Oláh Ferencet nem kell bemutatni a diósgyőri szurkolóknak: a DVTK saját nevelésű játékosa 1970 és 1984 között viselte a piros-fehér szerelést, mai fejjel szinte elképzelhetetlen módon más klubcsapatban soha nem is játszott. Az olimpiai válogatottban hatszor, a B-válogatottban kétszer húzta magára a nemzeti címeres mezt.

Tagja volt a Magyar Népköztársasági Kupát kétszer elhódító, és az 1978/1979-es idényben bronzérmet nyerő csapatnak, miként az 1973/1974-ben bajnokként feljutó alakulatnak is. A 14 év alatt 468 bajnokin lépett pályára az első és második vonalban, amivel messze ő vezeti a diósgyőri ranglistát. Ha csak az élvonalbeli bajnokikat számoljuk, akkor 350 fellépéssel – Salamon József mögött – a második. Ügyszintén „ezüstérmes” a házi örök góllövőlistán 63 találattal (itt Horváth András előzi meg egy találattal).

Labdarúgó pályafutása lezárását követően elsősorban mérnöki diplomáját hasznosította, de a ’90-es évek közepén másfél idényen keresztül vezetőedzőként irányította az akkor Diósgyőri FC néven szereplő csapatot, majd 2014-ban szakmai tanácsadóként tért vissza néhány évre a klub kötelékébe.

Kép forrása: dvtk.hu