Az első félidő az Újpesté
Nikolics, Pauljevic-Koszanovic-Hall-Kastrati, Onovo-Tajti-Mörschel, Kiss-Ambrose-Csoboth összeállításban kezdtünk. Némi meglepetés, hogy nem Banai, hanem Nikolic kezdett a kapuban, és Onovo lett a csapatkapitány. Szerintem teljesen megérdemelten. A mérkőzés első 10 percében jobbára nálunk gurult a labda, és a 6. percben Pauljevic csinálta meg magának a lövőhelyzetet. Alig lőtt a bal kapufa mellé. A hetedik percben megkontrázott bennünket a Fehérvár. A végén Kodr lőtt két védőnk szorításában, de a lövés Nikolic kezében landolt. A 8. percben Pauljevic a saját térfelünk közepéről indította Mörschelt, aki az alapvonaltól pontosan tette Ambrose-hoz. Ő Csongvaival a hátán befordult, és a hálóba bombázott. 1-0 ide. A 12. percben Kiss Tomi vitt végig egy gyors kontrát, Csoboth kifutott a jobb oldalra, de Kiss Ambrose-t próbálta megjátszani, rosszul. Ha pontos a passz, akkor ordító ziccer. 13. perc, Tajti szöglete után Csoboth adta a hosszúra, ahonnan Hall fejelte keresztbe, amit Onovo stukkolt a hálóba. A játékvezetők les címén nem adták meg. Na most ez azért érdekes, mert a gólt biztos hogy ellenőrzik a VAR-szobában, és akkor látható, hogy Hall jó egy méterrel a védők mögül érkezett. Egy emberünk, Ambrose volt a rúgás pillanatában lesen, és amikor visszafele futott, ütközött a fehérvári Gergényivel. Így viszont ő hiába nem avatkozott a labdás játékba, akadályozta a védőt. Vélhetően emiatt nem adták meg a gólunkat. Mindenesetre érdekes, mert azért ezt az esetek 90%-ban elengedik. A félidőben többnyire a mi akaratunk érvényesült. Bár a számok szerint kiegyenlített volt a játék (3/2 vs 3/2 a kapura lövések aránya), de ebbe a lesgólt nem számolták bele. Az xG mutatónk eddig biztosan jobb volt. A mezőnyben is nálunk volt többet a labda, és helyzeteink is inkább nekünk voltak. Ha megadták volna a második gólunkat, akkor azt hiszem, meglenne a meccs, így viszont izgulhatunk.
Biztató folytatás, majd összeomlás
Csere nélkül folytattuk. 47. percben egy újabb Tajti szöglet után Csoboth lőhetett tisztán 16-ról, de az egyik védő sarkáról kipattant a labda. A spori ismét tévedett, mert kirúgást ítélt. A 48. percben Bese lőtt messziről a jobb sarokra, de Nikolics védett. A 60. percben Tajti lőtt zúgó kapufát, az első negyedóra végén elmondhatjuk, hogy ezt a félidőt is jól kezdtük. Kettős csere odaát, Bese helyett Kastrati (szélső védő helyett szélső csatár), illetve Flores helyett Kalmár (védekező középpályás helyett támadó középpályás) érkezett. A 61. percben Mörschelnek volt egy nagy lövése, de szépen védett Tóth. Sajnos egyre jobban magunkra húztuk az ellenfelet. Nem tudom, hogy miért állunk ennyire vissza. Vignjevics mondta? A játékosok nem bírták már? Szerkezetet kellett volna váltani a több támadó miatt? Vagy csak cserélni kellett volna? Az látszott, hogy a belső középpályán még egész jól szűrt az Onovo-Tajti-Mörschel hármas, ugyanakkor a két szélén, Kiss és Csoboth kevésbé hatékonyan védekezett, így egyre többször kerültek létszámfölénybe a széleinken a fehérváriak. Főleg Pauljevic szívott, mert sokszor ketten és volt, amikor hárman hozzák az oldalán. Az is egy taktikai elem volt a Fehérvár játékában, hogy a bal oldalunkon támadtak. Ott túltöltötték az oldalt, majd egyszer csak átívelték a hosszúra, ahol Pauljevic fejpárbajra kényszerült a támadóval. Ezeket az egy-egyeket csak 50%-ban tudta hozni. Pauljevic a földön a legmegbízhatóbb védőnk, de a levegőben verhető. A 68. percben Schön bemutatott egy nagy műesést. Andó-Szabó a tizire mutatott. Nikolic már az elején magabiztosan mutatta, hogy ő nem ért a játékoshoz, mutatta, hogy varozzák meg. Hosszas elemzés után kiderül, hogy tényleg nem ért hozzá, így mind Nikolic sárgáját, mind a tizit törölték. Viszont akkor műesésért Schönnek járhatott volna egy újabb sárga. Merthogy neki már volt egy. Az pedig így piros. Andó-Szabó ezt nem merte meglépni, vagy csak szimplán csalt. Nem tudom. Innentől viszont már csak egy csapat volt a pályán, és az nem a miénk volt. Láthatóan többen is elfáradtak, néhányaknak nem feküdt a sok ütközős játék, de a mi szeretett mesterünk nem cserélt. Miért is tette volna? Hisz minden rendben volt. Vezettünk. Sajnos Vignjevics tanácstalansága sokba került ezen a meccsen. Ugyanis a Fehérvár sorra vezette a támadásokat. És kettőből be is talált.
