Bevezető
Egy súlyos derbi vereség és egy hosszabbításos kupabúcsú után azt hiszem, hogy a legtöbben féltettük a csapatot ettől a meccstől. Nem voltunk pihentek, és az előző két meccs mentálisan is sokat kivehetett a fiúkból. A Mészöly Géza, Víg Péter páros igyekszik keverni a kártyákat. Megint egy újabb, nem megszokott kezdővel állunk fel.
A kupacsata nyomai
Banai, Antzoulasz-Keita- Kobouri, Doka- Radosevic-Mack-Tamás Krisztián, Mörschel-Ljujic, Ambrose összeállításban kezdünk. Ez támadásban három védőt és négy középpályást jelent, míg védekezésben öt védőt és négy középpályást. Látszik a fiúkon a fáradtság, mert az első huszonöt percben jobbára csak bóklászunk a pályán. Nem az akarattal van baj, hanem mindenki tompa. Késve lépünk bele a párharcokba, nem vagyunk elég pontosak. Nincs ritmusa a játékunknak. A Fehérvár pedig támad becsülettel, és össze is hoznak két gólhelyzetet. A 15. és a 33. percben is Gradisar kerül helyzetbe, de ő még messze nem az a szint, mint Kodro volt. A 37. percben jön az első helyzetünk Mörschel fejese révén, majd szépen fokozatosan átvesszük a játék irányítását. A 43. percben Mörschelnek van egy jó lövése, amit kiszed a bal alsóból Tóth. Aztán letámadunk és Ambrose szerez labdát, kapura is tör, de Tóth ezt is bravúrral védi. Félidő. Mostanában nem játszunk jól a meccsek elején, ez meg is látszódott az első félórában. Kellett egy kis idő, hogy a fiúk felvegyék a meccs ritmusát. Nem tudom, hogy tudatos volt vagy sem, de meglehetősen spóroltunk az erőnkkel. És mivel nem kaptunk ez idő alatt gólt, azt gondolom, hogy bejött ez a taktika. A korábbi meccseken ebben az időszakban rendszeresen letámadtunk. Az fogalmazódott meg bennem a szünetben, hogy ha kihúzzuk a második félidő felét, akkor lesz keresnivalónk a hajrában.
Gyilkos kontrák
Csere nélkül folytatjuk és hasonló forgatókönyvvel mint az első félidőben. Spórolunk az erőnkkel, nem ugrálunk ki feleslegesen. A különbség csak annyi, hogy már a Fehérvárban sincs meg a lendület, így egy meglehetősen unalmas húsz percet látunk. A 66. percben hármat cserélünk. Lemegy Doka, helyette jön Pauljevic, lemegy Radosevic és jön a helyére Tajti, majd lemegy Ljujic és jön a helyére Csoboth. Vagyis posztra cserélt Víg Péter. A 76. percben labdát szerzünk a saját tizenhatosunknál. Mörschel felpöccinti Csobothnak, aki visszakényszerítőzi Mörschelnek. Ő ráviszi a védőkre, és amikor kilépnek rá, akkor passzolja a baloldalon felfutó Tamásnak. Krisztián erőből középre lövi. Két fehérvári védő Ambrose-zal jön, így némileg túlfutnak a labdán, bár az egyikükön megpattan. Így pont jó Tajtinak, aki futtából bebombázza a léc alá. 1-0 ide. Azért írtam le ilyen részletesen az akciót, mert ebben a támadásban Mörschel, Csoboth, aztán ismét Mörschel, Tamás, Ambrose és Tajti is jó döntéseket hoztak egymás után. Így mintaszerű akció végén szereztük meg a vezetést. Két perccel később ismét egy gyors kontrát viszünk végig. Ezúttal Tamás Krisztián ugratja ki kiváló ütemben Csoboth Kevint, aki tökéletesen centerez. Középen Ambrose pontosan fejezi be az akciót. 2-0 ide.
Mindkét gólunk gyorsan és pontosan végigjátszott kontra. 82. percben Tamás Krisztián helyett jön Simon, így Pauljevic lesz a bal szellő, míg Simon a jobb. A 83. percben Schön faultolja Ambrose-t, aki ugyan tudja folytatni a játékot talán, de Víg Petiék inkább lehozzák. Jön helyette Ganea. A 86. percben Pauljevic kiharcol egy büntetőt, ezúttal Tajti végzi el, de Tóth eltalálta az irányt. Így vetődve védi a lövést, majd Simon ismétlését is. Ez már a negyedik bravúrja a Fehérvár kapusának. A hátralévő tíz perc lecsorog különösebb izgalom nélkül. Végre ismét nyertünk, és végre ismét egy meccs kapott gól nélkül.
