Stadionavató: tovább él a Népstadion a Puskás Arénában

Számos elemét hasznosították a régi stadionnak.

Forrás: magyarfutball.hu

Az új Puskás Aréna a korábbi Népstadion helyén épült, részben hasznosítva annak elemeit. A Népstadion 1953. augusztus 20-án nyílt meg, a magyar sport legnagyobb létesítménye, egy korszak "sportnagyhatalmi" jelképe volt.

Már 1896-ban megszületett egy nagy budapesti stadion elképzelése, amikor felvetődött, hogy az első újkori olimpia a magyar fővárosban lehetne. A kezdeti vonakodás után a görögök mégis megrendezték Athénban az olimpiát, a stadion azonban továbbra is napirenden maradt. A magyar sport nemzetközi sikereinek hatása az igényt csak fokozta, 1911-ben Magyarország megkapta az 1920-as olimpia rendezési jogát, de az első világháború meghiúsította a terveket.
    
Az első elképzelések a Vérmezőre álmodták a stadiont, de a XI. kerületi Nádor-kert és a Kerepesi út környéke is szóba jött, ahonnan a Magyar Lovaregylet elköltözött. A gazdasági helyzet azonban nem tette lehetővé egy nagy sportberuházás elkezdését. A téma később nagy nyilvánosságot kapott, 1924-ben törvényt hoztak egy új stadion építésére, a sportadót is bevezették, de a befolyt összeget nem arénaépítésre költötték. Ebben az évben Hajós Alfréd olimpiai bajnok úszó a stadion terveivel szellemi olimpiai ezüstérmet nyert - ám az sem valósult meg. A harmincas évek elején az óbudai Aranyhegy oldalában, a Városligetben, a Margit- vagy a Népszigeten, Lágymányoson vagy Pasaréten gondolták elhelyezni az arénát, a háború ismét megakadályozta a megvalósítást.
    
Az országgyűlés 1945-ben megszavazta a stadion költségeit, belekerült a hároméves tervbe is. Az Építéstudományi Intézetet (ÉTI) bízták meg az elhelyezés kérdésének vizsgálatával. Két évvel később egy osztrák-magyar válogatott meccsen leszakadt az Üllői úti pálya tribünje, 250 ember zuhant le, csak a véletlenen múlt, hogy senki sem halt meg. A szerencsétlenség felgyorsította az előkészítő munkálatokat, 1948-ban az ÉTI tervezői, Dávid Károly, Juhász Jenő és Kiss Ferenc elkészítették az első vázlatterveket, 70 ezer fő befogadóképességű stadiont képzeltek el a Kerepesi, Dózsa György és Thököly út közti területre.
    
Az építményt 90 százalékban előre gyártott elemekből tervezték, építésze Dávid Károly, statikusa Gilyén Jenő volt. A stadiont a későbbiekben 100 ezer főre akarták bővíteni. A lelátókat 18 óriási pilon tartotta, északi és déli oldalára egy-egy maratoni kapu, a nyugati oldalra a díszpáholy, a keletire az öltözőépület és a játékoskijáró került.
    
Az építkezés - végleges tervek nélkül - 1948. július 13-án kezdődött el a Stadionépítő Vállalat kivitelezésében. Az első kapavágást a régi lóversenypálya 27 hektáros telkén Hegyi Gyula, az Országos Testnevelési és Sport Bizottság (OTSB) elnöke tette meg. A főváros lakossága lelkesen azonosult az üggyel, rengetegen vettek részt önként a munkában. A helyszínen hét üzemben gyártották előre az elemeket, köztük a 20-24 tonnás vasbeton gerendákat. Megmozgattak 664 ezer köbméter földet, 84 nagy építőgép, daruk, mozdonyok, exkavátorok, szállítószalagok, úthengerek és betonkeverők dolgoztak az építkezésen: 45 ezer köbméter betont, 2500 tonna betonvasat dolgoztak be, 24 ezer tribünelemet és közel 15 ezer lépcsőelemet helyeztek el. A világításhoz és az eredményjelző berendezésekhez 18 ezer izzóra volt szükség, 150 ezer folyóméter vezetéket építettek be. A költségek akkori áron 160 millió forintot tettek ki. A stadiont a szocreál építőművészet jegyében munka közben is majdnem áttervezték, de ez pénz- és időhiány miatt végül elmaradt.
    
A Szabad Európa Rádió jelentette: megrepedtek a gerendák, emiatt nem tudják időre befejezni a létesítményt. Ekkor négy minisztert tettek felelőssé az augusztus 20-i befejezésért, Farkas Mihály honvédelmi miniszter ezer katonát rendelt ki az építkezésre. Így a korszak presztízsberuházása határidőre elkészült, hivatalosan 78 ezres lelátókkal. A tervezett százezres tribün sosem valósult meg.
    
A Népstadion megnyitására nagy ünnepélyt rendeztek díszfelvonulással, zászlós parádéval. Jelen volt Avery Brundage, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke is, akit a sajtóteraszon helyeztek el, mivel "a nép nagy vezére", Rákosi Mátyás nem volt hajlandó egy imperialista ország polgárával megosztani a díszpáholyt. Fellépett 12 ezer tornász, majd 2100 sportoló vonult körbe a futópályán, ezután az OTSB elnöke, Hegyi Gyula tartott nyitóbeszédet. A magyar zászlót a Himnusz hangjai mellett Csermák József olimpiai bajnok kalapácsvető vonta fel. Ekkor tízezer galambot eresztettek szabadon, majd a Norvégia-Magyarország atlétikai viadal második versenynapját rendezték meg, a magyar együttes 140,5-71,5-re győzött. Ezután a Budapesti Honvéd-Szpartak Moszkva labdarúgó-mérkőzésen a magyar csapat 3-2-re nyert. A tornabemutató záró képe egy vörös csillagból kiemelkedő gúla volt, amelynek tetején a Szabadságszobor nőalakja magasodott ki. Ezután még egy 400 fős népi táncegyüttes lépett fel, majd a program a Magyar A-Magyar B női válogatott mérkőzésével zárult, a végeredmény 7-3 volt.
    
A Népstadion első igazgatója a szintén olimpiai bajnok kalapácsvető, Németh Imre lett. Az aréna 1959-ben négy vasbeton oszlopra szerelt villanyvilágítást kapott és 83 ezer főre bővítették a lelátókat. A stadion számos nagy sportesemény színhelye volt, elég csak az 1954-es főiskolai világbajnokságot, az 1954-es, 7-1-es magyar győzelemmel végződött magyar-angol labdarúgó-mérkőzést és Kovács Józsefnek a szovjet Kuc felett 5000 méteren aratott győzelmét említeni. A legtöbben, 104 ezren az osztrák-magyar mérkőzést nézték meg 1955-ben. Később megszüntették az állóhelyeket, ez csökkentette a befogadóképességet.
    
A stadionban számos kulturális rendezvényt, megakoncertet is tartottak. Az 1990-es években az építmény felújítása során megerősítették a felső lelátó szerkezetét, lefedték a sajtópáholyt. A létesítményt 2002-ben Puskás Ferencről, az Aranycsapat világhírű csatáráról nevezték el.

Legfrissebb híreink