Őrült meccset nyert az Atlético és a City is

Európa - A madridiak továbbmentek, Falcao hiába varázsolt.

Forrás:

Bayer Leverkusen-Atlético Madrid 2-4 
 
 
„Ne csüggedjetek! Csodálatos három hónap vár még ránk!”
 
Ezt mondta Diego Simeone, az Indiánok vezetőedzője a Barcelona elleni Király-kupa kiesést követően a klub szurkolónak. Mit több, nem is mondta, hanem könyörögve kérte arra a fanatikusokat, hogy ne adják fel az álmaikat és egy keményet is beígért nekik.
 

A Spanyol Kupa elődöntőjének főleg a visszavágóján mutatott be elementáris futballt a Matracos-alakulat, de már az első meccsen is nyerhetett volna. A Barcelonában megrendezett második meccsen azonban a meg nem adott szabályos gól, valamint a kihagyott tizenegyes végül a fővárosiak búcsúját jelentette. Pedig tudvalevő volt, aki a fináléba jut, meg is nyeri (majd) a sorozatot, mert az Alavés elleni döntő bármelyik gárdának gyerekjáték (lett volna).
 
A bajnokságban nem tündököl a Simeone-csapat, így már csak a Bajnokok Ligája maradt az egyetlen sorozat, amelyikben bármi maradandót alkothat a nem is örök második, hanem az örök harmadik csapat. Mert hiába nyert az elmúlt években két Európai Szuperkupát, két Európa Ligát, egy Spanyol Kupát (a Real ellen a Bernabéuban), hiába lett spanyol bajnok (az utolsó meccsen a Barca ellen kellett pontot szereznie Barcelonában, hogy ne a katalánok érjenek a révbe), a nagy átlagnak a Barcelona és a Real jut az eszébe a hispán fociról. Pláne úgy, hogy a „bronzérmesek” háromból három BL-finálét buktak el, kettőt egyébként a városi rivális ellen.
 
Simone ígérete azért tűnt keménynek, mert az európai kupaporondon sokkal több jó csapat van, mint a bajnokságban. Ennek ellenére neki mindig, mindent elhisznek az Atlético őrült szerelmesei, így várták, várják a csodát. A bajnokságban azóta két varázslatos sikert hozott össze a gárda, és Leverkusenben is hatalmasat fociztak Griezmannék az első félidőben.
 
Ebben a játékrészben iskolajátékot mutatott be az Atlético, többel is mehetett volna a pihenőre, mint kettő, miközben egész végig csak a madridi szurkolók énekét lehetett hallani, a világ (egyik) legfanatikusabb, legjobban szurkoló tábora 800 fővel volt hangosabb, mint nagyjából 27 ezer német. Direkt „körbekapcsoltam” a neten, a német szpíkerek és a Sky Sports munkatársai is ódákat zengett az atmoszféráról.
 
Aztán a vendégek az öltözőben maradtak a szünet után, így szépítettek a hazaiak, de Gameiro hamar megnyugtatta a kedélyeket, és a német tévé ismét csak az Atlético táborát mutatta, akik akkor sem halkultak el, amikor megint szépítettek a pályaválasztók. De innentől kezdve erőre kapott a hazai csapat (a közönségével együtt), kapujához szegezte az ellenfelét, de a legnagyobb helyzeteit is kihagyta, vagy önfeláldozóan védekeztek és mentettek a vendégek védői.
 

Aztán Simeone becserélte csapata legnagyobb ikonját, minden Atlético-szerelmes kedvencét, Fernando Torrest, aki nem csinált semmi mást, csak fejelt egy gólt, amivel nemcsak a meccset, hanem egyébként a továbbjutást is eldöntötte. 
 
A visszavágót a felülmúlhatatlan hangulat miatt lesz elsősorban érdemes megnézni.
 
Meg azért, hogy tovább „fenyegeti-e” az örök harmadik a BL-diadalról álmodozókat…
 
 
 
 

BAJNOKOK LIGÁJA

NYOLCADDÖNTŐ, ELSŐ MÉRKŐZÉS

BAYER LEVERKUSEN (német)–ATLÉTICO MADRID (spanyol) 2–4 (0–2)

V: Collum (skót). Tv: M4 Sport

Leverkusen: Leno – Henrichs, Dragovic, Ömer Toprak, Wendell – Aránguiz, Kampl – Bellarabi (Pohjanpalo, 66.), Havertz (Volland, 56.), Brandt (Bailey, 87.) – J. Hernández. Vezetőedző: Roger Schmidt.

Atlético Madrid: Moyá – Vrsaljko, Szavics, Giménez, Filipe Luís – Koke, Gabi, Saúl Níguez, Carrasco  (Correa, 78.) – Griezmann (F. Torres, 78.), Gameiro (Partey, 71.). Vezetőedző: Diego Simeone.

Gólszerző: Bellarabi (48.), Szavics (68. – öngól), ill. Saúl Níguez (17.), Griezmann (25.), Gameiro (59. – 11-esből), F. Torres (86.)

 
Manchester City-Monaco 5-3
 

Két olyan csatár parádéját hozta a Manchester City és a Monaco csatája, akiket már leírtak. A hazaiaktól Sergio Agüero talált be kétszer a kapuba. Ha nem sérül meg Gabriel Jesus, akkor vélhetően nem is lett volna kezdő az argentin, akit rakás csapat vitt volna a télen, ő azonban kijelentette, nem megy sehová, a Cityben szeretne bizonyítani, annak ellenére, hogy csere lett a brazil miatt.

 

Radamel Falcao is kétszer köszönt be, ő nagyjából akkor játszott utoljára jól, amikor még az Atlético Madrid szurkolóit boldogította. Térdsérüléséből azonban sokkal hosszabb idő alatt épült fel a vártnál, formába még annál is később lendült, mint arra bárki is számított volna, egyedül a Monaco vezetői bíztak már meg benne.

 

Ma este viszont mindkét leírt csatár varázsolt a fordulatos, meg nem adott és kihagyott tizenegyest is hozó mérkőzésen.

 

MANCHESTER CITY (angol)–MONACO (francia) 5–3 (1–2)

MANCHESTER CITY: Caballero – Sagna, Otamendi, Stones, Fernandinho (Zabaleta, 62.) – Y. Touré – L. Sané, De Bruyne, David Silva, Sterling (J. Navas, 89.) – Agüero (Fernando, 87.). Menedzser: Pep Guardiola

MONACO: Subasic – D. Sidibé, Glik, Raggi, B. Mendy – Fabinho, T. Bakayoko (Dirar, 88.) – Bernardo Silva (Moutinho, 85.), Lemar, Mbappé (Germain, 79.) – Falcao. Vezetőedző: Leonardo Jardim

Gólszerző: Sterling (26.), Agüero (58., 71.), Stones (77.), L. Sané (82.), ill. Falcao (32., 61.), Mbappé (40.)

 

Legfrissebb híreink