Örül-e az állkapcsom a DVTK elsőségének?

Miskolc – A miskolci katlanban mindig életünk legjobbját kellett nyújtanunk.

Forrás:

Nem kell ahhoz elraboltatnia magát az embernek az UFO-kal (vagy azt hinnie, tényleg megtörtént…), hogy rájöjjön, a magyar labdarúgás csak profitálhat abból, ha (éppen) listavezető, vagy jó a DVTK!

 

Mégpedig a Miskolc-jelenség miatt.

 

Pataky Attilától, az EDDA frontemberétől hallottam igazából először kisdrazsé koromban Miskolcról. Azt énekelte, hogy elhagyja a várost, és engem az kezdett el érdekelni, hogy miért. Ezért körbekérdeztem a leghitelesebb kortárs hírforrásokat, a haverokat az alsóban. Aztán az egyikük azt mondta, a bátyjától tudja, hogy ott játszik a Diósgyőr, és mindig nagyon jó hangulat van a meccseiken. Akkor született új fogalom a számomra: Miskolc. Azonnal vágytam a DVTK stadionjába, nem nehéz kitalálni, hogy a vendégszurkolók szektorába…

 

A hőn áhított jelenséget a kilencvenes években tapasztaltam meg személyesen, sok más, velejárójával együtt.

 

Volt, hogy már a vendégszektorba is csak a kommandósok segítségével jutottunk be, vissza Budapestre meg még inkább. Támadtak minket a miskolci ultrák, meccs előtt és után a stadion mögötti részek híres lakosai, dobták be nem egyszer akkora kövekkel a vonatunk ablakait, hogy azt hittük, sziklákkal soroznak meg minket, de az üvegekről sem szabad elfeledkezni…

 

De benn a stadionban nemcsak izgalmas, vadregényes, hanem még jó is volt.  A diósgyőri katlan azok közé az arénák közé tartozik (akkor is így van ez, hogy a csapat most nem otthon játssza a meccseit, mert nem a jelenről, hanem jelenségről írok), ahol mindig, minden meccsen, kilencven percen keresztül életünk legjobbját kellett nyújtanunk ahhoz, hogy egyáltalán elhiggyük azt, hogy az ilyen vagy olyan látványunk mellett a hangunkkal is tudunk segíteni a csapatunknak.

 

Mert Miskolcon tényleg a foci a legfontosabb és Miskolcon tényleg mindenki szurkolt.

 

Az Edda és Pataky Attila hűtlen lett a városhoz, a drukkerek viszont őrült szenvedéllyel álltak ki mindig is a kedvenceik mellett, és akkor is, amikor nem egyszer igen nagy bajban volt a csapatuk.

 

A szurkolók, most nagyon boldogak. A múlt heti, kispesti pontszerzés után a helyiek a Szinva patakba ugráltak örömükben. Mit érezhetnek akkor most, hogy ők vezetik a tabellát…

 

Hitem szerint minden őrült futballszurkoló megérdemli, hogy egyszer legalább az életben vagy bajnoki címet ünnepelhessen, vagy eredménytelenebb csapatok esetében azt, hogy a csapatuk legalább egyszer vezesse a bajnokságot. Hogy egész héten (vagy tovább), büszkén, felemelt fejjel, boldogan járhassanak a hétköznapi emberek között.

 

A miskolciak, a diósgyőriek annyira, de annyira szeretik a csapatukat, hogy megérdemelten jutott rájuk sor.

 

És még akkor is így gondolom ezt, ha az állkapcsom esetleg más véleménnyel szembesítene a témakörrel kapcsolatban, ha megkérdezném…

Élő közvetítés az átigazolási piac minden fejleményéről - NB1.hu

Átigazolási hírek

Legfrissebb híreink