Az NB II-es Budafok teljesen megérdemelten győzte le a (még?) NB I-es Vasast a Magyar Kupa elődöntőjében 3-0-ra. Az első félidőben osztálykülönbség volt a két csapat között. Beke Péter üstökösként szárnyal tovább!
„A menny és a pokol egy és ugyanaz. A lélek a mennybe tartozik, a test pedig a pokolba.”
(A ház, amit Jack épített c. film)
ÜNNEPNAP
Erre készült egész Budafok és erre készültek a Vasas megmaradt szurkolói is. Az ő létszámuk egyre csak fogy, egyelőre nem lehet látni, hogy mikor érnek a piros-kékek a lejtő legaljára.
A Budafok azért simázta le a Vasast, mert a játékosaiban megvolt minden a pályán, ami az angyalföldiekből hiányzott: a labdarúgás, a klub és a szurkolók iránti mérhetetlen alázat és tisztelet.
A kezdés előtt két órával érkezett az NB1.hu „országjáró” küldöttsége a helyszínre. Parkolóhelyet már akkor sem találtunk (a takaros stadion egy kertváros kellős közepének az ékköve), de így voltak ezzel a hazaiak játékosai is. Ők ezt zokszó nélkül vették tudomásul, mert hiába ültek a volán mögött, az ablakokon keresztül is látszott rajtuk, hogy ez cseppet sem zavarja őket.
Sőt mi több: a nagyon régen látott szurkolói érdeklődés feldobta őket, mert egyszerre adott erőt és szárnyakat nekik.
A KLUB
Az igazi, régi vágású klubként működő Budafok alaposan megadta a módját a kupaelődöntőnek. A magyar labdarúgás legnagyobb ikonjait hívták meg a mérkőzésre. És mi a legszebb, mindannyian el is fogadták Jakab János tiszteletbeli elnök invitálását.
Legyen elég annyi: a világválogatott Détári Lajos állt mellettem örök jó barátja, Bárányos Zsolt társaságában. Minden szavuk ült, amit a mérkőzés közben a meccsről mondtak.
A klubház emeletén az illusztris társaságot szívből vendégelték meg. Mindenki, aki oda belépett, áhítattal figyelte azokat a zászlókat is, amik a Budafok legutóbbi NB I-es szereplésének állít emléket. Mindegyik ellenféllel közös emléktárgyon szerepel a BMTE címere.
Mert az ellenfeleket tisztelni kell, mert aki nem így tesz, az nem őrzi meg a múlt emlékeit és magát a magyar labdarúgást sérti meg.
Rengeteg jobb bajnokság van a magyarnál, de fontosabb és szerethetőbb nincsen. Mert csak az a jelenség képes totál kiakasztani egy eredeti férfiembert, amit a legjobban szeret.
A SZERELEM
Ez a két felülmúlhatatlan szegmens meg a magyar foci és a lányok iránt érzett szerelem. És ez szerda este is bebizonyosodott, de erről egy kicsit később.
A szurkolók tehát már a kezdés előtt két órával ott voltak a stadion környékén. Mind a budafokiak, mind az angyalföldiek a kupadöntőről álmodoztak. Mindkét tábor tagjai megérdemelték volna, hogy a fináléba jusson a kedvenc csapatuk.
A labdarúgás viszont azért elementáris erő, mert végül mindig igazságot szolgáltat.
A budafokiak közül mindenki a döntőbe szeretett volna kerülni, míg az angyalföldiek részéről csak a szurkolók, a szakmai stáb tagjai és a tulajdonosok. Utóbbiakról azért merem ezt kijelenteni, mert a második félidőben mellettem álltak.
