A kiesés réme
Nem örömömben írom ezeket a sorokat, hanem iszonyatos fájdalommal. De ha nem kapcsolom be a szirénákat, nem lenne nyugodt a lelkiismeretem. Inkább vállalom, hogy néhány hét múlva röhögve, ujjal mutogassanak rám a szurkolótársak, hogy: „Ezt jól benézted Gyula! Mit károgtál, látod simán bentmaradtunk” Ez még mindig a kisebbik rossz, mind a harmadosztály. Vállalom.
Irreális célok
Kezdődött azzal, hogy nyáron a klub vezetői tévesen mérték fel, mire elég a többségében saját nevelésű, fiatalokból álló játékoskeretünk. Azt gondolták, hogy 2-3 idősebb, rutinos játékos igazolásával pont meg fogjuk oldani a feladatunkat. Csak annyi a bökkenő, hogy már a bajnokság elején sumákoltak. Célként legfeljebb annyi hangzott el, hogy: „Tudjuk hova való a Kispest, ezért fogunk dolgozni.” Illetve: „Mindent megteszük a sikeres szereplés érdekében”. Olyat valóban nem állítottak egy pillanatig sem, hogy: „Célunk, hogy a 2023/24-es bajnokság során visszajussunk az élvonalba”. Sugallták szurkolói ankéton, ultrákkal való megbeszéléseken, néha a honlapon, de ki soha nem mondták. Mondjuk azt sem, hogy irreális elvárás jelenleg az NB I. Először talán Csertői fogalmazta ezt meg, de az ügyvezető vagy a szakmai igazgató ezt meg nem erősítette. Így az átlag szurkoló gondolhatta azt is, hogy Aurél egy kicsit borúlátóbban érzékeli a helyzetet, mint amilyen az valójában.
Késői, bizonytalan kimenetelű igazolások
Tehát, a bajnokság elején csupán ködös célok voltak megfogalmazva. Az igazolások későn jöttek. És azok is olyan portékából, akik máshova már nem kellettek. Valamint számuk is csekély volt. Haragos Viktor sajnos nem tudott maradandót alkotni. Hogy ő vélhetően egy harmadosztályú csatár vagy csak a szakmai stáb nem tudott belőle semmit kihozni, nem tudom. De erősítést nem jelentett. Kundrák, Holman, Kálnoki és Bobál egészségileg mind egy időzített bomba. Mindenkinek itt fáj, ott fáj. Korábbi kórházi zárójelentéseik bele sem férnének egy bugyiba (genotherm). Holman több térdműtét után kész csoda, hogy eddig is bírta a szezonban. De bármikor összecsuklik, mint egy colostok. Kundrák állandóan sérült. Bobálnál hónapokig tartott, míg erőállapota megengedte neki legalább az egy félidőt. De mire elkezdte lődözni a gólokat, most ő is lesérült, míg Kálnokit is gyakran betegség hátráltatta. Talán Adorjánra lehetett a legtöbbet számítani eddig. De látjuk, hogy ő inkább egy kiegészítő ember lenne a többiek mellé. Csakhogy kik lennének itt a „többiek”? Lőrinczy formája rendkívül hektikus, szép lassan kikerült a kezdőből. Csertői ritkán számít rá. Szóval a keret alkalmatlan a biztos bentmaradásra. Múlt héten már Simon Benivel és Benkő Lacival a kezdőben kellett kiállni… Láttuk is az eredményét. Vállalhatatlan produkció lett belőle csapatszinten.
És ebben hibás az összes vezető, aki nyáron nem veszekedett a tulajdonosokkal, hogy ez így nem lesz jó. Nem akarom elhinni, hogy nem lehetett volna kooperációs szerződést kötni egy vagy több első osztályú csapattal. Ez annyit jelent, hogy az adott csapat azon játékosai, akikre az adott héten nem számít az élvonalbeli klub, kettős igazolással játszhatnának nálunk. S ha már ezt elmulasztottuk a szezon elején, még megtehettük volna a téli átigazolási szezonban is. Persze csak azután, hogy rendeztük tartozásunkat Klafuriccsal és Cirkoviccsal szemben.
