Végső útjára kísérték a kis Vikut

Olimpiai bajnok is búcsúzott.

Forrás: Vasas SC/Facebook

A VASAS SC SZOMORÚ KÖZLEMÉNYÉT VÁLTOZTATÁS NÉLKÜL KÖZÖLJÜK:

,,BÚCSÚ

A Vasas család nevében Szász-Kovács Emese olimpiai bajnokunk búcsúzott el Vikukel Krisztiántól.

“Tudtam, hogy nem lesz könnyű, mégis igent mondtam, amikor Markovits Laci arra kért, hogy a Vasas család nevében búcsúzzam ma el Krisztiántól. Két kisgyermek édesanyjaként pedig különösen nehéz egy ilyen helyzetben szavakat találni.

Viku betegsége az elmúlt években nagyon megérintett. Elsőre egy mindig mosolygós kisfiú arca ugrik be, akivel a riói olimpia után a Vasas Pasaréti Vívótermében találkoztam először. Nagy örömmel mutattuk meg neki Szilágyi Áronnal az olimpiai aranyérmeinket.

Nemcsak az tűnt fel ekkor, hogy milyen türelemmel és derűvel viseli a felfoghatatlanul nehéz helyzetét, hanem az is, hogy a családja milyen hihetetlen szeretettel, odaadással áll mellette.

Őszintén hittem abban, hogy meg fogja tudni nyerni ezt a nagy harcot. Kitartása és bátorsága még élsportolóként is lenyűgözött.

Ezért is próbáltam az első találkozásunktól fogva minden alkalmat megragadni, hogy segítsem őket, és apróságokkal ugyan, de könnyebbé tegyem a mindennapjaikat.

Így tett az egész Vasas család, sőt, a kör még ennél is jóval tágabbá vált az idők során. Klubszínektől függetlenül sportolók, szurkolók, szülők, híres emberek fogtak össze és tettek azért, hogy segítsenek a kis kapusunknak.

Viku az évek során mindannyiunk barátjává vált, egy emberként aggódtunk érte és drukkoltunk neki. 

Mindig mosolyt csalt az arcunkra, amikor megláttuk valamelyik eseményünkön.

Természetesen nem tudjuk, nem tudhatjuk, hogy ő és a családja milyen elképesztően nehéz éveket élt át, de az biztos, hogy Krisztián olyan példát adott nekünk, amit mindig megőrzünk.

Ezért is vagyunk itt most ennyien, és ezért jut eszünkbe újra és újra a mosolygós arca.

A mai egy nagyon nehéz nap, de én mégis azt kérem, hogy erre a mosolyra gondoljon mindenki, és ezzel a szép képpel engedjük el Krisztiánt.

Viku a Vasas Kubala Akadémia növendéke volt, ezért végül hadd idézem Carlos Kubalát, aki a következőket írta a családnak, amikor értesült a szomorú hírről:

„Ezekben a percekben az érzések meghaladnak minden szót. Most, hogy már más bajnokságban játszik, kívánom, hogy megkaphassa azt, amit itt nem kaphatott meg. Az egész Kubala-család részéről ölelésünket és legőszintébb részvétünket küldjük a családnak és a hozzá közel állóknak.

 Mindig emlékezni fogunk rád!"

Legfrissebb híreink