Fergeteges kezdés
Piscitelli, Bese – Nunes – Duarte – Fiola – Tamás, Lacoux – Helmich – Ljujic, Horváth – Brodic összeállításban kezdünk. Mit kezdünk? Fergetegesen rohamozunk! Bár minden onnan indul, hogy zártan védekezünk, majd a megszerzett labdával nagyon gyorsan váltunk át támadásokba. Legtöbbször öt játékosunk spriccel ki, így mire az egerszegiek leosztják, hogy ki-kivel van, addigra már ott vagyunk a kapujuk előtt. Az első gólunkat még nem adják meg, mert volt egy kis lökés. De utána jött egy olyan gól, amit már régóta vártam. Ljujic tekeri a szögletet a rövid felé, Bese megcsúsztatja, és a túloldalon Brodic robban be, megelőzve az ex-újpesti Sankovicot. Végre egy jól megtervezett és jól végrehajtott pontrúgás, ami után gólt ünneplünk!
Az első negyedóra végén ismét végigmegy egy támadás, de Horváth lövését kézzel blokkolja Medgyes. A jogosan megítélt büntetőt Ljujic váltja gólra, már 2-0-ra vezetünk.
Hátradőlés helyett…
Azt hittük, hogy innentől kezdve sima-liba, de nem, mert a Zete elkezd támadni. Egyre nagyobb a nyomás a védelmünkön, és nem csak rajtunk múlik, hogy a zalaiak nem tudnak egyenlíteni. Az első 15 perc után a ZTE dominál, helyzeteket is kidogoznak, de a szerencsénkre sorra ki is hagyják. Az előző forduló után megállapítottam, hogy rendszeresen 1-es xG, vagyis gólhelyzeti mutató alatt tartjuk az ellenfeleinket. Hát, most nagyon nem sikerült. Több ziccere is volt az ellenfelünknek, és csak rajtuk múlt, hogy nem sikerült gólt elérniük. Ugyanez folytatódott a második félidőben is, de aztán egy zalai kapufa után lélekben is feladták és fizikálisan is lemerültek annyira, hogy már nem tudtak komolyabb helyzetet kidolgozni. Így szépen lecsorgott az utolsó félóra. A derby óta ez volt az első olyan meccs, amikor nem mi domináltunk, most mégis sikerült behúznunk a három pontot, amiért gratulálok a fiúknak. Csak néhány adat arra vonatkozólag, hogy mekkora fölényben volt a Zete: labdabirtoklás: 58%-42%; szöglet: 8-1; lövések száma: 16-6; nagy helyzet: 3-2; labdaérintések a tizenhatoson belül: 34-9. Hogy ezt a meccset mégis sikerült nullára lehozni, abban óriási szerepe van a belső védőhármasunknak. A Nunes-Duarte-Fiola trió HÉTSZER blokkolta a lövéseket, és Piscitellinek is volt bravúrja. Igaz, ehhez az is kellett, hogy a párbajokban nagyon kiegyenlítettek voltunk: 51%-49%; illetve hogy a védekező párharcainkat 84%-ra hoztuk.
Gyorsaság, szenvedély, hiányosságok középen
Taktikailag három dolgot figyelhettünk meg az előző két meccshez képest. Az első, hogy az első negyedórában sikerült olyan gyorsan focizni, amire az ellenfélnek nem volt válasza, és amivel tudtunk rúgni két gólt, megnyerve a meccset. Ha ez volt a meccsterv, akkor hatalmas gratuláció a stábnak! A második, hogy a kétgólos vezetés birtokában az első három támadónk már kevésbé zárt vissza a középpályára. Így ott a ZTE már dominálni tudott felettünk. Most a Helmich, Lacoux belső kettőssel kezdtünk, és ugyanaz volt a probléma, mint a korábbi meccseken. Vagyis hogy kevés védekező párharcot nyernek. És mivel Brodic és Horváth sem jöttek eléggé vissza, így ráadásul a második labdákat is rendre az ellenfél szedte össze. Vagyis a probléma ugyanaz, hogy nem vagyunk elég erősek a középpálya közepén, így az ellenfeleink folyamatosan nyomás alatt tartják a védelmünket. Ez Egerszegen akkor változott meg, amikor Onovo pályára lépett. Vincent érkeztével sokkal stabilabb lett a középpályás játékunk. Lehet, hogy a sérülés nem múlt el nála nyomtalanul, de a rutinja és a helyezkedése teljesen más szint, mint a többi belső középpályásunké. Gyakorlatilag onnantól már egyre kevésbé veszélyeztetett az ellenfelünk. Lehet hogy ebben már benne volt az is, hogy elfáradtak, de Onovo olyan szépen szűkítette a területet, és olyan szépen terelgette ki a labdásakat a szélek felé, hogy a térfelünk közepe megszűnt átjáróház lenni. Elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy az utolsó félórában már kevésbé kellett izgulnunk. A harmadik, hogy végre olyan szenvedéllyel álltunk bele a meccsbe, ahogy kellett. Voltak komoly rugdosódások és csörték, de végre azt láttam, hogy mi akarjuk jobban a sikert. Jó volt ezt megélni.
Kérdőjelek
Most kitérnék két játékosra, jó lesz róluk az érvek mentén vitatkozni. Lacoux játéka eddig a ZTE ellen volt a legjobb. A korábbi meccseihez képest stabilabb volt, de ezt még mindig kevésnek érzem. Ezúttal már több párharcot vállalt, de fizikálisan gyenge a srác, így ritkán kerül ki győztesen a védekező párharcaiból. A labda nélküli védekezését sem érzem elégségesnek, sokat kell még fejlődnie. Mind a helyezkedésben, mind a párharcokban. A technikai képessége átlagon felüli, és tud adni kulcspasszokat. De néha nagyon eltűnik a mezőnyben. És a sebessége sem üti meg az NB I-es átlagot, így ezen is van mit javítani. Onovo úgy kellett mellé, mint egy falat kenyér. Helmlich akarata példaértékű, játéka viszont némileg szertelen. Ha azt nézem, hogy a ZTE-ban a fiatalok milyen teljesítménnyel rukkoltak ki, akkor a mi fiunknak harmatos volt a produkciója. De Helmichben így látom a potenciált hosszú távon.
Grzelaknak szerintem jó volt a meccsterve, és a cseréi is ültek. Ugyanakkor az ő és a csapat érdekében meg kell erősíteni a belső középpályát, és elkelne egy jó center is. Még akkor is, ha Brodic is feljövőben van.
Hajrá, Lilák!
Borítókép: Újpest FC
