„Realitás?”

Meg kell találni Gera Zoltán helyettesét.

Forrás:

Keringer Zsolt, aki nemcsak a szombathelyi, hanem a magyar szurkolói életben is ismert személyiség, ezúttal a magyar válogatottról írta meg a véleményét.
 
 
"Nem is olyan rég, ha jól emlékszem még, volt egy csapatunk, amelyik az Európa-bajnokságon az egész országot lázba hozta. Bernd Storck és Andreas Möller szakmai vezetésével óriási eredményt értünk el, ugyanis a csoportelsőként jutottunk tovább és az egész ország együtt lélegzett az akkori gárdával. Fantasztikus heteket éltünk át 2016. júniusában.
 
Az Európa-bajnokság után sokan elkezdték javasolni a csapat fiatalítását és átalakítását. Bernd Strock itt hibázott szerintem, ugyanis nem a saját irányelvét vitte tovább, hanem elhitte, hogy tényleg átalakítás és a fiatalítást kell követni, amit aztán a nyomás hatására elindított. Tudjuk az eredményét ma már, és ez Storck és csapatának bukásához vezetett.
 
Azután jött egy „eltévedt levél”, amikor Leekens került a válogatott élére. Itt aztán minden, ami előtte még valahogy működött is, szétesett. A válogatott keretben olyan játékosok is előtérbe kerültek, akik nem ütötték meg a nemzetközi alapszintet sem. A szövetségi kapitány érthetetlen döntései tovább borzolták a kedélyeket. A csapat borzalmasan, elképzelés és hit nélkül játszotta le a mérkőzéseket. Csányi Sándor úr aztán magára vállalta a hibás döntést és júniusban döntött a váltásról. Jött Rossi, akinek aztán fel lett adva a lecke, ugyanis edzőmérkőzés nélkül vágtunk neki a Nemzetek Ligájának. Finnországban vereséggel kezdtünk, aztán jött a görögök elleni hazai siker, ami után mindenki kezdett optimista lenni, hogy talán Rossi és csapata elkapta a fonalat. Aztán most elmentünk két idegenbeli meccsre és újra jött a „realitás”, pedig „igazoltunk” a védelembe is. Az észtek ellen aztán a védelem rettentően „gólképes” lett. A szurkolóknak ilyenkor azok a játékosok jutnak eszükbe, akik nem játszottak, és arra gondolnak, ha ők játszanak, akkor biztos nem ez lett volna. Én ebben nem hiszek igazából, de egy biztos, hogy a jelenlegi keret tekintetében vannak olyan hiányérzetek, amelyek talán Rossi számára is elgondolkodtatóak lehetnek. Ezt arra alapozom, hogy a meccs után már a kapitány is érzékeltette, hogy vannak játékosok, akiket figyelnek és esetlegesen már novemberben behívják a keretbe. Az észtek elleni meccsből látható, hogy nekünk még mindig nem lehet úgy terveznünk, hogy mi lépjünk fel támadó jelleggel elvileg nálunk alacsonyabban jegyzett csapatok ellen sem.
 
Dárdai, majd Storck a biztos védekezésben hitt és ennek megfelelően alakította ki a hátsó alakzatot, valamint az előtte lévő középpályás védekezést, amin nem változtatattak. csak sérülés vagy eltiltás esetén. Az akkori eredményeket nézve ez egy jó iránynak mutatkozott. Rossinak lehet, vissza kellene térnie az Eb előtt és alatt jól működő csapatjátékra, amit a görögök elleni hazai meccsen is próbált. A fiatalítással én biztos óvatosabban bánnék, persze pár fiatal tehetséget behívnék, de csak abban az esetben, ha külföldön már bizonyítanak hosszabb ideje. Régen válogatottba csak úgy kerülhetett be valaki, ha letett már a klubcsapatában valamit az asztalra. Ma meg elnézést, ha megbántok bárkit is, de egy-két jó meccs után már mindenki a válogatottba követel játékosokat. Ez szerintem nagy hiba.
 
Egy biztos védekezésre épülő csapatban gondolkodva felmerül a kérdés, kik jöhetnek egyáltalán szóba, Sok játékost kipróbáltunk az elmúlt két évben, de igazából nem állt össze az új védekezés. Véleményem szerint a jelenlegi lehetőséget nézve a Fiola, Bese, Guzmics, Lang, Kádár, Orban, Lovrencsics, Korhut, azok, akikkel lehet számolni, azonban csak azon a helyen, ahol a leghasznosabban tudnak játszani. Itt azért voltak szerintem rossz megoldások, amelyek több meccs esetén nem tudnak működni. A másik fontos, hogy megtaláljuk Gera Zoli utódját, mert jelenleg ez az egyik legkomolyabb probléma a középpályát illetően. Csatárok tekintetében mindig sok a kérdőjel, de egyet Szalai Ádámtól nem lehet elvenni, hogy Ő egy nemzetközileg jegyzett bajnokságban edződik és bizonyítja hétről hétre, hogy ott a helye a válogatottban. Sajnos külföldön játszók közül kevesen vannak, akik csapatukban huzamosabb ideig képesek jó teljesítményt nyújtani. Vannak fellángolások és jó periódusok, de ezek sajnos hosszú távon nem tartósak.
 
Összegzésként talán annyit mondhatunk el, hogy meg kell végre barátkoznunk a jelenlegi helyzetünkkel, még ha borzalmasan fájó is. Reálisan nézve nagyon komoly munka áll előttünk még a tartós sikerek elérése tekintetében. Az infrastrukturális feltételek egyre több helyen rendelkezésre állnak. Nagyon komoly kormányzati támogatás van biztosítva annak érdekében, hogy sikeresek legyünk. Ilyen biztos háttér mellett tehát most a legfontosabb végre a szakmai edző- és játékos képzés helyrehozatala és nemzetközileg versenyképes játékosok és edzők képzése. A tanulás, a képzés nem szégyen szerintem, mert a nemzetközi szint eléréséhez biztosan állíthatjuk, van még mit tanulnunk.
 
Számomra alapértékekhez való reális visszatérés az egyik legfontosabb elvi kérdés, vagyis az alázat, az akarat és a szakmai hozzáértés! Nálunk kisebb országokban is apró lépésekkel, de konkrét célok és elvek mentén lépnek előre, mert a mai fociban minden elemnek rettentően fontos szerepe van és csak ezek betartása mentén érhetünk el eredményeket. Reálisan fel kell mérni a szakmai helyzetet és ezek könyörtelen betartása kell, nem pedig egyedi érdekek. Tudom, hogy az eredménykényszer befolyásol sok mindent, de egyszer ki kell végre mondani a valóságot és ennek tükrében dönteni a jövőt illetően. Továbbra is bízom a szebb és sikeres jövőben!
 
Hajrá, Magyarok!"

Legfrissebb híreink