A külföldi túra a szurkolói életérzés csúcsa. Legyen szó Moszkváról vagy Barcelonáról, szeretett csapatodat elkísérni a nemzetközi megmérettetésekre, mindig emlékezetes élmény. Nem különbözött ettől a leverkuseni kiruccanás sem. Kinek kisebb, kinek nagyobb kalandokban volt része, de az biztos, hogy senki nem unatkozott. Az alábbiakban inkább egy szubjektív útibeszámolót olvashatsz, mint sportriportot.
Bayer Leverkusen – Ferencváros 2-0
2023-03-09
Sokszor, sokat utaztam annak idején az ultrákkal együtt is, ami kétségtelenül a legizgalmasabb verziója a műfajnak. Mára kissé kiöregedtem ebből, és komótosan, magányosan, némileg kényelmesebben teszem már meg ezeket a hosszú utakat, mint fénykoromban. Néha repülővel, máskor vonattal vagy autóval. Most a vasút-verziót választottam, és nem bántam meg. Az összességében 12-13 órás út inkább volt kikapcsolódás számomra, mint fárasztó, terhes utazás. A meccset megelőző napon keltem útra, nehogy bármi közbejöhessen, és véletlenül lemaradjak a mérkőzésről. Mint később kiderült, óvatosságom nem volt alaptalan…
Reggel hét, Keleti Pályaudvar. Gyorsan kiderül, hogy azért nem leszek egyedül, mások is hasonlóan gondolkoztak, és fel-felbukkan egy-egy zöld-fehér sál a vonaton. Egy bécsi és egy kölni átszállást követően az esti órákban érkeztem meg szállásomra, amit a vasútállomás és a stadion között foglaltam, praktikussági okokból. Fagyos hideget jósoltak, amiből szerencsére semmi sem lett, igaz, az eső némileg szemerkélt.
A meccs napján bebarangoltam Leverkusen belvárosát. A sétáló utcában található szurkolói boltban szerencsére kaptam még az ilyen mérkőzések alkalmával (számomra) elmaradhatatlan „eseménysálból”. Mindig nagy élmény évekkel később rátekinteni a mérkőzésekre egyedileg kiadott, mindkét csapat színeit és címereit, valamint a meccs dátumát tartalmazó ereklyékre. A bolti eladó, amint meghallotta a magyar szavakat, büszkén említette, hogy jól emlékszik Hajdu Attilára, aki 1998 és 2000 között kedvenc csapata, a Fortuna Köln hálóját védte.
HAJDU ATTILA
Nem csak a játékos jutott eszébe, hanem folyékonyan kezdett olyan magyar kifejezéseket sorolni, amiket nem illene itt írásban idézni… Állítása szerint válogatott kapusunk —egy-egy feszült pillanatban a mérkőzéseken— oly’ gyakran használta őket, hogy sok Fortuna-szurkoló elsajátította… Történetével számos fradistát szórakoztatott az üzletben, akik aztán „hálából” a Bayer-relikviák között rázendítettek egy kis Fradi-szurkolásra.
ÉRKEZTEK A HÍREK
A délután előrehaladtával egyre több kocsma telt meg zöld-fehér sálas rajongóval, és a főtéren is egyértelműen kezdett kialakulni a magyar létszámfölény. Egy Fradi-mezes kissrác meg is jegyezte büszkén édesapjának, hogy „Elfoglaltuk a várost”. Látszatra volt is benne valami, mert délután négy körül már szinte megtelt a gyülekezésre kijelölt Friedrich-Ebert Platz. Ekkor érkeztek a hírek, hogy a tábor másik fele, amelyik a szurkolói vonattal érkezik, elakadt a határellenőrzésen. Telefonjainkon láthattuk, hogy már a magyar híradók is a témával foglalkoznak, és magyar külügyminiszteri közbelépés is történt annak érdekében, hogy a helyi hatóságok minél hamarabb tovább engedjék szurkolóinkat. Sokan aggódni kezdtek, hogy meg sem fognak tudni érkezni a mérkőzés kezdéséig.
VONULÁS
A nagyjából ezer fős csoport elindult együtt a vasútállomáshoz, ahova megérkezvén kellemes meglepetésben volt része, hiszen a megjósolt időnél fél órával hamarabb, pont akkor futott be a várva várt vonat, amikor a gyalogos csapatunk az állomásra ért. „Szervusztok!” – zengett oda-vissza az ultrák köszöntése. Innentől már teljes létszámban, hozzávetőlegesen kétezer fő vonulhatott együtt a negyed órányira lévő BayArena-hoz.
A rendőrség békésen kísérte a vonuló zöldeket, a kereszteződéseknél pedig díszsorfalat állva jelezte a megfelelő irányt.
Diszkrét távolságban, úgy száz méterre a fák között néha meg lehetett pillantani a lovas alakulatokat is, de ők végig távolságtartóak voltak. Aztán végre megpillantottuk a stadiont. Célba értünk, méghozzá időben!
Itt még szembe kellett nézni az utolsó nagy kihívással, a beléptetéssel, ami szintén komoly fennakadásokkal járt. Akadozva, nehézkesen, de végül épségben, és éppen időben megérkezett mindenki a stadionba. Rajtuk tehát nem múlhatott semmi.
HIMNUSZ
A kétezer magyar mindenesetre mindent megtett a sikerért. A csapat is, de az ő erejükből most csak egy kettő nullás vereségre futotta. Az eredmény ellenére szurkolóink megtapsolták a játékosok küzdeni tudását, és a kiürülő stadionban megható volt hallani a nemzeti himnuszunkat. Mint mindig.
A csapatnak ugyan nem sikerült a győzelem, sőt még a döntetlen sem, a kétezer fradista azonban minimum X-re hozta a remek táborok közötti hangpárbajt. Pedig a hazaiak huszonháromezren buzdították sajátjaikat. Visszavágó, ebben is, jövő csütörtökön…