Illetve még lett volna olyan megoldás is, hogy valakit kölcsönvegyünk. Ilyenkor az adott játékos bérét részben vagy egészben nekünk kellett volna fizetni. Ritka, de biztos volt már olyan is a történelemben, hogy akár ingyen is kölcsönbe enged valakit egy adott klub, ha ő semmiképp nem tudja használni. Mert mondjuk több hasonló képességű játékosa van az adott posztra.
Kapcsolatok nélkül
Azonban ezek a lehetőségek mind csak akkor adottak, ha van olyan szakmai igazgató vagy ügyvezető, akinek a fociszakmai kapcsolatai ezt lehetővé teszik. Sajnos nálunk sem Kun Gergely, sem Fehér Péter nem rendelkezik ilyen kontaktokkal. Így az összes ötletem csupán science fiction…
Ja, hogy pont ezért kellett volna talán néhány legendánkra is támaszkodni, akiknek régi játékostársai fontos pozíciókban vannak? Esetlegesen külföldi kapcsolatokkal is rendelkeznek? Hát igen…
Nagy Anti kiváló francia és svájci kontaktokkal bír, Esterházy Marci unokaöccse milyen véletlen, pont Esterházy Mátyás, Szoboszlai, Sallai Roland és más kiválóság menedzsere. Hátha akadt volna náluk olyan lepattanó, akikkel ők nem tudnak mit kezdeni.
Détári és a Kispest
Az elmúlt év májusában találkoztam Dömével és bő egy órát beszélgettem vele. Kíváncsi voltam, hogy mi van benne a Honvéddal kapcsolatban. Az ultrák és más szurkolói csoportok szíve csücskéből is kikerült egykori világválogatottunk szemébe szerettem volna nézni. Megdöbbentő volt számomra Lajos tisztánlátása, a Kispest iránti szeretete. És hogy mennyire képben van a játékoskeretekkel és mozgásokkal. Azonnal sorolni kezdte, hogy szerinte melyik posztra kik lennének a legjobb megoldások és még nem is kerülnének sokba. Annál biztos olcsóbbak lettek volna, mint a délszláv zsoldosok. Csak úgy záporoztak az ötletei. Épp néhány nappal korábban beszélt Kun Gergellyel. A következő ötlete támadt. „Néhány hét múlva lesz a német kupadöntő, kaptam én is meghívót. Egy olyan pali az elnök, aki régen nagy vezérszurkoló volt, kiváló a kapcsolatom vele. Mondtam Gergelynek, menjünk ki együtt, bemutatom őket egymásnak. Hátha össze lehet hozni valamiféle együttműködést. Akár úgy is, hogy néhány fiatalabb játékost kölcsönadjanak, akik még nem férnek be hozzájuk. Viszont Gergely nem ér rá akkor, a családjával már nyaralni fog…” Persze akkor egyikünk sem számolt azzal a variációval, hogy két forduló múlva kiesünk az NB I-ből…
Feltámadás, vagy…
A végeredményt láthatjuk. A Budafok, a Pécs és a BVSC is beért minket… 1 pontra vagyunk a kieséstől. És abban legyetek biztosak, hogy a Siófok és a Budafok nem fog kipottyanni… Vajmi kevés esélyünk van Győrben, állítólag Világi Oszkár megháromszorozta a győzelmi prémiumot ellenünk. Aztán Soroksár, Budafok, Szeged. Ha valami csoda nem történik, pont kiesőhelyen leszünk Húsvétkor. Ha nincs mázlink, akkor akár több ponttal is le leszünk már szakadva. Hogy ez nagyon rosszul hangzik? Igen. Tudom…
