Hatalmas bajban van Magyarország legeredményesebb és egyik legfontosabb vidéki fellegvára, a DVSC. Szrdjan Blagojevics távozása óta a Loki mindössze egy kupameccset nyert. Azóta kiesett az MK-ból, és az NB I-ben szégyenszemre kieső helyre került. Ami még hasonlóan aggasztó: a Mezőkövesden elszenvedett kudarc után kimondásra került egy nagyon fontos tétel.
MAJDNEM, MINT RÓMA
Az NB1.hu 1999-es megalapítása óta mindig is a külföldi és vidéki túrákat szerettem a legjobban. Számos kedvenc úti célom volt, de Debrecen mindig is az élmezőny tagja maradt, akárcsak Paks.
A „kálvinista Róma” az egyik legszebb város, ahol valaha jártam. Az emberek rendkívül kedvesek és segítőkészek voltak, soha senki nem tekintett rám idegenként. Sem a stadionban, sem a városban – nappal vagy éjszaka egyaránt.
DVSC-Rapid: kivont karddal a legyőzhetetlennek tűnő szindróma ellen
Imádtam nézni a Garamvölgyi Lajos-féle Loki játékát. Amikor a DVSC a Vasas ellen játszott, mindig rettegtem, ha Sándor Tamáshoz került a labda. Ő a kedvencem a debreceni játékosok közül, álmaim és eddigi életem mindenkori magyar válogatottjának a kihagyhatatlan tagja. Büszkeséggel tölt el, hogy Tobét az egyik legjobb sportbarátomnak tekinthetem.
Ugyanúgy tisztelem és kedvelem Horváth Bélát, Vadicska Zsoltot, Madar Csabát, Böőr Zoltánt vagy éppen Dombi Tibort, Kerekes Zsombort, ahogyan a Debrecenben dolgozó kollégákat is. És persze ott van a Tankcsapda, melynek koncertjein rendre orrvérzésig pogóztunk a kispestiek ellen.
Régi, szép, soha el nem feledhető időszakok voltak ezek. A Debrecen iránti imádatom és a Loki iránti tiszteletem azonban semmit nem változott, még akkor sem, ha manapság már csak egyetlen zenekar koncertjére járok el (nem a Tankcsapda az), és sajnos a DVSC hazai mérkőzéseire is ritkán jutok el.
SZOMORÚ JELEN
Az említett okok miatt szomorít el nagyon a Loki mostani szereplése, és az, ahogyan a hétszeres bajnok és hatszoros kupagyőztes csapat jelenleg kinéz.
A DVSC-t a másodosztályú Mezőkövesd éppen kedden este ejtette ki a Magyar Kupa legjobb 32 csapata között, előtte pedig a debreceniek öt bajnoki mérkőzésüket is elvesztették Máté Csaba irányítása alatt. Máté a távozó Szrdjan Blagojevics helyét vette át, akinek eltávolítását azóta sem érti mindenki.
A problémák nyáron kezdődtek, amikor a klublegenda Varga József távozása után az öltöző egyik oldalán álló, abszolút közönségkedvenc Bódi Ádámnak is nem mindenki számára érthető okok miatt kellett mennie, majd nem sokkal később a szerb edzőnek is.
Arról, hogy nemcsak a pályán, hanem az öltözőben is gondok vannak, a Paks elleni, legutóbbi hazai mérkőzésen tapasztalt 5-0-s vereség után „engedett bepillantást” Dzsudzsák Balázs, aki heves vérmérsékletéről ismert. Ez különösen igaz, amikor csapata vereséget szenved.
A HELYES SORREND
Dzsudzsák, miközben Megyeri Balázs a szerződésben foglaltak szerint az M4 Sportnak nyilatkozott, nagyon vehemensen kiabált a többiekkel. És ennek még ebben az írásban is jelentősége lesz.
Feszültség a Lokinál: Dzsudzsák megzavarta csapattársa nyilatkozatát, az ultráknál betelt a pohár
Dzsudzsák eredményei elvitathatatlanok: ő a DVSC fennállásának legnagyobb hatású játékosa Magyarországon és külföldön egyaránt. Három bajnoki címet nyert a Lokival, egyszeres Magyar Kupa-győztes, és magyar válogatottsági rekorder.
Amióta viszont visszatért Debrecenbe, kora előrehaladtával a teljesítménye fokozatosan halványult el. Először a megtett méterek, majd egyéb mutatók tekintetében is.
Dombi Tibor – aki Sándor Tamáshoz hasonlóan a DVSC-fanatikusok körében a legnépszerűbb – a mezőkövesdi kudarc után a következőket nyilatkozta:
„Az történt, ami a korábbi meccseken is: a negatív fordulat nem feltüzelte a csapatot, hanem teljesen lenyomta. Egyből megy a mutogatás a másikra, a beletörődés. Próbáltunk cserélni, még egy csatárt behozni, de összevissza voltunk. Ez már nem szakmai kérdés, hanem lelki.
Karakterek kellenének, kevés az igazi karakter, aki ilyenkor először helyreteszi magát, aztán a társait, és megmutatja, hogy igen, gyerekek, utánam gyertek! Ilyen játékost most nem látok a csapatban.”
Dombi tehát kijelentette, hogy nincsen vezére a csapatának. A sorrend pedig nem véletlen: „helyreteszi először saját magát, aztán a társait.”
És ezt mindenkinek be kell tartania.
Mert nem az egyén, hanem valóban a Loki az első!
De ennek valódi tettekben is meg kell mutatkoznia!
