Szurkolok, tehát vagyok! Lehet, hogy ez éppen nem a pontos idézet, de mint futballrajongót, hajt a szenvedélyem. Egész életemben sportoltam, legfőképpen fociztam. Fiatal játékosként volt szerencsém játszani a világ különböző tájain, és focistakarrierem során mindenféle nemzetiségű játékossal összehozott a sors. Sajnos hamarosan bebizonyosodott, hogy profi labdarúgó-pályafutásra kicsi az esélyem. Viszont a sportot, legfőképpen a focit, nem akartam elengedni az életemből. Így határoztam el, hogy sportjogász leszek. 2019 óta tehát így járulok hozzá a sportvilág mindennapjaihoz: támogatom a sportolók, közöttük focisták karrierjét is. A SILA International Lawyers munkatársaként szerencsém volt sokféle tapasztalatra szert tenni, együtt dolgozni amatőr és profi játékosokkal és szüleikkel, ügynökökkel, edzőkkel és sportvezetőkkel, akiket sok területen, például a FIFA, az UEFA vagy éppen a svájci Sportdöntőbíróság, a CAS előtt is képviseltem. Az örökké bővülő tapasztalataimat, tudásomat és véleményemet, szeretném megosztani az olvasóval.
Előfordulhat, hogy arról olvasunk, hogy egy csapat kitette a játékosát az első keretből, ahogy például Szalai Ádámmal tette a Basel, Budu Zivzivadzével a Vidi vagy Németh Andrással a Genk. Sőt, sokszor a játékos fizetéséhez is hozzányúlnak, csökkentve annak összegét. Azt viszont már kevesen tudják, hogy milyen jogi alapja van egy ilyen, klub által hozott döntésnek.
A Magyar Labdarúgó Szövetség egyik legfontosabb szabályzata a Nyilvántartási, Igazolási, és Átigazolási Szabályzata (NYIÁSZ), amely 6, 7. számú mellékletei tartalmaznak egy munkaszerződés mintát magyarul és angolul (MLSZ-mintaszerződés). Az MLSZ kötelezi a sportszervezeteket és hivatásos a labdarúgókat, hogy a megnevezett mellékletben található mintát használják szerződéskötéskor. A NYIÁSZ lehetővé teszi, hogy a sportszervezetek saját maguk által elkészített szerződést használjanak, aminek meg kell felelnie az MLSZ hatályos szabályzatainak. Mivel az MLSZ mintája azonnal elérhető és nem kell ellenőriztetni sem, így érthető, hogy a klubok többsége ezt használja. Ez a dokumentum 12 fejezetből áll, ami összesen 10 oldal. Adja magát a kérdés, hogy mi alapján tesznek ki a klubok egy játékost az első keretükből, és csökkentik a fizetését?
Általánosságban senki sem vitatná, hogy egy edző szabadon dönthet a saját meglátása szerint, hogy melyik játékosát játszatja. Egy edző eldöntheti, hogy milyen edzéstervet kövessen egy futballista, bekerül-e a meccsnapi keretbe, játszik-e aznap. Meghozhatja a legtöbb olyan szükséges döntést, ami a játékos versenyeztetésével vagy a sporttevékenysége gyakorlásának biztosításával kapcsolatos – ez megegyezik a sportszakember jogállásával a sporttörvény szerint, amit az edző a játékos teljesítményére alapoz jó esetben.
Ezt az alapelvet tükrözi az MLSZ-mintaszerződés is, amely 8 (a) és (f) paragrafusa kötelezi a játékost, hogy: „Részt vesz a Munkáltató által szervezett, a részére kijelölt csapat- vagy egyéni edzéseken, képzéseken, felkészüléseken, edzőtáborokban, mérkőzéseken . . . Aláveti magát azoknak az edzéseknek, egyéb foglalkozásoknak, illetve egyéni vagy csoportos fizikai erősítéseknek, melyeket a Munkáltató szakmai stábja előír”, illetve: „Mindenkor együttműködik a Munkáltató vezetőivel, edzőivel, sportolóival, sportszerűen és a Munkáltatóval, annak vezetőivel, edzőivel, szakmai vezetésével, sportolóival együttműködően viselkedik a mérkőzéseken, edzéseken, edzőtáborokban és minden egyéb alkalommal.” Továbbá a 10. pont szerint a sportszervezet „saját belátása szerint jogosult meghatározni, hogy a Munkavállaló az edzésmunkáját a Munkáltató melyik csapatánál vagy – a 8. a) alpontban foglaltakkal összhangban – egyénileg vagy milyen más módon köteles végezni, illetve melyik csapat mérkőzésein köteles részt venni.” Innentől egyértelmű, hogy a játékos csak a saját teljesítményét tudja befolyásolni, de azt is korlátozott körülmények között, mivel a feltételeket az edzője szabja meg. Viszont, mivel a játékos befolyása a szerződés teljesítése felett limitált, így a teljesítményével járó következményeket észszerű határokon belül kellene alkalmazni.
