Ebben a kommentárban szeretném az MTK Budapest FC teljesítményét az OTP Bank Liga 2023/2024-es kiírásában értékelni, elemezni 10 szempont alapján. Öt pozitív és öt negatív, számomra meghatározó eseményt, történést szeretnék kiemelni. Ezek között találhatóak egyszeri eufórikus élmények, olyan személyek, akik fontos szerepet játszottak a szezon folyamán, valamint hosszabb, akár az egész bajnokságot átívelő jó vagy rossz tendenciák is. A jó dolgokat a végére hagyva, a negatívumokkal kezdeném. Tehát először kritizálni fogok, majd dicsérni.
1. pont: ígéretek
Ahogy azt a szezont megelőző szurkolói ankétról való beszámolómban megírtam, Dr. Selei András klubigazgató úgy nyilatkozott, hogy házon belül mindenki optimista és 50 ponttal számolnak a bajnokság befejezésekor. Így a végelszámolás után empirikusan ellenőrizhető tények alapján kijelenthető, hogy ez az optimista célkitűzés nem valósult meg.
Hozzá kell tenni, hogy a klubigazgató úr a téli szünet alatt már visszafogottabban nyilatkozott, és azt mondta, hogy apró részletek dönthetnek arról, hogy a 4., 6., vagy 8. helyen fogunk végezni. Végül igaza lett, tekintve, hogy mennyi pontot veszítettünk a tavaszi szezonban. Itt nem a Vidi, Fradi, Felcsút „hármasfogatra” gondolok, hanem olyan csapatok elleni döntetlen meccsekre, mint a KTE, a DVTK vagy az utolsó fordulóban a Mezőkövesd elleni összecsapás.
Ha ezek ellen a csapatok ellen győzelmet arattunk volna, akkor teljesült volna a szakmai vezetés szezon eleji ígérete és ezáltal az optimista számításaik.
MTK: Futács sorsa, kapcsolat a szurkolókkal, optimista célkitűzés
2. pont: megalázó vereségek
És akkor itt rátérnék arra, ami minden jó érzésű MTK-szurkoló számára olyan érzékeny pont, hogy az néhány tapasztalt szurkolótársnak is joggal okozhatott traumát. Méghozzá az „Apokalipszis három lovasától” elszenvedett kudarcok sorozata. 9 mérkőzés, 9 vereség, 36 kapott gól és mindössze 5 rúgott gól a Fehérvár, a PAFC és a Ferencváros csapatai ellen. Ez az, ami megmagyarázhatatlan.
Persze, mindent meg lehet magyarázni. Lehet mondani, hogy az őszi meccseken sok sérültünk és eltiltottunk volt. A februári Örökrangadót feláldoztuk azért, hogy jól teljesítsünk a Fehérvár és a PAFC ellen, ami nem sikerült. És hosszan lehetne folytatni a védhetetlen védelmét. Amikor már a vezetőedző jön elő azzal a kommunikációs formulával, amivel egyes klubközeli személyek szoktak érvelni, hogy de hát ha levesszük ezeket a meccseket, akkor egyébként közel hibátlan a bajnoki szereplésünk.
Akkor minden Horváth Dávid mester iránti tiszteletem ellenére engedtessék meg azt mondanom, hogy itt nem csak a lóláb lóg ki, hanem az egész lovarda. Igen, valóban ugyanannyi pontunk lenne, ha csak 1-2 gólos vereségek lettek volna ezek, de legalább a klub hírneve nem sérült volna meg ennyire. És ez is ugyanolyan fontos, mint bármi más, ha nem a legfontosabb!
3. pont: sok kapott gól
A harmadik pontunkhoz érkeztünk, amely gyakorlatilag az előzőből következik. Miért kaptunk ennyi gólt ezek ellen a csapatok ellen? Igen, ezek a csapatok valóban jobbak nálunk, a keretük másfélszer, háromszor, sőt akár ötször annyit ér, mint a mienké. Mégis, a többi NB I-es csapat kevés kivétellel nem mutatott ilyen szintű összeomlást, dekoncentráltságot. Megértem, hogy a sorsolás nem volt szerencsés a mi szempontunkból, de kérem. Amikor a szezon elején kiderült, hogy ebben a sorrendben fogunk ezzel a három csapattal találkozni, akkor a klubházban gondolhattak volna arra, hogy ezt az akadályt hogyan kellene leküzdeni, és nem koncepció nélkül, lesz ami lesz alapon nekivágni ennek az egésznek. Mi lesz, ha a következő bajnokságban a sors ismét kegyetlenül bánik velünk, és ugyanígy egymás után összesorsol minket ezzel a három mumussal? Ugyanúgy földbe állunk, vagy mi lesz a terv?