A csapat
Óvatosan és erőnket beosztva kezdtük a meccset, ami véleményem szerint az egyetlen értelmes taktika lehetett a csütörtöki hosszabításos kupameccs után. Próbáltunk zártan védekezni, és többnyire sikerült is. Ugyanakkor a Fehérvárnak az első félórában megvoltak a helyzetei. De vagy szerencsénk volt, vagy a fehérvári kapkodta el, vagy Banai védett bravúrral. Aztán a félidő hajrája már a miénk volt, és csak Tóth Balázsnak köszönheti a Vidi, hogy nem vezettünk már a félidőben. A második játékrészben is zártan védekeztünk, és a kontrákra alapoztunk. Ez akkor érett be igazán, miután pályára jöttek a cseréink. Olyan kontrákat vezettünk végig, amire az ellenfélnek nem volt ellenszere. Különösen a bal oldalunkon voltunk hatékonyak. Tamás Krisztián és Csoboth is remekül húzták meg ezt az oldalt. Hozzáteszem, itt rendszeresen lemaradt a fehérvári középpályás. A mai meccs nekem azt mutatta, hogy igenis van minőség ebben a keretben, csak a Vignjevic-féle gödörből nehéz volt kirángatni a játékosokat. A legfontosabb, hogy ma senki nem lógott ki lefelé a csapatból, és a sok közepes teljesítmény mellett volt több kimagasló is. Ráadásul most kezdett el beérni Gézáéknak az a munkája, hogy elkezdtek felépíteni játékosokat, és mindenki folyamatosan kapja a játékperceket.
Egyéni teljesítmények
Banai kezd ismét formába lendülni. És nem csak a kötelezőt hozta, de már jönnek a bravúrok is. Bravó, Bana! A három belső védőből Antzoulasz és Kobouri átlagosat hozott, viszont Keita szenzációs. A helyezkedése, az ütemérzéke, a tiszta szerelései, a fejjátéka mind hihetetlen stabilitást ad a védelemnek. A két belső középpályásunkból Radosevicet továbbra is kedvelem. Bár nem tudta megismételni a diósgyőri játékát, de továbbra is nagy területen és igen hasznosan focizik. Neki a védekező párharcokban kell még fejlődnie. Mack önmagához képest ismét remekelt. Ő is megbízhatóbban játszik, mint a Nebojsa-éra alatt. Doka nekem kicsit olyan, mint a korai Pauljevic. Gyors és lendületes, de nem túl képzett. Ő is átlagosat hozott. Nem úgy Tamás Krisztián, aki többször is remekül ment el, és beadásai passzai gólokat hoztak. Tamás mint támadásban, mind védekezésben kiemelkedőt nyújtott. Mörschel jól és hasznosan játszott, remek kapocs volt a védelem és a támadók között. Sőt, többször fel is ért. Ljujic a hosszú kihagyás után még nem érte utol magát. De azzal, hogy folyamatosan kapja a játékperceket az edzői stábtól, garancia arra, hogy előbb-utóbb megint a régi lesz. Ambrose-nak ez volt a második meccse a hosszú sérülése után. Nemcsak a gólja mondatja velem, hogy parádés volt. Mindig meg lehetett játszani, gyors volt, helyzetbe került, és a másodikat be is lőtte. Pauljevic jól szállt be, ha minden meccsen így játszana, akkor senki nem kritizálná. Tajti is jól szállt be, már a kupameccsen is. Éreztem, hogy ő lehet az egyik nyerő ember. Kár hogy kimaradt a tizi, de mentségére legyen mondva, hogy nem olyan flegmán lőtte, mint a múltkor Mörschel. Csoboth is nagyon jól szállt be, az ő sebességével nem tudják tartani a lépést. És most megvolt a területe, és megfelelően koncentrált is volt. Ez már nagyon jól nézett ki. Szintén jól szállt be Simon is, kis szerencsével ő is rúghatott volna egy gólt.
Az edzői stáb jól felkészítette a csapatot, és jól is cserélt. Nagy szerepük volt a győzelemben.
Bogár korrektül fújt.
És akkor utoljára de nem utolsósorban, amit a tábor ebben a szezonban lerak a lelátóra, az csoda. Csak így tovább, srácok!
Hajrá Lilák!