Az elsőnél megint csak Pauljevic mellől adott be az a Schön, akinek már a pályán sem volna szabad lennie. A másodiknál egy beadást Pauljevic középre fejelt az ellenfél csatárának. Itt mentségére legyen mondva, hogy előtte Hall felugrott, és épphogy nem érte el a labdát, ami megzavarhatta Brankót. A 91. percben négyet cserélt az edzőfenomén. Jött Simon, Ganea, Sashere és Mack, de ez már a veszett fejsze nyele volt. Miért nem lehetett ezt a 70. percben 1-0-nál meglépni? Bár a 95. percben Pauljevic jobb oldali beadását Ganea meg tudta fejelni, de 7 méterről mellé bólintotta. Vége, kikaptunk.
Mi vezetett a nulla ponthoz?
Nagyon jól kezdtük mindkét félidőt, szereztünk egy gólt. Volt több helyzetünk, és alapvetően uraltuk a meccset. Az első félidőben, amikor feljött a Fehérvár, akkor is uraltuk a játékot. Magabiztosan játszottunk, csak az adott aggodalomra okot, hogy nem lőttük be a helyzeteket. A 60. percben a Tajti-kapufa után támadóbb játékrendszerre váltott a Fehérvár, de sajnos Vignjevics erre nem reagált. És a következő 30 percben sem. Pedig onnantól felborult a pálya, és egyre nagyobb volt a nyomás a védelmünkön. Tulajdonképpen érthetetlen, hogy Nebojsa miért nem cserélt. Egyrészről megtörhette volna vele az ellenfél lendületét, másrészt a mieink egy kicsit fújhattak volna. Mert többen is fáradtak voltak már. Harmadrészt a két szélsőnk védekezése finoman szólva is gyatra volt. A Fehérvár pedig egyre hatékonyabban játszotta a pozíciós játékot. Ezt a meccset két ember miatt veszítettük el. Az egyik Vignjevics, a másik Andó-Szabó. A játékvezető mérkőzést befolyásoló hibája volt, amikor Schönt nem küldte le második sárgával. De nem ez volt az egyetlen hibája, a mezőnyben többször is odafújt olyan szituációkat, amik érthetetlenek voltak. A lesgólunkat nem sorolom ide, mert az véleményes volt.
Egyéni teljesítmények
Nikolic nem védett rosszul, volt néhány bravúrja is. Pauljevic nagyon jól kezdett, mind a védekezésben, mind az előrejátékban jó teljesítményt nyújtott. Ő akkor került szorult helyzetbe, amikor az ellenfél többnyire létszámfölényben hozhatta rá a labdát. A második fehérvári gól előtt Hall felugrott és megzavarta, így ez csak részben az ő sara. A két belsővédőnk váltakozó eredménnyel vívta a párharcaokat. Az elején több, a végén kevesebb sikerrel. Kastrati most valamivel koncentráltabb volt, mint az előző meccseken. Se így is volt egy-két eladott labdája. Neki is ugyanaz volt a nehézsége, hogy Csoboth néha lemaradt az emberéről, így Lirimre két ember is jutott. A három középpályásunkkal én elégedett vagyok. Nagy területen és hasznosan játszottak, ezen a meccsen Mörschel tetszett a legjobban. Se Tajti és Onovo is átlag felettit nyújtottak. Kiss Tominak az elején bejöttek a dolgai, de aztán meggyűlt a baja Schönnel. A védekező párharcait többnyire elveszítette vele szemben, és utána kevesebb energiája maradt a támadásokra is. Ambrose gyönyörűen fordult be, és lőtt gólt, és elég jó arányban vívta a párharcokat is. Neki legalább a mentalitásával nincs probléma. Csobothnak voltak remek megmozdulásai, ugyanakkor voltak rosszabb megoldásai is. Ráadásul a védekezésben többször is lemaradt.
Ami jó…
Ha pozitívumot kell mondanom, egyre jobban látszik, hogy mit akarunk játszani. Tajti és Mörschel érkezésével, egyre nagyobb területet játszunk be, technikai tudásuk sok kényes szituációt megoldott. És ahogy visszaváltanak védekező pozícióba, így Onovo is szabadabban mehet fel. Vincent ebben a rendszerben a másodvirágzását éli, jönnek is tőle a gólok. Tajti és Mörschel több kulcspasszt is adnak meccsenként, és jó helyekre érkeznek a második labdákra. Tetszik Ambrose agilis játéka. És úgy látom, hogy folyamatosan fejlődik. Ugyanakkor ez még mindig kevés, ez még mindig nem egy Diagne vagy Budu szint. A védősorunk a jobb napjain egy erős közepes teljesítményre képes, míg a rosszabb napjain több gólt is össze tud szedni. Ezzel a védősorral nem hogy a nemzetközi kupában de a hazaiban sem mehetünk biztosra. Ami szintén szembetűnő, hogy szinte minden meccs végére összeesik a csapat. Nem tudom, ki a felelős az erőnlétért, de jól láthatóan nincsenek a topon a fiúk.
Ha nem találjuk meg a megoldást a hibáinkra, akkor vissza fogunk süllyedni a középcsapatok közé.
És még valami. Nagyon rövid a padunk. Ha nincs Tamás Krisztián és Ljujic, akkor a kezdőn kívüliek már nem feltétlen azt a szinten tudják hozni, mint a kezdőnk. (Talán ezért is várt Nebojsa olyan sokat a cserékkel.)
Hajrá Lilák!
Borítókép: Újpest FC
