Döbbenetes ilyen mondatot leírni, hát még olvasni milyen érzés lehet… Miközben ez már közel sem csak riogatás, a tabelláról pont ez olvasható le…
Vajon miként lehetne közölni, érzékeltetni Mendelényiékkel, mekkora bajt csináltak? Átérzik egyáltalán??? Puskás klubjának elérhető közelségbe került a harmadosztály. Hogy ezek szigorú mondatok? Azok! Persze…
Fehér Péter szakmai igazgató halált megvető bátorsággal és némi pökhendiséggel azt mondta a nyári szurkolói ankéton, hogy a 7. fordulóban 21 pontnál fogunk állni. Na most ez a pontszám valóban összejöhet – ebben nem is tévedett a dánoknál pallérozódott szakember -, csak az idősíkban lőtt egy kicsit mellé a mi mindig mosolygó Péterünk. Ez 21 ponty bizony ilyen ütemben épp Karácsonykor esélyes, „brada”. Ennél viszont szebb ajándékot is el tudnánk képzelni a fa alá!
Pedig hogy elkezdtünk bizakodni, amikor legyőztük a Győrt! És egész jó játékot is láttunk azon az estén, nem csak egy szimpla mákos győzelmet. A további megtévesztés a Dorog elleni kupameccsen ért minket, hiszen, ha látszottak is a bajok, csak ütöttünk négyet a bányászoknak. És elhittük, hogy jó lesz ez így, miközben egy olyan Dorog ellen arattuk a sikert, akik ha ma nem nyertek volna a veretes csornai alakulat ellen, a harmadosztály kieső helyén tanyáznának. Ennyit a kupameccs sportértékéről…
Majd jött a kilátástalan játékkal kiszenvedett soroksári iksz, hogy remegő lábakkal várjuk a Budafokot a Bozsikban. A hétközi forduló aztán megint némi bizakodásra adott okot, hiszen a hosszabbításban bekapott góltól eltekintve nem játszottunk rosszul. Rengeteg helyzetet alakítottunk ki, de pechünkre ezek többségét ki is hagytunk és ráadásul még Holman büntetőjét is kifogta Gundel-Takács…
Na így érkeztünk meg Szegedre. Amolyan vízválasztóként tekinthettünk a mai ütközetre. Ha győzünk, legalább a középmezőnyhöz felzárkózhatunk, ha x, pont a semmire sem elegendő, de ha zakó, akkor nagy gondunk is lehet.
Az első félidő vállalhatatlanra sikeredett. A szegediek olyan presszinget nyomtak, amit eddig még nem tapasztaltunk egyetlen ellenfelünktől sem. Egyszerűen nem hagytak lélegzetet venni játékosainknak. Érett, hogy amennyiben a második 45 perc is hasonlóra sikeredik, összeroppanunk és vereséggel jöhetünk haza az M5-ösön. A szünet után erre olyan 30 percet produkáltunk, mint a Győr ellen. Rúgtunk, csíptünk, haraptunk, legalább 15 labdát szereztünk, megelőztünk, magasabbra ugrottunk, labdát földön pontosan hoztunk ki, kiváló kiugratásokat láttunk, mélységi passzaink csodaszámba mentek. Ilyenkor persze, hogy azt kérdezi a szurkoló, hogy miként lehet az első félidőben olyan sz…rul játszani, ha most meg így is tudunk?
Viszont csak a hülye (és Pinezits Máté) nem vette észre, hogy fejben elkezdtünk fáradni. Mindeközben Sztevanovics hármat is cserélt, a mi Máténk csak Krajcsovicsot merte beküldeni. Aztán a 83. perc körül már ő is a frissítés határán volt, a kiszemeltek már neki is vetkőztek, de valami miatt csak nem jöttek. Fogalmam sincs mire várt mesterünk. Gondolta, ha már vagy 30 perce nem jutottak el a szegediek a kapunkig, csak nem most fognak. Még vár a változtatással. Na kérem ez az igazi szögedi, csípős orosz rulett. Máté a fejéhez emelte a stukkert, bízva abban, hogy a csapszeg az üres lukra fog kattanni. De nem… Bocskay ütemet tévesztett és puff! Persze, hogy pont ott volt a skúló a forgótárban. Tizenegyes! Egykori ifistánk, Bíró Bence nem kegyelmezett, jól beverte a léc alá. Ami utána történt, az már csak a veszett fejsze nyelének keresgélése volt.