Szomorúan, mélabúsan, elkeseredetten. A lefújás előtti pillanatokban mondtam is Nagy György többségi tulajdonosnak, megérteném, ha holnap bejelentenék, hogy akkor köszönik szépen, nem kérnek ebből többet. De ma más lett bejelentve…
AZ ELSŐ UTÁN ELDŐLT
A 75. perc környékén hagytam magukra őket fél pillanatra, hogy megnézzem, Jakab Jánost (aki egyébként ezer szállal kötődik a Vasashoz is), milyen szurkolói állapotban van. 3-0-ra vezettek és csak ennyit mondott nekem, miközben a tekintetét fél pillanatra nem vette le a pályáról: „Teljesen készen vagyok, ha nem figyelünk, akkor még baj lehet…”
És ez a legszebb egy klubért tett szolgálatban: rajta és a budafokiakon kívül mindenki tudta azt, hogy ez már megvan. Sőt, Beke első gólja után megvolt már.
Amikor Jakab kisebbik fia, Janó, megkérdezte tőlem a kezdés előtt, hogy mit várok a meccstől, ezt mondtam neki: „Az lesz a döntő, hogy a Vasas játékosainak milyen lesz a hozzáállásuk a mérkőzéshez.”
Beke első gólja után ezt mondtam neki: „Eldőlt!”
Nem hallgatott rám: önkívületben szurkolt tovább úgy, hogy még a 89. percben is azt hittem, hogy elviszi a szívinfarktus, pedig szerintem nem lehet több 15 évesnél…
Ő ugyanúgy harcolt fent a Budafokért, ahogyan a játékosaik és a szakmai stábjuk tagjai Mátyus Jánossal az élen lent a pályán. Az első két gólt úgy szerezték meg a hazaiak, hogy agresszívan letámadták az angyalföldieket, hibára késztették a gyáván játszó vendégeket, majd a zsuga odakerült a szerelemtől hónapok óta egyébként válogatott formában futballozó Bekéhez, aki nem kegyelmezett.
Beke Péter szerelmes egy lányba, ő és a társai szerelmesek a Budafokba, szerda este meg szerelmesek voltak abba a szituációba is, hogy a Magyar Kupában elődöntőt játszhattak.
Ezek miatt jutottak megérdemelten a fináléba. Igazi férfiként viselkedtek!
EDZŐVÁLTÁS!
A mérkőzés utáni sajtótájékoztatóra Kondás Elemér, a Vasas vezetőedzője érkezett elsőként. Aki a kérdésemre azt válaszolta, hogy 10 olyan játékost kell találnia, akik képesek küzdeni a Vasasért.
Már bejelentették, ezt a 10 futballistát nem ő fogja megtalálni…
Mátyus János, arról is beszélt, hogy az élet mindig ikszre játszik. A játékos-pályafutása teljesen rendben volt a meglátása szerint (szerintem is), az edzői viszont eddig tele volt bökkenővel.
Most viszont a révbe ért!
És ami a legfontosabb: emberileg is, mert nem felejtette el megemlíteni, hogy ebben a sikerben az elődjének, Csizmadia Csabának is ugyanolyan érdemei vannak, mint neki, mert ősszel, de már a zajló bajnokság közben vette át tőle a stafétabotot.
Mátyus és a Budafok eljutott a mennyországba.
Megérdemelten!
A Vasasnak meg elképesztően nehéz lesz visszatalálnia az angyalok földjére…
EMLÉKEZTETŐ
MOL Magyar Kupa, elődöntő:
Budafoki MTE (NB II)-Vasas FC 3-0 (3-0)
Budafok, 2450 néző
gólszerző
Beke (22., 34., 39.)
sárga lap
Soltész (11.), Gundel-Takács (80.), Fótyik (84.), illetve Litauszki (5.)
Budafoki MTE
Gundel-Takács – Fótyik, Jagodics, Nándori (Vaszicsku, 71.) – Bakti (Bíró, 71.), Soltész, Adorján (Tischler, 86.), Kalmár – Csonka, Kovács D. (Németh M., 60.), Beke (Horváth O., 60.)
Vasas FC
Dombó – Ódor (Szalai J., 62.), Litauszki (Iyinbor, 42.), Hegedűs J., Silye (Szivacski, 42.) – Sztojka (Hinora, 42.), Berecz, Urblík – Holender, Zimonyi (Novothny, 56.), Ihrig-Farkas