A legfontosabb következménye a játékos teljesítményének, hogy melyik csapatban játszik a sportszervezeten belül, aminek következményeként alakulhat a fizetése. Az MLSZ mintaszerződés 47. pontja így rendelkezik: „A Munkavállaló elfogadja, hogy amennyiben a Munkáltató első csapatába nem kerül be, vagy a szakmai vezetés döntése alapján átkerül a Munkáltató második vagy további csapatához, alapbére a döntést követő hónap 15. napjától kezdődően a 15. pontban meghatározott összeg Egyéni Feltételekben meghatározott százalékára – de legfeljebb 50%-ára – csökken.” Ebben a pontban hivatkozott Egyéni Feltételek az MLSZ mintaszerződésnek azok a részei, amelyek felett a szerződő feleknek szerződéskötéskor befolyásuk van. Ezek közé tartozik a fent említett maximális fizetéscsökkentés, a szerződés időtartama és a játékos munkabére. Az MLSZ mintaszerződés többi pontját nem változtathatják meg, csupán kiegészíthetik. Ezzel a gond, hogy a sportszervezet és annak edzője dönt a játékos edzésprogramjáról és a teljesítményének értékeléséről. Figyelembe véve a 8.(a) és (f) és 10 pontot a 47. ponttal összefüggésben, az eredmény az, hogy a sportszervezet egyoldalúan dönthet a játékos fizetéséről.
Tapasztalataim alapján a sportszervezetek gyakran visszaélnek a 47. ponttal, és akkor alkalmazzák, amikor meg szeretnének válni egy játékostól vagy módosítani szeretnék a szerződését, mindkettőt a szerződés hatályán belül. Szóban és írásban egyaránt közölhetik a játékossal, hogy ő kikerült adott csapat első keretéből, aminek még az is lehet a következménye, hogy az illetőnek egyedül kell edzenie. Mindez ráadásul az esetek többségében ki sem derül a nyilvánosság számára, mivel a sportolók féltik a karrierjüket. Éppen ezért a FIFA és a CAS az ilyen szerződéses rendelkezéseket nem fogadja el. A FIFA és a CAS a 8.(a) és (f) és a 10. pont miatt a 47. pontot „potestatívnak” (kizárólag az egyik fél akaratától függőnek) találta több döntésben is. Ez azt jelenti, hogy a 47. pont egyoldalú és kizárólag a sportszervezet akaratától függ. A FIFA és a CAS is kiemelte, hogy a 47. pont potestatív jellegét erősítik a 8. (a) és (f) és 10. pontok.
Magyarországon kicsit más a helyzet, és a cikk írása idejében csak arról tudok, hogy bírósági döntés szerint a 47. pont nem alkalmazható, ha az Egyéni Feltételekben a felek nem rendelkeztek róla. Tehát, ha az Egyéni Feltételekben az erről szóló pontot üresen hagyják, akkor nem csökkenthető a játékos fizetése. Viszont ez nem ismert a sportszervezetek által, ami miatt nem zárható ki, hogy egy sportszervezet tetszőlegesen kiteszi játékosát az első keretéből. A jó hír az, hogy az MLSZ Fegyelmi Szabályzata tiltja az egyoldalú szerződésmódosítást, így ha nem is könnyen, de bizonyítható, hogy a fenti pontok alkalmazásának a célja a szerződés módosítása vagy felbontása.
Direkt említettem az elején Szalai Ádámot, Budu Zivzivadzét vagy Németh Andrást. Ketten közülük magyarok, akik külföldön játszanak, a harmadik pedig külföldi játékos az NB I-ben. Őket védi a nemzetközi sportjog, ami a FIFA és a CAS joggyakorlatából ered. Magyar játékosoknak magyar sportszervezetnél ilyen védelem sajnos nem jár. Nekik más megoldást kell találniuk a jogaik megvédése érdekében.
Ügyfeleimnek azt szoktam javasolni, hogy az Egyéni Feltételekben húzzák ki a 47. pontra hivatkozó részt, így ha ki is rakják őket a csapatukból, akkor legalább kapjanak teljes fizetést. Továbbá én mindig a békés tárgyalások híve vagyok, és hiszek abban is, hogy a felek találnak megoldást.
Végezetül: az MLSZ-mintaszerződés hosszú tárgyalások eredménye az MLSZ és a Hivatásos Labdarúgók Szervezete (HLSZ) között. A HLSZ-nek köszönhetően a játékosoknak több joga van, és majdnem egyenrangú partnerként ülhetnek le tárgyalni. Jó irányba haladnak a dolgok, de van még hova fejlődni.
Kiss Márton
sportjogász