Villámcsere, Bobál és Kundrák be, ívelgetés Geri feje felé, kétségbeesett rohangálás össze-vissza, majd Kálnoki is tetézi a bajt, még ki is állíttatja magát. Ezzel nem kis gondot okozva csapatunkat, hiszen Ivánra sem fogunk tudni számítani a következő meccsen. (Tartok tőle, hogy akár hosszabb időre is kidőlt Lovresz). Belső védő marad Alex, meg talán Kocsis Geri. Na, szépen leszünk a Mosonmagyaróvár ellen…
Még egy apró dolog! Azt viszont végképp nem értettem, hogy Holmant miért nem cserélte be Pinezits. Legalább az utolsó negyedórára. Ha sérült, akkor miért volt keretben, ha meg részben játékra alkalmas, miért nem kap lehetőséget, amikor az utolsó percekben igazán nagy szükség lenne rá. Így egy kicsit hülyét is csinált magából Máté… Nem véletlen, hogy a végletekig türelmes ultrák részéről először hangzott el a Pinezits takarodj! (tudom, volt már egyszer korábban, de az csak szórványosan, néhány sráctól jött)
És persze akkor megjegyezhetjük még, hogy hibázott a taccsjelző, hogy Kerezsit abszolút gólhelyzetben állította meg, hogy Kocsist szinte már engedik az ellenfelek távolról lőni, mert tudják, hogy olyan gyenge a rüsztje, mint egy balett-táncosnak, el is puskázta a meccs legnagyobb helyzetét. Egy pillanatra megállnék Kockánál. Aki az egyik legnagyobb kedvencem. Nagyon mérges vagyok rá, de igaziból nem is rá, hanem az edzőire, akik egyszerűen nem tanították meg normálisan rúgni. Domi rendelkezik valami olyan zsenialitással, hogy a bokája szinte önálló mozgást képes végezni a lábszárától, azért cselez olyan ördöngősen, kiismerhetetlenül. Úgy tudja elrúgni bokából a kapus mellett a labdát, ahogy arra csak a legnagyobbak képesek. De hogy képtelen legyen normálisan telirüszttel kapura lőni, ez egyszerűen felfoghatatlan számomra. Ha ez a képesség meglenne nála, háromszor annyi gólt szerezhetne, hiszen az ütemváltásai miatt ember nincs, aki le tudná követni. Így meg csak egy szimpla tehetség a sok közül… Kár…
Pár gondolat az új igazolásokról: Lőrinczynél láthatóan jó helyen van a labda, én nagyon örültem, hogy hazajött, de néha 20 percekre ő is képes beadorjánosodni, azaz eltűnik. A Budafok elleni gólpassza előtti csel pazar volt, remélem mutat még majd hasonlókat, de ehhez kondiban sokat kell erősödnie. Bobál Gerivel viszont egyelőre fenntartásaim vannak. Tartok tőle, hogy szimplán annyi hasznunk lesz belőle, hogy az utolsó 20 percekre felrúgjuk rá a labdákat. Olyan darabos, mint a döglött cement, Lukic tompora hozzá képest egy foghagymagerezd. Nem tudom, alkalmas lesz-e még valaha egész meccsre a másodosztályban. Pedig alkalmas lehetne, de ahhoz kíméletlen edzésmunkára lenne szüksége. Gerit pedig ismerjük… szóval nem pont ilyen alkat…
Összefoglalva, baj van srácok! Hogy egy edzőváltással megelőzhető-e a nagyobb tragédia? Igen. Hogy van-e ehhez pénz? Nincs. Van-e erre mutató szándék? Nincs. Hogy mi lesz ennek a vége? Bele sem merek gondolni…
Van egy hetünk. Jön a csontutolsó, nyeretlen Mosonmagyaróvár vasárnap, aztán megint 2 hét válogatott szünet. Ha edzőt szeretnénk váltani, az utolsó lehetőség… Hiszen utána meg irány a Mecsekalja… Na, az sem lesz könnyű menet…
HAJRÁ HONVÉD! CSAK A KISPEST!
Borítókép: honvedfc.hu
