Bevezető
A cikksorozat első részében Király Gábor beszélt a kapus szakma titkairól, saját pályafutására vonatkoztatva. Részéről előkerült az önkritika. Következetesség és a valós élethelyzetek létrehozása az interjúnk során. Emellett Balajcza Szabolccsal közös pontként a célorientáltság és állandóság szerepe is megjelenik mint a tartósan kiemelkedő kapusteljesítmény titka. Nézzük meg, milyen tényezők határozták meg a Kaposvári Rákóczi FC és Újpest FC korábbi kiválló hálóőrének pályafutását.
Kitartó szülői támogatás és a pályafutást végig kísérő dacosság
“Mindig is tudtam, hogy kapus akarok lenni” – kezdte beszélgetésünket Balajcza Szabolcs. A kapus a Kaposvári Rákóczi FC és Újpest FC színeiben több mint 300 első osztályú mérkőzésen védett. A profi kapussá váláshoz meg is kapott minden támogatást szüleitől. Ők időnként az utolsó forintjukat is arra költötték, hogy megtankolva Lada gépkocsijukat elvigyék Szabolcsot aktuális mérkőzésére. “A szülői támogatás nagyon fontos.”
Anyum például rendszeresen varrta a foltot nadrágjaimra, apum szerelőkesztyűjében védtem az óvodában, ahol két kuka volt a kapufa.
– mondta a Puskás Akadémia FC jelenlegi kapusedzője. Szükség is volt a szülői támogatásra. Például amikor 14 évesen nagy törést élt meg karrierjében a későbbi újpesti kedvenc.
A mai napig rossz érzést kelt benne, amikor egy gyengébben sikerült kaposvári utánpótlás mérkőzés után edzője azt mondta neki: “Ameddig én vagyok itt az edző, egy percet sem fogsz védeni.” Ezután három éven keresztül a kispadot koptatta és elvétve kapott lehetőséget a bizonyításra. Sokan abbahagyták volna, őt azonban szülei továbbra is vitték edzeni. Apja azzal biztatta a nehezebb időszakokban, hogy: “Mész edzeni, hosszú távon kifizetődik a befektetett edzésmunka.”
Emellett a fájó megjegyzés hatására kialakult nála a dacosság megküzdési stratégiája, mellyel kapcsolatban így fogalmazott: “Akkora dacot szült bennem az edző, hogy az végigkísért egész pályafutásomon.”
Ez a dac jelent meg később, már az Újpest FC kapusaként is, amikor 2014 nyarán Marko Dmitrovic igazolásával kispadra került. “Akkoriban mindenki hibás volt, csak én nem. Két hónapig nem szóltam a kapusedzőmhöz, Pálinkás Bandi bácsihoz sem” – mondta nehezebb újpesti időszakával kapcsolatban. Aztán a Magyar Kupa megnyerésének lehetősége adott neki új célt. Rendbe rakta magát fejben és az lett a “víziója”, hogy ő emeli fel a kupát a döntőben. Vezetésével végül 12 év után nyert újabb rangos címet a csapat. “A döntőben hősnek éreztem magam, a DVTK ellen tizenegyesekkel nyertünk, ez volt pályafutásom egyik legnagyobb pillanata” – emlékezett vissza a kupa menetelés csúcspontjára. És a kupát nemcsak felemelte a döntőben, de még a mérkőzésről hazafelé tartó buszúton is ott pihent a mellette lévő ülésen.
Céltudatosság, felelősségvállalás és labdarúgás iránti szeretet
A céltudatosság csírája még óvodásként, a Magyar labdarúgó válogatott 1986-os vb-szereplése során jelent meg nála. “Ahogy láttam egy Disztl Péter nevezetű úriembert a kapuban, az akkora motiváció volt számomra, hogy onnantól én voltam az edzéseken és a téren Disztl Péter, miközben védtem a lövéseket” – emlékezett vissza az élvonalban 24 évesen bemutatkozó, korábbi kitűnő kapus.
Elmodása szerint akkor vált tudatossá számára, hogy a Kaposvár Rákóczi FC első számú kapusa lehet, amikor 18 évesen felkerült az akkor másodosztályú csapathoz. “Előtte csupán álom volt számomra, ekkor azonban elérhető céllá vált” – említette másik vízióját. Olyannyira, hogy abban a szezonban be is mutatkozott a bajnokságban, sőt, meghívta Tornyi Barnabás szövetségi edző az akkori U21-es válogatottba. Ez megerősítette őt abban, hogy a kitartó edzésmunka valóban kifizetődik, illetve a sikertől nem elkényelmesedett, hanem még motiváltabbá vált.
A célok folyamatosan jelen voltak és vannak Balajcza Szabolcs életében, aki pályafutása befejeztével kapusiskolát indított Újpesten. Szakmai fejlődésére felfigyeletek a Puskás Akadémia FC csapatánál, így teljesült az a víziója is, hogy felnőtt kapusokkal, profi szinten dolgozhasson.
A kapusposzt legnagyobb értékének a felelősségérzetet tartom
– folytatta Szabolcs. Ezt a édesanyja gyerekkorától nevelte belé, és ennek köszönhetően is lett mind a Rákóczi Kaposvár FC, mind pedig az Újpest FC csapatkapitánya. Balajcza Szabolcs egyértelműen a négyszemközt beszélős, társait meghallgató és a klubvezetőknél csapatát diplomatikusan képviselő kapitányok közé tartozott. Megérintette mások nehézsége, mindenben segített csapattársainak, ezért tiszteletet érdemelt ki köztük empatikusságával.
Korábbi kapusisoklájának növendékeivel is mind a mai napig tartja a kapcsolatot, ha szükséges, tanácsokkal látja el őket.
Balajcza Szabolcsnak az eddig említett értékek mellett kiskorától egy aduász volt a tarsolyában, ami 14 éves kora óta – akkori edzője abuzáló kritikája ellenére – a mai napig is a labdarúgásban tartja: “A labdarúgás iránti szeretet, a kapusposzt szeretete segített, hogy ne adjam fel. Esténként leraktuk a táskákat kapufának, és fociztunk a téren. Szerettem edzeni, most is szeretem ezt a sportot.”
Emiatt is vált sok fiatal kapusnövendék példaképévé, hasonlóan ahhoz, ahogy annak idején ő is Disztl Péter nevét kiáltotta egy-egy védés után.
