Márpedig igenis vannak csodák! Ez a vasárnap délutáni meccs is ilyen volt. Ne nem a játék, mert bár az első 60 percben nem is voltunk annyira rosszak. Hanem hogy végre sikerült 3 pontot szereztünk, ez most tényleg csoda! És jobban kellett, mint egy falat kenyér. Na, de lássuk a részleteket.
Pozitív változások
Piscitelli – Joao Nunes, Duarte, Fiola – Bese, Lacoux, Rasak, Gergényi – Beridze (Ljujic, 66.), Brodic (Kaczvinszki, 87.), Karamoko (Horváth K., 76.) összeállításban kezdtünk. Támadólag léptünk fel. Az előző meccsekhez képest előrelépés, hogy a hátsó labdajáratás után gyorsabban mentünk át támadásba. Nem volt az az idegölő tili-toli, amit a korábbi meccseken megszokhattunk. Az is feltűnő volt, hogy talán egy kicsivel labdabiztosabban építettük hátulról a támadásokat. Rasak valamint Lacoux egyre jobb helyeken vették fel a labdákat és játszották meg a két futót, Besét és Gergényit. Illetve a támadóink is többet jöttek vissza labdákért. Főleg Brodic jeleskedett ebben. Így viszont nem csak szélességében építettük a támadásokat, hanem mélységi passzokkal is tudtunk helyzeteket kialakítani. Illetve inkább csak helyzetecskéket.
A koncepció végre látszott, ugyanakkor bántó volt, hogy a 3-3 és a 4-4 elleni szituációkat milyen rosszul játszottuk le. Mintha életükben először játszottak volna együtt a csatáraink. Jelzem, ez elsősorban gyakorlás kérdése. Úgy tűnik, hogy erre még nem volt elég idő… Karamoko góljánál nem tudom, hogy volt les, de ott szépen lejátszottuk a helyzetet. Igazán gólt érdemelt volna. Ugyanakkor rémisztően sok hibát vétettünk az utolsó passzoknál. És itt Brodic volt a legpazarlóbb. Csak azért nem szidom, mert rajta minden meccsen látom a hatalmas akarást. Ráadásul aprították is rendesen. Az első félidő nagy részében mi uraltuk a meccset, de ez sajnos helyzetekben nem köszönt vissza. Főleg a támadóharmadban hoztunk rossz döntéseket.
Két gól, majd a megszokott problémák
A szünet után élesen jöttünk ki, és ennek meg is lett az eredménye. Rasak pazar indítására Karamoko és Beridze indult. A végén georgiai csatárunk rúgta el nagyon pontosan a kapus mellett a hosszúba. Pár percre rá egy beadást rosszul fejeltek ki a debreceniek, Rasak pedig rádől, és nagy erővel bombázott kapura, amely megpattant Lang Ádámon, és így védhetetlenül vágódott a bal felsőbe.
És akkor innentől már a szokásos forgatókönyv volt látható. A csapat – elkészülve az erejével – fejvesztve védekezett. Sokszor arra rúgtuk a labdát, amerre álltunk. Többen is elkészültek az erejükkel, így Bese, Gergényi, illetve a három csatárunk. Nem csoda, hogy szépíteni tudott a Loki. Kezdtünk megint izgulni. Nem értünk oda a labdákra, ha meg nálunk volt, akkor nem volt elmozgás. Láthatóan kifulladt a csapat. Ami viszont pozitívum, hogy a védők sokszor önfeláldozóan belevetődtek a lövésekbe. A meccs végére hat lövést is sikerült blokkolnunk, ami jelentős szám. A 66. percben jött Ljujic, akinek azért látszott a mozgásán, hogy nem teljesen egészséges (legalábbis remélem, hogy ezt láttam). 10 perccel később jött Horváth. És most olyat írok, amit korábban talán soha nem tudtam megtenni: Krisztofer hajtott. Odatette magát védekezésben, szinte végig sprintben közlekedett. Sőt, volt egy gyönyörű alá löbbölős kapura ívelése, amelybe sajnos beleért a kapus. Így az a felső lécet érintve hagyta el a játékteret. Ha bemegy, akkor azt hiszem, ott is átszakadt volna valami. Persze, pozitív értelemben… Ha a továbbiakban is ilyen alázattal fog focizni, akkor még lehet belőle valami. Az utolsó percekre még jött Kaczvinszky is, és így utólag azt mondom, hogy jó döntés volt. Elég nagy volt ugyanis a kapunk előtt a légi forgalom, és kellett az ő magassága. Végül behúztuk, de ehhez azért kellett egy jó adag szerencse is.
Jó volt a védelem, de…
Akiket dicsérni lehet, az a közvetlen védelem. Főleg Duarte volt magabiztos. Előttük Lacoux is jól játszott, és Rasak is. És most utóbbiban volt extra, amely egy gólpassz és egy gól formájában jött ki. Bese is láthatóan fáradtan mozgott, elég hamar el is készült az erejével. A túloldalon Gergényi eggyel jobban bírta. Az elején Beridzében és Karamokóban volt lendület, de ez folyamatosan olvadt a meccsen. A cseréik teljesen jogosak voltak, miként Brodicé is.
Jogos szurkolói kritika?
A Debrecen nagy szenvedéllyel játszott, és sok-sok hibával. Sokszor „paraszt” módon, és nem csak rengeteget szabálytalankodtak. De sokat is színészkedtek és reklamáltak. Továbbra sem sikerült megkedveltetni magukat az újpesti publikummal. A spori a mezőnyben sokat tévedett, rengeteg kétkezes lökést is elengedett. Ugyanakkor nagy hibát nem vétett, és korrektül fújt.
A csapatnak még mindig nincs kondija. Szerencsére a védelem jól állta sarat, és többször szerencsénk is volt. Szólna valaki az edzőnek, hogy változtatnia kellene az edzéseken? Nem véletlen, hogy a tábor a következő drapit feszítette ki: „Mivel a teljesítményetek eddig bírta, így a szurkolásnak is itt a vége.” Mindez a 70. percben. Volt egyébként (még 2-1-es vezetésnél) egész stadionos „kurva gyenge”; illetve a tábor részéről „Grzelak takarodj!”. Talán ezzel a győzelemmel egy kicsit fellélegezhetünk, de a hátralevő fordulókban még pontokra lesz szükségünk.
Hajrá, Lilák!
Borítókép: MTI/Vasvári Tamás
