nb1.hu

Küzdelem, fagyoskodás, kiesés a Hungária körúton

Első félidő

Kis késéssel, a 2. percben sikerült befutnom a kék-fehér szentélybe, és elfoglaltam szokásos pozíciómat a B1 szektorban, ultratársaim között. Krisz barátom oda is szúrt nekem, hogy mit tennék, ha már 3-0-ra vezetnénk. Jót nevettem, majd én is csatlakoztam a szurkoláshoz.

Az ellenfél mellett a csapatnak és a szurkolótábornak a zord időjárással is meg kellett küzdenie. Ennek ellenére szép létszámban gyűltünk össze a matyóföldiek elleni sorsdöntő kupameccsre. Mindenki tisztában volt vele, hogy a Mezőkövesd nem egy NB II-es “noname” csapat. Elvégre jelenleg felettünk állnak egy osztállyal.

A mérkőzés jó iramban indult, első komolyabb helyzetünk a 13. percben volt Németh Krisztián tört kapura, majd lőtte mellé a labdát érthetetlen okból. A védekezésünk az első negyedórában érezhetően bizonytalan volt, amelynek következtében megszületett a találkozó első gólja a kövesdiek részéről. Ez nem szegte kedvünket tovább folytattuk csapatunk buzdítását. Zúgott a ‘Mindent bele!’.

Ami abszolút jó döntés volt szerintem a vezetőedzőnk részéről, hogy megpróbálta tehermentesíteni Bognár Istvánt azzal, hogy Kata Mihály is jól láthatóan nem csak szűrű középpályásként funkcionált, hanem irányítóként is, így Kisbogesznek több lehetősége nyílt a támadásokban részt venni, azokat aktívan segíteni.

fotó: MTK Budapest/Rácz Ádám

Pár szurkolótársam elkezdte elemezgetni az ellenfél csapatát, és arra a megállapításra jutottak, hogy a Mezőkövesd játékosai gyorsabbak, atletikusabbak. Ebben volt tettenérhető ez a bizonyos osztálykülönbség. Az első félidő második felében megállás nélkül rohamozták a kapunkat, és csak Rácz Gergő kapusunk bravúrjainak volt köszönhető, hogy a félidő “csak” egygólos kövesdi előnnyel zárult. Rácz játékjogának megszerzése véleményem szerint maximálsan kifizetődő eddig. Végre van egy minőséginek mondható kapusunk. Maroknyi táborunknak is kijár a dicséret. ‘Kék mítoszok’ dalunktól volt hangos az egész stadion. Olyan érzés volt, mintha a vendég csapat szurkolói el se jöttek volna a meccsre.

Volt bennem egy olyan érzés folyamatosan, hogy csapatunk valahol félúton lehet igazából az NB II és az NB I között. Ez valami olyasmi lehet, mint mikor az angol tanárom azt mondta nekem, hogy már jobban tudok angolul, mint a B2 szint, de még nem érem el a C1-et. Szeretett csapatomnak is ezt a ‘C1 szintet’ kéne labdarúgásban megütnie ahhoz, hogy jövőre, ha feljutunk, akkor stabil NB I-es csapat maradhassunk.

A szurkolással kapcsolatban pedig az a meglátásom, hogy pont ilyenkor kell igazán támogatni hangosan a csapatot. Fagyban, rossz időben mikor hátrányban vagyunk. 6-0-nál könnyű örömködni, meg verni magunkat, hogy milyen jó a csapat.

Második félidő

Nagyon gyorsan egy szögletet követően durrantott a vendég csapat kapáslövésből egy gólt, ezzel az állás 0-2 volt. Elgondolkoztam azon, amit Horváth Dávid vezetőedzőnk nyilatkozott az ankéton, hogy most már jól le tudjuk védekezni a pontrúgásokat. Úgy látszik ez a kijelentése csak az NB II-es csapatokra vonatkozott.

Játékunk ezt követően abszolút nem volt tragikus. Sajnálatos módon a támadócserék hada sem tette meg a hatását, nem tudtuk helyzeteinket gólra váltani. Minden mindegy alapon átálltunk 3 védős formációra is. A 70. perc után kiült a kék fehér játékosokra a fáradtság, az ellenfél kapuja elé nem egyszer kerültünk, de az utolsó mozdulatokba mindig vagy hiba csúszott, vagy éppen ott felejtette magát az ellenfél védője a mi kárunkra.

