhányadiknak a szurkolókhoz.
Ő ott végezte el küldetését, hogy ezt bemondta, nem pedig akkor végezte volna, ha Megyerit kicitálja a szurkolók elé. Felszólításával viszont – ha akaratlanul, ha szándékoltan – a közönség előtt kérdőjelezte meg azt, hogy társa, vagy esetleg a forgatóstáb is úgy kezeli-e a sorrendet klub és tévé között, ahogyan ő. Ez a kötelességét teljesítő Megyerivel és az interjút készítőkkel szemben is sportszerűtlen volt, hiszen ők a megszokott, mindenki által ismert menetrendben működtek.
Nagyjából mostanra horkanhat fel az olvasók egy része, hogy de hát milyen nehéz egy ilyen felfokozott helyzetben higgadtan dönteni és cselekedni. Tény, de kitől várjon az ember érett, sportemberileg és morálisan is fair viselkedést ilyenkor, ha nem a 37 éves, 109-szeres válogatott, sokszoros csapatkapitány Dzsudzsák Balázstól?
Az egész tettének legitimitásáról a reakciók, pontosabban azok hiánya árulkodik leginkább. Az M4 riportere, Török Olivér – helyesen – folytatta a kérdezést, Megyeri Balázs pedig – szintén helyesen – folytatta a válaszolást. Hiszen akkor és ott nekik ez volt a dolguk.
A klub, a tévé és Dzsudzsák
Az eset nagy port kavart, a sztorit hamar szétmémelték, az Öltözőn túl nevű Facebook-oldal pedig gyorsan emlékeztetett arra, amikor Dzsudzsák Balázs néhány hete a Sztárboxon bukkant fel.
Ennek kapcsán megállnék ott, hogy bár szemfüles és humoros odaszúrás, valójában jelen kérdésben nem volna korrekt a mérlegre helyezni. Ha ugyanis a DVSC engedélyezte Dzsudzsák számára a Sztárboxon való megjelenést, akkor neki minden joga megvolt ott lenni és megnyilvánulni.
Az egy másik kérdés, hogy mit szól egy nemrég edzőt váltó, nem éppen jó szériát futó csapat kapitányának showműsorban való megjelenéséhez a szurkolótábor, illetve hogy valóban érdemes-e foglalkozni azzal, ha erre érkezik néhány tíz, netán száz negatív komment.
Ezt a kérdést először a klubnak, majd utána a játékosnak kell mérlegelnie, amit valószínűleg meg is tettek. Ezt az esetet én magam nem tartom problémásnak.
Dzsudzsák és az edzők
Harmadik pontként Dzsudzsák Balázs az edzőkkel mint klubon belüli feletteseivel ápolt viszonyát tartom fontosnak megemlíteni.
Szrdjan Blagojevics menesztése azzal együtt lepett meg sokakat, hogy a Debrecen valóban nem kezdte jól a szezont. A szerb tréner ugyanis majd’ két évig sikereket ért el a Lokival, szakmai tudását is rendre elismerések övezték.
Távozásakor felröppent a sajtóban a pletyka, hogy esetleg Dzsudzsák fúrta meg. Ezt felesleges lenne most hosszasan boncolgatni, hiszen a nyilvánosság előtt ez lezárt sztori. A Sportal egy informátorra hivatkozva megírta, Dzsudzsák pedig gyorsan cáfolt egy a klubhonlapnak adott interjúban.
A történet ezen része kerek, mindenki dönthet, hogy kinek hisz. Az informátor által elmondottakat azonban az azóta történtek miatt nem lehet figyelmen kívül hagyni. „Nem vette jó néven, hogy a szerb minden bajnokin idő előtt lekapta a pályáról, a nemtetszésének pedig hangot is adott, ami miatt az öltözői hangulat nem volt az igazi az elmúlt hetekben” – mondta az állítólagos bennfentes.
Ha így volt, ha nem, azóta viszont bizonyosan történt ezt az eshetőséget alátámasztó eset. Dzsudzsák ugyanis a Puskás Akadémia elleni mérkőzésen nem fogott kezet az őt lecserélő Máté Csabával.
Számos ilyen esetet láttunk már a világ bármely csapatánál, némelyeknek lett utóélete, némelyeknek nem. Itt viszont egy problémákkal küszködő csapat kapitánya vágott alá nyilvános módon a klub új edzőjének, aki a hitelességének és tekintélyének felépítésén (is) dolgozott éppen akkor.
Ez márpedig sem a felettesével, sem mindkettőjük munkaadójával, vagyis a klubbal szemben nem fair, de legalábbis semmiképp nem segítő hozzáállás.
Jó, de akkor ki vagy mi az első?
A hétvégi történés annak színpadias mivolta miatt alighanem nagyobbat szól, mint amennyit valóban jelent a klub életében. Dzsudzsák sztárboxos megjelenését azért tartottam fontosnak megemlíteni, hogy jelezzem: bár a szombati mondat más megvilágításba helyezi a gálán való feltűnését, ezzel együtt sem lenne helyes és Dzsudzsákkal szemben igazságos ezt jelen kérdésben akár próként, akár kontraként tárgyalni.
Ahogyan tőle sem volt fair, amit Felcsúton Máté Csabával szemben tett. Ha az ártatlanság vélelme alapján a Blagojevics-sztoriban hiszünk Dzsudzsáknak, legutóbbi két edzője közül az egyiknek akkor is nyilvánosan, fekete-fehéren ásta alá tekintélyét.
Ha nem átgondoltan, hanem hirtelen felindulásból tette, akkor ismét áll a költői kérdés: kitől várhatnánk érett és helyes magatartást, ha nem az NB I egyik, ha nem a legtöbbet megélt labdarúgójától.
A fentebbi objektív tényekből, vagyis a Megyeri-interjúba való belecsapatkapitánykodásból és a Mátéval való kezet nem fogásból bennem az a szubjektív következtetés születik meg, hogy Dzsudzsák Balázs számára a klub, azaz a Debrecen maximum Dzsudzsák Balázzsal holtversenyben első.
(Kiemelt kép: dvsc.hu)
