Újabb, letehetetlen remekművel ajándékozta meg a szépirodalomra is éhes futballszurkolókat Dénes Tamás és Lakat T. Károly. Hangulatjelentés a könyvbemutatóról, amely egy évvel ezelőtt egészségügyi okokból veszélybe került.
RÉGEBBEN
„Az olvasókat nem érdekli, hogy mi történt a tudósítóval!”
Ezt az alaptételt tanították évtizedekkel ezelőtt a Nemzeti Sportnál (voltak idők, amikor Népsportnak hívták), ami még mindig Magyarország egyetlen sportnapilapja.
Ennek szellemében készültek a helyszíni riportok világbajnokságokról, Európa-bajnokságokról, nemzetközi kupameccsekről, illetve a legfontosabbról, a magyar labdarúgás bajnoki- és kupameccseiről.
Ezzel semmi gond nem volt, mert szakmánk legendái nem véletlenül vallották ezt akkoriban, hanem joggal!
TÉRNYERÉS
Azóta viszont nagyot változott a világ. Ennek oka az emberiség focilabda utáni egyik legfontosabb találmánya, az internet. Hiszen mindenki számára közzétehetővé és elérhetővé váltak az egyéni élmények és vélemények. Ennek is köszönhető, hogy az NB1.hu az 1999-es megalapítása óta mindig is kiemelt helyet szentelt a helyszíni riportoknak/élménybeszámolóknak, amelyekben az előbb felsorolt jellemvonások főszereplők.
Az olvasói visszajelzések lassan 25 éve jelzik, hogy mindenkinek megérte hallgatni az új idők szavára.
Mint ahogyan szintén nagyon jól döntött Dénes Tamás és Lakat T. Károly, két futballprofesszor, két zseniális sportújságíró, akik kiemelt tiszteletnek és elismerésnek örvendenek a szakmánkban.
Annyi megérdemelt kitüntetésnek a jogosan büszke birtokosai, hogy sokkal könnyebb lenne felsorolnom azokat a címeket, amelyeket véletlenül még nem kaptak volna meg, ha egyáltalán vannak még ilyenek. Szerintem mindegyiket megérdemelték/megérdemlik, ráadásul duplán.
A KILENCEDIK
Péntek délután a kilencedik közös könyvüket mutatták be, amely Dénes Tamásnak sorrendben már a 83.! Ismétlem, a 83.!
Egy évvel ezelőtt viszont sajnos úgy nézett ki, hogy nem lesz már több közös remekmű. Karcsi bácsi ugyanis rosszul lett, kórházba kellett szállítani, amiről azt mondta az összejövetelen, hogy az orvosok „úgy kanalazták vissza az életbe, ahogy Sípos Ferenc rúgta ki a labdát milliméterekkel a gólvonal elől 1966-ban Liverpoolban a brazilok ellen”.
A találkozóra Buda szívében, a Molnár-C. Pál Műterem-Múzeumban került sor. A helyszín is jelezte, hogy ez a közös könyv is valódi művészi alkotás. Molnár-C. Pál (1894-1981) festőművész volt, a Gellérthegy oldalában, egy Ménesi úti villában élt és alkotott 50 éven át. Halála után, 1984-ben kisebbik lánya, dr. Csillag Pálné Éva, családi gondozású magánmúzeumot hozott létre, ahol a művek a születésük helyén láthatók. A Molnár-C. Pál Műterem-Múzeum a legrégibb, családi gondozásban lévő magánmúzeum az országban. És amint belép az ember, egyből megérzi a festék illatát.
Az eseményre a szakma színe-java kapott meghívót. Külön öröm volt a számomra, hogy a jelenlévő kollégák közül gyakorlatilag mindannyian voksolni szoktak az NB1.hu Magyar Aranylabda-szavazásán. Ennek a voksolásnak két kitüntetett főtanácsadója van nagyjából a kezdetektől fogva. Mindenkire rábízom, hogy kitalálja, kikre gondolok…
A tényleg kötetlen és nagyon jó hangulatú összejövetelen a szerzők hatalmas sztorikat meséltek el. Olyanokat, amelyek benne vannak a könyvükben.
BIZALOM
Az viszont nincs benne, de kiderült, hogy az eddigi közös műveik során soha nem tudták, hogy mit és hogyan ír meg a másik. Ennyire bíztak és bíznak még mindig egymásban. Most viszont kivételt tettek, nehogy ugyanazokat a sztorikat tárják az olvasók elé. Mert együtt élték át őket.
A zsenik azt is elmesélték, hogy mindig adott naptári év elején ülnek össze, hogy átbeszéljék, milyen könyvvel lepik meg az irodalomra fogékony szurkolókat.
A két futball- és írásprofesszor barátsága 35 évre nyúlik vissza. Azóta közösen járták be a világot a futball-labda nyomában, tudósítottak világeseményekről és zseniális meccsekről. A kalandozások természetesen hatalmas egyéniségekkel történő találkozásokkal is jártak. Elég csak Alfredo Di Stéfano, Pelé, Eusébio, Günter Netzer, Kevin Keegan, Paolo Rossi, Peter Schmeichel, Michael Laudrup, Zinedine Zidane vagy Ronaldo neveit említenem.
Annyit elárulhatok, hogy a Di Stéfano-sztori létrejöttében hatalmas szerepe volt a legismertebb magyarnak, Puskás Ferencnek, akinek köszönhetően nem maradt 20 ezer karakternyi hely üresen a másnapi Sportban.
A majdnem kétórás beszélgetés végén mindannyian aláírásokat kértünk a szerzőktől kapott könyveinkbe. Akik ott voltak, tanúsíthatják, hogy senki nem azért tett így, mert így illik, hanem azért, mert megtiszteltetésnek éreztük, akárcsak a meghívást.
Tamásról és Karcsi bácsiról ugyanis mindannyian tudjuk: az, amit nem tudnak (vagy nem élték át) a világ legfontosabb és legcsodálatosabb játékáról, az egész egyszerűen nem történhetett meg!
És most végre előtérbe helyezték magukat is, amire titokban mindannyian hosszú évek óta vártunk.
Bebizonyították, hogy egy magának fényes utat törő stílus, a helyszíni riport/élménybeszámoló megszentelt nagymesterei is!
Amikor pedig bejelentésre került, hogy Tamásnak szerdán újabb könyvbemutatója lesz, mindannyian tudtuk, hogy azon is ott leszünk!
MESÉKET MINDENKINEK
A mű olyan, mint a két szerző stílusa és (sport)emberi nagysága.
Lebilincselő!
Az életösszegző könyv valóban „mágikus-misztikus világutazás”.
Mert az egyik titka, hogy a sztorik nem kronológiai sorrendben követik egymást.
Nem véletlenül…
Tiszta szívből ajánlom azoknak, akik szeretik a (futball)meséket!
De azoknak is, akiket (eddig) még nem varázsoltak el!
