Egyedüli, nem élvonalbeli csapatként az NB II-es Budafok jutott be a Magyar Kupa elődöntőjébe, ahol a Vasas lesz az ellenfele. A BMTE 2017-ben jutott el eddig a szintig utoljára, akkor a sorozat későbbi győztese, az FTC állta az útját. A Budafok 74 év után, 3 évvel ezelőtt éppen szerdai ellenfele, a Kisvárda ellen játszotta első NB I-es mérkőzését.
ÁLMODOZÓK
Lelkesen, ábrándozva, nem olyan régen lejátszott mérkőzések legfontosabb pillanatait maguk előtt látva iparkodott több száz budafoki szerda délután a Promontor utcai stadionba.
Bizakodásuk egyik oka szakmai tényre alapult: Mátyus János vezetőedzővé történő kinevezése óta stabil középcsapat lett a Budafok. A másik, hogy a kedvenceknek az elmúlt években kiemelten jól ment a Kisvárda ellen.
Az egyik legemlékezetesebb Budafok-Kisvárda 2020 augusztusában volt. A magukat műkedvelőnek hívó budafokiak ugyanis 74 év után játszottak újra NB I-es meccset. Jó kis csata volt, emblematikus vihar tette még emlékezetesebbé a hazaiak ünnepét.
Mert az a szent nap akkor is örökre beíródott volna minden BMTE-fanatikus emlékezetébe, ha a kedvencek nem győznek 2-1-re.
Azóta viszont sok minden megváltozott. A Budafok azért még a bennmaradásért harcol a másodosztályban, míg a Várda az FTC-t üldöző mezőny legmarkánsabb képviselője lett.
Szerda este ideálisak voltak az időjárási körülmények, sportbaráti hangulatban kezdődött el a találkozó. Viszont mindkét gárda szakmai stábja úgy döntött, hogy kissé felforgatja a kezdőcsapatát.
FANATIKUSOK
Janó, a Budafok szerintem valaha volt leglelkesebb szurkolója (mesterszakácsnak tanul) egyből ezzel fogadott:
„Emlékszel, mekkora meccset játszottunk a Kisvárda ellen? Milyen idő volt már?”
A mérkőzés összefoglalója tökéletesen visszaadja, íme:
Janó, miután a Budafok túlélte az első perceket, konkrétan a mennyországig repült gólörömében, amikor a 10. percben Nándori Botond megszerezte a vezetést.
Zoli bá, akinél ember nem tud jobban kikészülni attól, ha bárki is arra a galád tettre vetemedik, hogy Budafok-meccs közben felhívja telefonon, szintén az egekben érezte magát. Majd mindent elmesélt nekünk arról, mi és hogyan történt 2017 tavaszán, amikor az elődöntőig meneteltek a Magyar Kupában.
Amikor arra tért rá, hogy az odavágó első meccsén minden budafoki ott volt a Groupama Aréna vendégszektorában (Budafoknak nagyjából 26 ezer lakosa van – a szerk.), észrevehető volt, hogy Janót mérhetetlen büszkeség járta át.
„Kinn voltál azon a meccsen is?” – kérdezte tőlem a következő pillanatban Janó. Biztos vagyok benne, hogy a „Persze!” válaszom is hozzájárult ahhoz, hogy később elmesélte, mi több, gyakorlatilag már elméleti síkon tanította, hogy nem csak egyféleképpen lehet a vöröshagymát felszeletelni.
MEGTARTHATATLAN?
A Budafok vezető góljából a második találat szerzője, Beke Péter alaposan kivette a részét a vagányságával.
„Hónapok óta érzi a ritmust” – mondták róla többen is mosolyogva, amikor rákérdeztem, minek köszönhetően szárnyal.
Beke valóban ihletett formában futballozott. Ha így folytatja, akkor előre gratulálok a BMTE legfelső vezetésének ahhoz, ha meg tudják majd tartani a nyáron…
MÁTYUS JÁNOS
Egyébként Mátyus János vezetőedző stílusjegyei bőven érezhetőek a Budafokon. Az, hogy harcolnak és küzdenek a játékosai, az alap. Látni rajtuk, hogy dolgos hétköznapokon vannak túl. Azt nem tudom pontosan, viszont sejtem, hogy ennek mennyire örülhetnek, miközben átélik. Az viszont tény, hogy megvan az eredménye.
Ráadásul mindig győzni szeretnének és még vagányak is. Egymásért is becsületből tudnak küzdeni a pályán. Látni, hogy mindenki pontosan tisztában van azzal, hogy mi a feladata. És ezt gondoltam akkor is, amikor nemrég az MTK-tól kaptak ki hazai pályán 1-0-ra egy fontos bajnokin.
Mert előttem van, mennyire örült Horváth Dávid, a kék-fehérek mestere a lefújás pillanatában.
Nem biztos, hogy a széles közvélemény számára legsportszerűbb pillanatok voltak a szerdai kupameccsen azok, amikor kisebb kakaskodás alakult ki a felek között a kispadoknál. Engem mondjuk pont nem zavart, hogy kijött a feszkó a felekből. A videót jól megnézve az is látszik, hogy Mátyus védelmére egyből ugrottak a kispadon ülők. Élükön a játékosokkal, majd jöttek a többiek is.
Azaz, mindenki elfogadja, hogy ő a vezér. És a kisvárdaiak is egy emberként álltak ki egymásért.
A felek a pályán párviadalt folytattak, 11 a 11 ellen, világos, lefektetett szabályok mentén. A meccsen nem volt alattomosság, senki testi épsége nem forgott veszélyben. A lefújás után kölcsönös volt a gratuláció, a másik teljesítményének az elismerése. És persze az is, hogy további sikereket kívántak egymásnak.
Mivel pár méterrel előttem zajlott minden, láttam, hogy ösztönösen cselekedtek így, élükön Mátyussal.
A labdarúgás, akárcsak az élet, változik.
De a győzni akarásnak, a csibészségnek, a csapatszellemben való együttműködésnek és az egymásért való kiállásnak soha nem szabad elmúlnia.
A Budafok-Kisvárda szerda késő délután is teljesen élvezhető meccs volt. Jó kis egyéni teljesítményekkel megfűszerezve.
Fókuszban a labdarúgás legfontosabb, legősibb kellékeivel.
És biztos vagyok benne, hogy az elődöntőben Zoli bá még a jó istennek sem venné fel a telefonját…
MOL MAGYAR KUPA
NEGYEDDÖNTŐ
BUDAFOK–KISVÁRDA 2–0
BUDAFOK
Gundel-Takács – Horgosi, Jagodics M., Fótyik – Bíró M. (Margitics, a szünetben), Soltész I., Adorján, Kalmár O. (Bakti, 80.) – Németh Márió (Horváth O., 62.) – Beke II Péter (Györgyi, 80.), Nándori (Sós M., 66.).
Vezetőedző
Mátyus János
KISVÁRDA
Petkovics – Kovacic, Vranjanin, Hej (Camaj, a szünetben) – Melnyik, Lucas – Vida K. (Mesanovic, szünetben), Navrátil (Karabeljov, a szünetben), Alic (Leoni, 63.) – Szpaszics (Ilievszki, 68.), Makowski.
Vezetőedző
Török László
Gólszerző
Nándori (10.), Beke II Péter (45.)
