MECCS ELŐTT
Egy órával hamarabb érkeztünk meg a dorogi stadionba, de ez egyáltalán nem volt gond. Ittunk egy célzópálinkát, szurkolótársaim kitették az Ultras MTK drapikat, amiket minden túrára viszünk értelemszerűen, majd megtárgyaltuk, hogy csak a győzelem elfogadható az NB II sereghajtója ellen.
A várt eredmény jött is, 2-0-ra győztünk. Az viszont felvet kérdéseket, hogy milyen játékkal értük el ezt az eredményt. Arról nem beszélve, hogy kik szerezték a góljainkat.
EGYÉNI ÉRTÉKELÉSEK
KAPUS
Rácz Gergő
A mérkőzés elején egy megmozdulása miatt nagyon idegesek lehettünk mindahányan. Mikor is kapusunk telibe találta a labdával az ellenfél csatárát, majd megindult a versenyfutás a guruló labda után az üres kapu irányába. Szerencsére ezt a versenyt Rácz megnyerte. Ezután jól teljesített. Mind az első, mind a második félidőben veszélyeztették nem egyszer a dorogiak a kapunkat, de vagy a szerencsének köszönhetően nem találták el pontosan a kapunkat, vagy Rácz védett. Szerintem nyugodtan ki lehet mondani, hogy a téli átigazolási időszak legjobb szerzeménye. Nyugodt vagyok ha ő van a kapuban, mert ha gólt is kapunk – ami remélem ritkán fog előfordulni – az se rajta múlik majd.
Védelem
Poór, Bobál, Szépe, Vadnai és Varju
Kiemelendő, hogy Vadnai személyében van egy igazi balbekkünk, aki sokoldalú, 34 évesen még mindig ki tudja magából hozni a maximumot. Egyaránt részt vesz a támadásokban, de vissza tud érni védekezni is. Nyilván nem végleges megoldás, ezt elhiszem, ugyanakkor az akut védelmi problémákra a lehető legjobb megoldás. Nála jobb talán csak Hangya lehetett volna. Vele hosszabb távra is tervezhetett volna a csapat. De nincs Hangya, van viszont Vadnai aki hazatért, és a többi védő számára is azt hiszem megnyugvást adhat a játéka és rutinja.
Bobál nem a leggyorsabb védőink közé tartozik az biztos, de egyre inkább kezd beilleszkedni a csapatba. Másik belső védőnk, Szépe neki is adhat stabilitást, biztonságot. Poór játéka számomra hagy maga után kívánni valót. Nyilvánvalóan jobb oldali védőnek csak rosszabb opciók vannak. Sérülékeny játékos, aki nemrég tért vissza, de ennél azért biztosabb játékot vár el tőle az ember. Többször is átfűzték rajta magukat a dorogi támadók, és volt jó pár eladott labdája is.
Varju az utolsó negyedórára szállt be, egyértelműen védekező csereként váltotta Horváth Artúrt. És be is állította a végeredményt, amit senki se várt tőle. Egy gyorsan felvezetett támadás végén gurította be a labdát az üres kapuba a 90. percben.
Középpálya
Horváth Artúr, Kata Mihály – Zuigéber Ákos, Bognár István, Stieber Zoltán majd Palincsár, Kovács és Kocsis cserékként
Míg a Mezőkövesd elleni meccsről elmondható volt, hogy koncepciónak tűnt az, hogy mind Bognár, mind Kata irányítanak a középpályán, így Bognár vállán kevesebb teher lehetett, most inkább a kényszer mutatta azt, hogy Katának kell szűrő középpályásként irányítania, tekintve hogy Kisbogesz elképesztően gyengén játszott.
Több eladott labdája és elveszített párharca volt, mint a többi középpályásunknak együttvéve. Egy ponton pár szurkolótársam már elkezdte számolni a rossz megmozdulásait, mert annyi volt belőlük. Nekem meg eszembe jutott, hogy minden eladott labdájakor le kéne húzni egy felest. Nagyon berúgtunk volna azt hiszem, ha ezt az ivós játékot élesítjük.
De hogy ne csak a negatívumokról beszéljünk, ki kell emeljem Kata Misi játékát. Számomra ő volt a meccs embere, és nem csak a szépségdíjas találata végett. Azt gondolom, hogy az elmúlt félévben sokat fejlődött a játéka, ahhoz képest, hogy előző években mennyit kritika érte őt. Nem egy Busquets, vagy egy Cvitkovics, de stabilitást ad a középpályánkon.
Két tehetséges szélső támadó középpályásunk Stieber, és Zuigéber kidolgoztak jó pár helyzetet az első félidőben. Nem csak számomra volt érhetetlen tehát, hogy ez miért nem történt meg, és Stiebert miért kellett lecserélni, és magunkra húzni a dorogiakat a második félidőben.
