Nyerő kezdő
Győztes csapaton ne változtass! Mondja egy régi futball igazság. Gézánk jól ismerheti ezt, mert ugyanazzal a kezdővel futottunk ki mint öt nappal korábban. Banai, Antzoulas – Keita – Kouburi, Doka – Radosevic – Mack – Tamás, Mörschel -Ljujic, Ambrose összeállításban kezdtük a játékot. Azt írtam a mérkőzés előtt, hogy „fontos, hogy végre már az első 20 percben is fel tudjuk venni a meccs fonalát. Talán csak a derbin játszottunk jól a meccs első negyedében. A Paks és a Fehérvár ellen sehol nem voltunk. Ha ezen sikerülne tovább javítani, akkor valós esélyünk lesz a győzelemre.”
Egy Újpest-gól
A PAFC igyekezett támadni, de mi nagyon szervezetten védekeztünk. Olyannyira, hogy úgy telt el az első tíz perc, hogy Banának még védeni valója sem volt. Kilenc és fél perc elteltével Kouburi végzett el szabadrúgást, lecsorgatta Ljujicnak, aki kirakta Tamásnak balra. Krisztián keresztbe rúgta a jobb-összekötőben lévő Radosevicnek, aki visszapasszolta a balkötőbe befutó Ljujicnak. Ő megtolta, és becenterezte a hosszúra, ahol Ambrose érkezett gyönyörűen, s rúgta magabiztosan a bal alsóba. 0-1, VEZETÜNK!! Nagyon szép egyérintős támadás volt. A felcsúti játékosok csak nyomozták a labdát, de mindig le voltak maradva egy gondolattal. A gól után próbált nekünk ugrani a Puskás, de hihetetlenül szervezetten védekeztünk. Nem voltak nagy mentések, nem voltak utolsó pillanatos szerelések. Viszont olyan jól zárt a védelem, hogy az ellenfél lövésig sem nagyon jutott, nemhogy helyzetig. Illetve volt egy nagy mentése Keitának, amikor becsúszva szerelte Nagy Zsoltot. De Karakó tévesen szabálytalannak látta, és sárgát adott a játékosunknak. Megjegyzem, Keita olyan tisztán szerelt, hogy erre még a Szőke Szikla is csettintett volna. Talán azt kifogásolta Karakó, hogy hátulról történt a becsúszás. A 37. percben ismét a bal oldalon viszünk végig egy kontrát, Tamás Krisztián húzza meg a szélt, pontosan centerez. Ambrose hét méterről rá is rúgja, de a lövés pillanatában kicsit megtaszították. Így már nem tudta jól irányítani a labdát. Így is alig ment mellé. A 45. percben volt az első kaput eltaláló lövése a Felcsútnak, de a szabadrúgást ami középre ment. Bana ki tudta ütni. A 45+3. percben megint csak Tamás ment el a bal oldalon, a beadása Ambose mögé jött, aki ezért a mögötte helyezkedő Radosevichez passzolt egy akrobatikus mozdulattal. Fiatal tehetségünk pedig kapásból rárúgta, és a labda kívülről borotválta meg a jobb oldali lécet. Gyönyörű támadás, parádés befejezés. Egy kis szerencse kellett volna még. Vége a félidőnek. Az történt a pályán, amit mi akartunk. Mészöly Géza meccsterve remekül funkcionál. Nagyon zártan védekezünk. Nem hagyunk területet a gyorsabb és jobban egy-egyező felcsútiaknak, viszont végigvittünk három támadást, amielyekből egy gólt sikerült lőni. Ha nem fáradunk el, és ugyanilyen koncentráltan játszunk a második félidőben is, akkor meglehet a meccs.
Kemény felcsútiak, újabb gól
A második félidőre nagyobb elánnal érkezett ki az ellenfél. Már az első félidőben sem riadtak vissza egy-két keményebb belépőtől. Most néha úgy érzem, hogy igyekeznek megfélemlíteni a játékosainkat. Nem sikerült. Az 53. percben Corbu letaglózta Radosevicet egy sárgáért, de a kissrác némi ápolás után ugyanolyan elánnal folytatta, mint korábban. Baromi szimpatikus kölök. Előtte Levi lövését Banai ütötte ki, bravúrral. A 69. percben ismét Levinek van középről, tizenhatról egy lövése, de a megpattanó lövést is védi Bana. Ez megint bravúr volt. A 70. percben Csoboth váltja Ljujicot. A 73. percben Levi a saját térfelén cselezget. Antzoulas elveszi tőle a labdát, és lepasszolja Amborse-nak. Petya, miután megküzdött a zsugáért, kiteszi Radosevicnek, aki a labdaátvétel után pontosan centerez Antzoulasnak. Ő pedig továbbcsúsztatja a jobb alsó sarokba. GÓL! 0-2. Görög védőnk, átkísérte az ellenfél térfelére Levit, elvette tőle a labdát. És ezzel nem elégedett meg, hanem befutott Ambrose és Ljujic közé centerbe. A Puskás-védők nem vették komolyan, így tisztán fejelhetett. És ezt nem is akárhogyan tette. Ki kell emelni Radosevic hajszál pontos beadását, amely azért sem volt egyszerű, mert ott volt a védője, és először azt kellett lerázni. A 79. percben Ganea váltja Ambrose-t. A hátralévő 10+4 perc lecsorog, így egymás után a második meccsünket is megnyertük, és ráadásul ezt is kapott gól nélkül hoztuk le.