A mérkőzés így 0-2 lett, és ezzel véget ért a szereplésünk a Magyar Kupában. Sovány vígasz, hogy így jobban tud majd a csapat a feljutásra koncentrálni.

Mit is mondhatnék. Ilyen egy (jegyzem meg az életéért küzdő) NB I-es csapat ellen játszani. Az MTK-nak nincs még meg a rutinja jelenleg, hogy újra felvegye a kesztyűt az elsőosztály csapataival szemben. Ennek két okát látom: sok a fiatal, kevés tapasztalattal rendelkező, nem NB I-es szintű játékosunk. A másik az, hogy ha majd jövőre minden héten ilyen, és ehhez hasonló ellenfelekkel nézünk szembe, akkor hiszem, hogy el tudjuk majd kapni a fonalat, és külföldi, illetve tapasztalt NB I-es játékosokkal kiegészülve jól fogunk teljesíteni az élvonalban.

A mérkőzés főszereplői: Az NB I-es szinten szurkoló Ultras MTK

Mint írtam fentebb, a hideg ellenére jó létszámot sikerült kiállítanunk szurkolóinkból. Azt gondolom, sok csapat megirigyelhetné, mennyire kitartó és összeszokott tábor vagyunk.

Teljesen más egy élvonalbeli csapat ellen szurkolni. Ilyenkor a 200%-os teljesítmény nem csak a csapattól, hanem saját magunktól is alapkövetelmény, aminek szerintem sikerült eleget tennünk. Kisebb, pár perces szüneteket leszámítva megállás nélkül kántáltuk változatos rigmusainkat. Néha persze egy-egy válogatott beszólás is becsúszott, de szerintem ez belefér.

Egy jobb csapat ellen nehezebben unja el magát a szurkoló, van miért küzdeni. Nincs benned az, hogy már megint csak a kötelezőt kell leszurkolni, hanem itt oda kell tenned magad szívvel lélekkel. Ha mi is csak félgőzzel szurkolunk, akkor hogy várhatjuk el a csapattól, hogy haljon meg a pályán? Akkor nincs kiért megpusztulni, ennyi erővel a srácok az üres stadionnak is játszhatnának.

Szöval összegészében elmondhatom, hogy nekünk sikerült eltüntetni szurkolásban az osztálykülönbséget. Mi már megérdemeljük mint ultratábor, hogy csatlakozzunk a többi NB I-es csapat táboraihoz. Folytatás a Dorog ellen február 5-én vasárnap. A dorogiak nagy nemeziseink, mindenkinek ott kell lenni a vendég szektorban, akinek kicsit is számít a csapatunk. Orvosi igazolást nem fogadok el a hiányzásért. Ultra vagyok, nem tanár.

Jegyzőkönyv

MOL Magyar Kupa Nyolcaddöntő

MTK BUDAPEST FC – MEZŐKÖVESD ZSÓRY FC 0–2 (0–1)

MTK: Rácz G. – Poór, Szépe, Bobál D., Varju (Palincsár M., 57.) – Kovács Mátyás, Kata (Horváth A., 85.), Kocsis G.(Stieber Z., 57.), Zuigéber Á. (Kapronczai G., 74.) – Németh K. (Zsóri, a szünetben), Bognár I.

Vezetőedző: Horváth Dávid


MEZŐKÖVESD:
Tordai – Kállai K., Lukic, Pillár, Vajda S. – Ephestion (Filip, 72.), Brtan, Cseri (David Babunski, 56.) – Molnár G. (Karnitsky, 56.), Bobál G. (Besirovic, a szünetben), S. Drazic. Vezetőedző: Kuttor Attila


Gólszerzők:

S. Drazic (20.), Lukic (50.)

DVSC
DVTK
ETO FC Győr
Ferencvárosi TC
Kisvárda Master Good
Kolorcity Kazincbarcika SC
MTK Budapest
Nyíregyháza Spartacus FC
Paksi FC
Puskás Akadémia FC
Újpest FC
ZTE FC