A racionális tényeken kívül már csak az aggaszt jobban, amit az emóciókban látok. A csapat belső dinamikája, a játékosok testbeszéde, a tekintetek, a mimikák és amik mögöttük vannak. Csak nekem tűntek fel a következők? Csertői szinte az egész meccsen a padon ül. Csupán néhány alkalommal ugrik fel onnan, hogy egy-egy instrukciót bekiabáljon. Mellette ül a padon a szakmai igazgató, Fehér Péter, akinek egyfolytában magyaráz (melyik klubnál ül még szakmai igazgató a padon???). Vagy magyarázkodik? Mentegetőzik? Vagy csupán döbbenten kommentálja, mit nem képesek végrehajtani a játékosok? Nem tudom. Miközben természetesen zavar, hogy Aurél nem űzi-hajtja fiainkat 90 percen keresztül, nem hiszem, hogy ő a hiba eredendő forrása… Még akkor sem, ha a pont/meccs mutatója már Pinezits Máté teljesítményét is alulmúlja… Csak halkan teszem fel a kérdést: „Az elmúlt 5 év mind a 7-8 edzője alkalmatlan volt a feladatára?” Vagy a játékosoknak van itt egy jó nagy adag felelőssége? Meglehet…
A csapategység hiánya
Szoktátok nézni az arcokat? Ha valaki rosszul passzol, szinte soha nincs a másik részéről bíztatás, buzdítás, hogy a következő majd sikerül. Inkább apatikus tekintetek, lesajnáló grimaszok… Vagy más. Tujvel kivédte a szombathelyiek szemét, több bravúros mentése volt. Mi történik ilyenkor egy normális lelkületű, összetartású csapatnál? Tömegesen rohannak oda a csapattársak a hálóőrhöz és agyba-főbe dicsérgetik, pacsiznak, csókolgatját. Nálunk még csak oda se szóltak a védők, hogy: „Szép volt Tomas.” Egyszer sem… Kálnoki megsérült, elképedve látom, hogy Benczenleitner jön be helyette belső védőbe. Eördögh pedig át balbekkbe. Minek? Miért nem Pekár megy Alex mellé? Tudjátok miért? Az életben nem találnátok ki! Pisti barátunk otthon felejtette a fejvédőjét. Ééééérted? Otthon! Azt a leborult szivarvégit! És akkor hagy ne soroljam tovább azokat az apróbb jeleket, amik arra utalnak, hogy valami nincs rendben. Ha jól tudom, a fizetésüket megkapják a srácok. Oké, szokott lenni némi csúszás néha, de megkapják.
Olyan ez nekem, mintha némelyek csak azt várnák, hogy legyen már vége ennek a kibe…szott szezonnak. Aztán csak el tudok igazolni valahova, mert én bizony nem szenvedek tovább itt a másodosztályban… Vagy így vagy úgy… Na szépen vagyunk… Nekünk ez nagyon nem mindegy, srácok!
Tüntetés
Ha jók az értesüléseim, kormányzati szinten is téma a Kispest helyzete, hogy mit lehetne tenni. Egy dologban viszont biztos vagyok. Bármi változás is lesz a tulajdonos személyét illetően, a bentmaradást magunknak kell kiharcolni. Persze, ha érkezne valahonnan egy kis pénzecske, talán kölcsönbe el lehetne valakit hozni. Netán szerződéssel nem rendelkező játékosnak ajánlani néhány meccsre egy kontraktust. De félő, hogy saját magunk ezt már nem fogjuk tudni megoldani…
Ahogy ezeket a sorokat befejezem, látom, tüntetés lesz április 7-én a tulajdonosok ellen. Épp ideje! Hiszen elsősorban ők a felelősök. Ők tapsoltak el kb 20 milliárd forintot úgy, hogy semmi eredménye nem látható. Vagyis van, csak néhány játékos, klubvezető, alkalmazott és menedzser zsebében…
HAJRÁ HONVÉD! CSAK A KISPEST!
„A foci játék, a Kispest nem!” – tüntetést szerveznek klubjuk vezetői ellen a Honvéd szurkolói