Egyre szebb játék
Azt hiszem, hogy Géza megtalálta a megfelelő taktikát a csapat jelenlegi állapotához. Annyira jól szervezett volt a védelmünk, hogy a Puskásnak igazából csak egy-két átlövése volt, komoly helyzete egy sem. Azzal, hogy három védővel játszunk, aminek a közepén Keita söpör, hihetetlen stabil lett a hátsó alakzat a korábbiakhoz képest. De ehhez nagyon kell az a középpályás védekezés is, amelyben az egész csapat részt vesz. A támadó játékunk pedig néha olyan szép, hogy jó nézni, és hozzá olyan gyors, hogy az NB I-es védelmek nem tudják lereagálni. A pozíciós játék még mindig nem az erősségünk, de a kontrákat egyre jobb hatékonysággal visszük végig. Míg a Fehérvár elleni meccset úgy nyertük, hogy kellett hozzá némi szerencse is, ezen a meccsen teljesen megérdemelten lett a mienk mindhárom pont.
A nagybetűs csatár
Banainak most csak 2-3 bravúrt kellett bemutatnia az átlövéseknél, de ezeket hozta, ami nagyon kellett. A védelemben Keita a király, de ezúttal Antzoulas is felnőtt mellé, míg Kouburi is hozott egy megfelelő átlagot. Doka ezúttal eggyel jobban játszott, mint a múlt héten. Védekezése stabil, és most többször is jól ment fel. Tamás Krisztián nagyon jól támogatja a támadásokat. Volt pár nagyon jó és pontos centerezése. Nem rajta múlt, hogy ezekből nem lettek gólok. Ezúttal már a védekezése is hatékonyabb volt. Mack a múlt héthez képest halványabb volt. Előre passza talán ha kettő volt. Viszont ő is rengeteg munkát tesz a középpályába. Zárja a passzsávokat, ütközik, és elvégzi a középpályán a piszkos munkát. Radosevicnek egészen zseniális megmozdulásai vannak. Mindkét gólunk előtt kulcspasszt adott, kicsiben pedig úgy játssza meg a labdát, olyan labdabiztonsággal, ami lenyűgöző. Ugyanakkor kéne rá pár kiló izom, mert a védekező párharcaiból nem sokat nyer. Azon kicsit kiborultam, amikor egy labdavesztése után csak kocogott az ellenfél csatára után, közben meg egész meccsen robotol. A meccs közben is némileg hullámzó a teljesítménye, de az összkép az egyre jobb. Mörschel rosszul kezdte a meccset, alig volt jó megmozdulása, de aztán egyre jobban beleállt a párharcokba, és egyre hasznosabban játszott. Volt már sokkal jobb meccse is lilában. Ljujic mérkőzésről-mérkőzésre egyre jobb állapotban van. Az első gól előtti megmozdulása és gólpassza gyönyörű volt. Ez a srác érti a focit. Ha Gézáék tovább építik, akkor előbb-utóbb megint jönni fognak a gólok is. AMBROSE, a CSATÁR. Így, csupa nagybetűvel. A góljánál nem is tudom, hogy hány méter hátrányból indult, mégis körbefutotta a védőjét, majd pontosan és higgadtan helyezett a kapuba. Ezen kívül kb ötven %-os hatékonysággal vívja elöl a párharcait. Remekül viszi el a védőket, ha látja, hogy jön a társ. A lekészítései még nem százasok, de végre már észreveszi a helyzetben lévő csapattársat is. Csoboth Kevint nem értettem ezen a meccsen. Szinte semmit sem tudott hozzátenni a játékhoz. Ganea később jött be, mégis több mindent csinált mint Kevin.
Edzői húzások, a tábor, Karakó
Géza jól kitalálta a taktikát. Jól is játssza a csapat a kitalált játékot, és végre két meccset is lehoztunk kapott gól nélkül. Ezek értékét növeli, hogy két olyan ellenféllel játszottunk, akik a dobogóra pályáznak. Amit viszont nem értettem, hogy miért nem cserélte le már korábban a teljesen elfáradt Ljujicsot. Illetve miért nem cseréltünk többet, építve a többi játékost is. Mondjuk ő tudja, hogy ki milyen fizikai állapotban van. Lehet, hogy a padon ülők most nem lettek volna elég hatékonyak.
Karakó szerintem csak egyet hibázott, amikor Keitának sárgát adott, azon kívül korrektül fújt.
A tábor ismét nagyot alakított, köszi, srácok!
Hajrá, Lilák!