4. pont: mentális összeomlás
Szépen, gyakorlatilag eszterláncba fűzve, egyik pontból következik a másik. A csapat időszakos összeomlása nyilvánvalóan ősszel és tavasszal is a súlyos vereségekből eredt. Ugyanakkor azt továbbra is hibaként emelném ki, amiben a szakmai stábnak, élükön Horváth Dáviddal, fejlődnie kell, az az, hogy ha a csapat hullámvölgyben van, akkor a játékosokat hogyan tudja motiválni, feltüzelni, lelket önteni beléjük. Hogy képesek legyenek hátrányból játszani, hogy ne essenek össze, ha az ellenfél gyors gólt szerez, ha egy kulcsjátékosunk éppen ne adj’ Isten lesérül vagy kiállítják. Mindkettőre volt példa ebben a bajnokságban. Váratlan szituációkra mindig reagálni kell, nem szabad kétségbe esni. Ilyenkor az edzőnek fontos feladata, hogy a kispadról magabiztosságot és ne tanácstalanságot sugározzon.
5. pont: Bobál sérülése
Az egyik eredője a fent taglalt problémahalmaznak Bobál Dávid őszi PAFC elleni hazai meccsen történő Achilles-ín szakadása, melynek következtében a bajnokság hátralévő részére kiesett a csapatból. A fájdalom nem csak akut volt, és nem csak Bobál Dávidnak fájt, hanem a csapat egészének és nekünk, szurkolóknak is. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy Bobál személyében az NB I egyik legjobb belső védőjét tudhatja az MTK a soraiban. Ezért volt különösen fájó, hogy egy ilyen jó játékosunk hosszú időre sérült le. Ez hatással volt ezentúl mindenre. Amit én itt ordító ballépésként éltem meg, az az, ahogy ezt a klubvezetés lereagálta, miután nem számoltak azzal, hogy mi van, ha beüt a sérüléshullám októberben, és hogy oldják meg a kieső játékos, vagy játékosok pótlását.
Mivel Dr. Selei András azt találta mondani télen (megint a korábban hivatkozott interjúját idézném), hogy ne készüljünk úgy, hogy majd úgy fognak igazolni, hogy mi van, ha bárki is lesérül a csapatból, hanem majd fiatalokkal megoldják, akik vagy élnek a lehetőséggel, vagy nem. Na most én teljesen megértem ezt. Ez a felfogás illik az MTK-hoz, hogy sok fiatalnak biztosítunk lehetőséget az első csapatban, de egy 12 csapatos NB I-ben, ahol 2-3 vereség után könnyedén kieső zónába kerülhet bármelyik csapat, ez mindig kockázatos lépés lesz.
Bevallom őszintén, én nagyon szorgalmaztam Nagy Zsombi visszajövetelét a kölcsönszerződéséből télen, de valahogy nem azt a teljesítményt nyújtotta a visszatérése után, amit sokan vártunk. Kívánom neki, hogy az elkövetkező szezonban újra megtalálja régi önmagát! Az utolsó fordulókban voltak határozottan erre mutató jelek tőle. Szóval egy ilyen helyzetben azért érdemes lenne, csak 1-2 kulcspozíció tekintetében elgondolkozni a keret mélyítésén.
6. pont: Gesztely
Végre eljutottunk a kellemes élményekhez. Az első, ami számomra hihetetlenül nagy élmény volt, az az őszi idényben tett túra Gesztelyre, és a helyi csapat, a Gesztelyi FC elleni mérkőzés. Erről és a későbbi téli látogatásunkról Gesztelyre a Diósgyőr elleni bajnoki után már írtam egy korábbi cikket. Ebben megemlítettem, hogy az MTK Budapest FC és az MTK Baráti Kör felterjesztette a MOB-nál Fair Play-díjra a Gesztelyi Futball Klubot. Ahogy értesültem a klub elnökétől, Bacsó Leventétől, a díjat oda is ítélték a csapatnak. Ezúton is hatalmas gratulációm a Gesztelynek!
7. pont: fiatalok
Erről már többször írtam én is, és mások is elismerően szóltak róla. Az MTK-nál hagyomány, hogy saját nevelésű fiatalokat nagy számban építenek be a csapatba, vagy értékesítik őket a külföldi piacon. Ebben változatlanul kiemelkedőek vagyunk. Keserű szájízt az okozhat, hogy a kezdőcsapataink sokszor ennek ellenére elég magas átlagéletkort jeleznek. Ugyanakkor a jövő többször beköszöntött a meccseken ebben a bajnokságban, Kosznovszky, Kenesei, Horváth Artúr és mások személyében. Erről az útról nem látszik letérni a jelenlegi klubvezetés.
