Király Gábor: "Nem veszek nagyobb házat és menőbb kocsit"

Szombathely – Keresett-e 8 milliót a webshopjával a kertésznek tanult kapus?

Politikai kérdésekkel nem foglalkozik, továbbra is sportolónak, nem médiaszemélyiségnek tartja magát a foci-Eb-n legendává vált kapus, Király Gábor. Állítja: nem lehet kibillenteni, mindig is tudatosan élt, de a felesége még nála is nyugodtabb. A HVG Portréja.

 

HVG: Visszafogottan ünnepelt az Eb-re való kijutáskor: „Holnap iskola” – figyelmeztette gyerekeit a norvég meccs után. Egy pohár pezsgő azért lecsúszott az Eb-szereplés sikerei után?

Király Gábor: Biztosan sokan azt gondolják, hogy most itt a jól megérdemelt nyaralás és bulizás, de nálam most is az érvényesült, ami a norvégok elleni pótselejtezőt követően: hazajöttem, és minden ugyanúgy ment tovább, ahogy korábban is, a családommal, a közös programjainkkal és a munkámmal a középpontban. Sőt a napi rutinom fontos része, hogy a délelőtti edzés és az ebéd után szeretek egy kicsit aludni, de azzal, hogy még jobban a figyelem középpontjába kerültem, most erről le kellett mondanom.

 

HVG: Eleget tesz minden megkeresésnek? A stadionépítésekről faggató interjúkat is vállalja?

K.G.: Bármennyire szeretnék is, az időhiány miatt nem tudok mindenkinek a rendelkezésére állni. Politikai kérdésekkel nem foglalkozom, mert nem az én dolgom. Továbbra is sportoló vagyok, nem pedig médiaszemélyiség: nem az a feladatom, hogy sztároljam magam. Nekem mindig is más volt az értékrendem. Engem nem nagyon lehet kibillenteni: mindig is tudatosan éltem, és megterveztem előre minden napot.

 

 

HVG: Mihez képest más az értékrendje?

K.G.: A futballistákkal kapcsolatos sztereotípiákhoz képest biztosan más. Ahogy a feleségem sem az a tipikus „futballistafeleség”. A külsőségek nekünk fiatalabb korunkban sem voltak különösebben fontosak. Ha el kell jutnom A-ból B-be, inkább biciklire pattanok, nem megyek autóval, csak mert megtehetem. Ugyanígy nem veszek nagyobb házat és menőbb kocsit. Én nem ezektől a dolgoktól érzem magam többnek és jobbnak. Sosem törődtem azzal, egyik klubomnál sem, hogy melyik játékostársam mennyit keres, nem is tartozik rám. A lényeg, hogy én elégedett vagyok; a pénz mellékes dolog.

 

HVG: Ha már szóba kerültek a pénzügyei: igaz, hogy annyira felpörgött az Eb alatt a webshopja, hogy több mint 8 millió forintot keresett a szürke mackónadrágok eladásával?

K.G.: Biztos, hogy én ilyesmiről sehol sem nyilatkoztam, nyilván valamelyik bulvárlap terjesztette. Nem szeretem kiteregetni a pénzügyeimet, de ha reálisan belegondolnak, hogy milyen hihetetlenül gazdag kínálat van a piacon sportruházatból, akkor azért nem nehéz kimatekozni, hogy mennyit kereshettem ezzel. Az igaz, hogy a szürke nadrágra folyamatos a rendelés, mindennap kell vele foglalkozni.

 

HVG: Ha nem szereti sztárolni magát, mégis honnan jött az ötlet, hogy saját, a nevét viselő terméket dobjon a piacra?

K.G.: Évek óta kérdezgették tőlem, Ausztráliától kezdve Kínán át egészen Amerikáig, hogy hol lehet olyan szürke mackót kapni, mint az enyém. Akkora volt már az igény, hogy mondtam: na jó, legyen, de van egy kikötésem: csak minőségi, hiteles darabok készülhetnek. Épp az induláskor, idén áprilisban lettem negyvenéves, és a húszéves évfordulóját ünnepeltük annak, hogy szürke mackóban védek.

 

 

HVG: Élete első válogatott meccsén, 1998-ban hatalmas 11-es-védéssel mutatkozott be az osztrákok elleni barátságos mérkőzésen. A meghatódottságtól a kamerák előtt sírta el magát. Megmaradt valami abból az érzésből?