A viszonylagos dinamizmus eltűnt a közzéppályáról. Rendre elmaradtak a támadásaink, és teljes mértékben átadtuk a kezdeményezést a dorogiaknak. Ki merem jelenteni, hogy 50 perc játék után „evaporált” a középpályánk. Ez nem csak érthetetlen, de megengedhetetlen is szerintem, pláne ha az NB II tök utolsója ellen játsszunk.
Értem én, hogy pihentetés, nem hajtják túl magukat. De ez azért több mint ‘nem túlhajtani magukat’. Ami az 50. és a 80. perc között ment, azt inkább tökörészésnek hívnám. Ha feljutunk, ilyet nem lehet megengedni az NB I-ben.
‘Támadó’
Zsóri Dániel
Nem véletlenül tettem a támadót idézőjelbe, és nem véletlenül az a cikkcím ami. Zsórit 60 percnyi játék után vettem észre, hogy a pályán van egy, amikor is elesett a labdában. Zéró lövése, zéró momentuma volt. Amikor neki kellett volna ott lennie a második gólnál, akkor is valahogy Varju volt ott. Ő nem egy életbiztosítás számunkra, ha Némó is kidőlne…
Persze a jó isten mentsen meg minket attól, hogy lesérüljön, de bármi megtörténhet már nálunk.
Szerintem a vezetőedző is látja, hogy Zsóri nem megoldás arra az esetre, ha Némót pótolni kell. És ha látja – márpedig Horváth Dávidot képzett, okos szakvezetőnek tartom – hogy Zsóri nem, akkor nevezze meg hogy ki igen, mert ez így a skandináv lottó telitalálatos szelvénye kéne legyen, hogy akkor ki.
Vannak gólerős csatárok szép számmal a magyar bajnokságban, mondja meg a mélyentisztelt vezetőség, hogy ki a hunyó és vegyék meg. De az az érvük, hogy 3 csatár (akik közül 1 eleve sérült) elég a feljutáshoz, az egyfelől ráerősít a már eleve nagyfokú szurkolói bizalmatlanságra az irányukba, másrészről folyamatos a pengeélen táncolás, hogy jaj csak le ne sérüljön még egy csatárunk.
És hiába jönnek ki az instasztorik arról, hogy győztünk, és hiába lájkolják ezt több százan, ettől nem lesz fix cserecsatárunk.
A szurkolók most azt látják, hogy szűk a keret, kevés a rúgott gól. Ráadásul néha hajmeresztően magunkra szabadítjuk az ellenfelet. Ez az NB II-re elég lehet, de ez az MTK. Mi nem érhetjük be ennyivel. A név, a tradíció kötelez minket arra, hogy ismét az élvonalban küzdjünk.
ÖSSZKÉP
Összességében elmondható, hogy egy oké első félidőt követően, erős visszaesés következett, amit lehet magyarázni erőnléti problémákkal, Horváth Dávid biztonsági játékával. De örülnék neki, ha nem magyarázkodás menne, hanem csendes változás, előrelépés. A pontrúgásokat itt-ott még mindig nem tudjuk a legjobban levédekezni, szeretném látni, hogy ebben is lesz fejlődés, ahogy a vezetőedző a szurkolói ankéton ígérte.
Csak remélni tudom, hogy érkezik még egy cserecsatár biztosításként.
Illetve azt is, hogy a nyár folyamán is lesznek erősítések több, hogy ne ezzel a kerettel ugorjunk neki az első osztálynak. Ehhez az újrahúzáshoz alsó hangon is 300-500 millió forintos tőkeinjekcióval számol a matekhoz kevésbé értő eszem.
Szükség lesz egy NB I-es szintű irányítóra. 2 jó balhátvédre. 1 jó jobbhátvédre. 1 védekező középpályásra. És a sort még lehetne folytatni. Ezek csak azok a pozíciók, ahol vagy mennyiségben, vagy minőségben szenvedünk hiányt.
Jegyzőkönyv:
Merkantil Bank Liga
22. FORDULÓ
DOROGI FC–MTK BUDAPEST 0–2 (0–1)
DOROG
Molnár Zs. – Szerencsi, Gyurácz, Preklet, Papp M. (Király P., 66.) – Lénárth – Magyari (Krunc, 66.), Kapornai (Lustyik, 82.), Albert Á. (Vígh Á., 66.), Kotula – Szalai J.
Vezetőedző
Marián Sluka
MTK
Rácz G. – Poór, Szépe, Bobál D., Vadnai – Kata, Horváth A. (Varju, 76.) – Stieber Z. (Kocsis G., 76.), Bognár I. (Kovács M., 56.), Zuigéber Á. (Palincsár, 69.) – Zsóri.
Vezetőedző
Horváth Dávid
Gólszerző
Kata (26.), Varju (90.)