8. pont: közösség
Ami fontos és örök, az az, hogy az MTK Budapest és annak szurkolótábora nem csak egy csapat, hanem egy elemi erővel bíró identitással rendelkező közösség, amelyhez tartozni mindig megtiszteltetés lesz. Szurkolni egy ilyen nagy múltú klubnak, skandálni a kék-fehér szurkolói dalokat mindig felemelő érzés. Ezt nevezem én úgy, hogy család. A kék-fehér színek, amelyek minden fanatikust összekötnek. Minden idegenbeli túrát élveztem ebben az évben az eredménytől függetlenül. Nagyon örültem annak, hogy mindig változatos társasággal volt szerencsém utazni. Ennek köszönhetően még újabb barátságokra is szert tehettem. Három emlékezetes idegenbeli túra is hozzánőtt a szívemhez. Értelemszerűen a gesztelyi, a diósgyőri és egyben második utunk Gesztelyre, valamint a zalai túránk a zalakarosi fürdőn keresztül a ZTE Arénához. Mindegyik túráról megtalálhatóak a beszámolók itt az NB1.hu Szurkolók hangja rovatában.
9. pont: Kata Misi
Kata Misi személye erre a szezonra már megkerülhetetlenné vált a csapatban. Ezt jelezte az is, hogy ő lett a bajnokság kezdetén a csapatkapitány. Ez amellett, hogy növelte az értékét és ezzel rá terelte jobban a válogatott szövetségi kapitányának és külföldi csapatok figyelmét, még jót is tett a csapat kohéziójának, hogy egy ilyen fiatal játékosra bízták a csapatkapitányságot. Aminek én azt gondolom, meg is felelt. Misi már az új típusú mélységi középpályások közé tartozik. Ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a jó teljesítménye mellett felfigyelt rá Marco Rossi és nyugati bajnokságok élvonalbeli klubjai is.
Kata Mihályt Hollandiába vinnék, megvan, kiket építenének be az első csapatba
10. pont: Horváth Dávid
Nincs eredményes csapat jó edző nélkül. Sokan sok mindent vártunk Horváth Dávid mestertől, és most ezekhez mérten ítéljük meg a munkáját.
A vezetőedzőnk még csak 38 éves, tehát rengeteget kell fejlődnie több területen is, de az elvitathatatlan érdeme, hogy amire szerződött, azt teljesítette. Az MTK-t az NB I-ben tartotta, és bizonyos szempontból túl is teljesítette a várakozásokat azzal, hogy egy igen szűk kerettel ért el 44 pontot és a 8. helyezést. Ebben a keretben voltak olyan játékosok, akik szerintem nem ütötték meg a magyar élvonal mércéjét. Továbbá, a mester kisebb csodát hajtott végre azzal, hogy a teljes bajnokságot klasszikus, 3-5-2-es felállásba illő jobboldali szárnyvédő hiányában hozta le. Hozzáteszem, gólvágó csatárnak még szintén híján vagyunk.
Ezen tények ismeretében csak gratulálni tudok Horváth Dávidnak és remélni a még jobb folytatást. Az, hogy nem estünk ki, az ő és a csapat érdeme. Nagyon remélem, hogy azok, akik orosz rulettről beszéltek, a 12 csapatos NB I okán, mikor harmadjára kiestünk ebben a rendszerben, most mélyen hallgatnak és nem folytatják ezt a hókamókát, mert ha az orosz rulett volt, hogy kiestünk, akkor most is az orosz rulett döntötte el a bentmaradást, és nem a szakmai vezetés érdeme.
Ezzel zárnám soraimat. Sikeres eljövendő szezont kívánok a csapatnak és a vezetőedzőnknek!
Hajrá, MTK!
nb1 Tabella | M | GY | D | V | GK | P | |
1. | Puskás Akadémia FC | 16 | 10 | 2 | 4 | 9 | 32 |
2. | Ferencvárosi TC | 15 | 9 | 4 | 2 | 11 | 31 |
3. | Paksi FC | 16 | 8 | 3 | 5 | 6 | 27 |
4. | DVTK | 16 | 7 | 6 | 3 | 3 | 27 |
5. | MTK Budapest | 16 | 8 | 2 | 6 | 6 | 26 |
6. | Újpest FC | 16 | 7 | 5 | 4 | 7 | 26 |
7. | Fehérvár FC | 16 | 6 | 3 | 7 | 0 | 21 |
8. | Nyíregyháza Spartacus FC | 16 | 5 | 3 | 8 | -7 | 18 |
9. | ETO FC Győr | 16 | 4 | 6 | 6 | -2 | 18 |
10. | ZTE FC | 15 | 3 | 4 | 8 | -5 | 13 |
11. | DVSC | 16 | 3 | 4 | 9 | -11 | 13 |
12. | Kecskeméti TE | 16 | 2 | 4 | 10 | -17 | 10 |