K.G.: Az ilyen nem múlik el soha. Emóció, szenvedély és hangulat nélkül, csak profizmusból és rutinból nem lehet focizni, nem lehet védeni.

 

HVG: Szenvedélyből és érzelemből a szurkolók részéről sem volt hiány. Valóságos nemzeti hős lett, aki sok nő szívét is meghódította. Olvassa az önnel kapcsolatos híreket? Megérinti a személyét övező rajongás?

K.G.: Különösebben sosem foglalkoztatott, hogy mit írnak rólam a lapok. Kommenteket sem olvasok, s ezen a szokásomon az Eb sem változtatott. Ráhatásom csak a saját munkámra van, nem arra, hogy hogyan ítélnek meg mások; utóbbit befolyásolni úgysem tudom. A kollégákon és az edzőkön keresztül persze hozzánk is eljutottak a hírek. A szürke mackós napot például – amikor többen is így mentek munkába – nagyon viccesnek találtam. A népünnepély azonban valójában nem rólunk szólt: Magyarország végre saját magát ünnepelhette, a magyarok a szép szereplés okozta hangulatnak örültek. Mi csupán a munkánkat végeztük.

 

 

 

 

HVG: Nem a pénz motiválja, és elégedett az életével, de túl 800 tétmeccsen és 100 válogatottságon, az Eb szenior csúcstartójaként mi hajtja még mindig előre?

K.G.: Hála istennek, lekopogom, sohasem voltam súlyos sérült, ez is közrejátszik abban, hogy ma is aktívan futballozhatok. Én sosem a csodára vártam, mindig az volt a taktikám, hogy kicsi célokat tűztem ki magam elé. Például nem az Eb-re kijutás nekem a nagy motiváció, hanem az, hogy minden felkészülés, edzés és meccs közben önazonos maradjak. Régebben az volt a célom, hogy egyre jobb legyek, de a legfőbb hajtóerő ma már az, hogy tartani tudjam az elért szintet, és felvegyem a versenyt a fiatalokkal. Vannak itt a klubnál is 20 és 21 éves kapustársaim, akikkel ugyanazokat a gyakorlatokat végezzük; a lényeg az, hogy a sebességem az övéktől ne maradjon el.

 

"Elég volt, hazajövünk"

 

"Amióta az eszemet tudom, arra vágytam, hogy főállású labdarúgó legyek. Édesapám, Király Ferenc a Haladás középpályása volt, de semekkora nyomás nem nehezedett rám részéről futballal kapcsolatban" – mesél a kezdetekről a magyar futballválogatott negyvenéves kapusa, akit édesapja még óvodáskorában, 1982 márciusában vitt le először a szombathelyi otthonuk mellett lévő Haladás-pályára. Már 1988-ban bekerült a magyar labdarúgó-válogatott U12-es csapatába: utána nem telt el úgy év, hogy ne jutott volna szerephez valamelyik korosztályban.

 

"Tanult szakmám szerint kertész vagyok, ha nem futballista lennék, ma biztosan a dísznövénykertészettel foglalkoznék." Szabadidejében – a krimik és a történelmi könyvek mellett – ma is előszeretettel vesz kézbe kertészeti témájú könyveket. Az olvasmányok megválasztásában az a Dárdai Pál is a segítségére volt, akivel éveken át együtt játszott a Bundesligában szereplő Hertha BSC-ben. Miután 18 év alatt olyan klubok színeiben védett, mint a Crystal Palace, a West Ham United, az Aston Villa, a Burnley, a Leverkusen, az 1860 München és utolsó állomásként a Fulham, családjával közösen tavaly kimondta: "elég volt, hazajövünk".

 

Bár a gyerekek, a 12 éves, szintén kapusnak készülő Mátyás és a 15 éves, négy nyelven is perfekt Viktória külföldön születtek, nem okozott gondot számukra a beilleszkedés a hazai közegbe sem. Feleségével, Zsanett-tel – "aki még nálam is nyugodtabb természet" – kamaszkoruk óta együtt vannak. A kapust a saját tulajdonú szombathelyi sportlétesítményének, egyesületének és kapusiskolájának vezetésében is segíti.

Legfrissebb híreink