San Marino-Magyarország: 2 NB I-es játékos játszott más poszton – Osztályozónapló

Mit kíván az nb1.hu Szalai Ádámnak is?

Forrás: FSGC - Federazione Sammarinese Giuoco Calcio

A labdarúgás egyik legrégebbi alapigazsága, hogy egy igazán jó mérkőzéshez két csapat szükségeltetik, mert ha csak az egyik játszik jól vagy eleve túl nagy a különbség a küzdő felek között, akkor ezek a tényezők, a végeredménytől függetlenül, rontják az élményt.

Így volt ez vasárnap este San Marinóban is, mert nem az volt a kérdés, hogy a magyar válogatott győz-e, hanem az, hogy mekkora különbséggel. A hazaiak gyakorlatilag csak védekeztek, azt viszont lelkesen és masszívan tették meg.

Most következzék az 1999-ben megalapított nb1.hu legrégebbi rovata, az Osztályozónapló, amiben ezúttal is csak azokat a játékosokat értékelem, akik legalább 30 percet a pályán töltöttek.

Dibusz Dénes (0): Akár én, vagy bárki más is lehetett volna a magyar válogatott kapusa, akkor sem kaptunk volna gólt. Aláírnám előre, hogy Andorrában is végig unatkozzon.

 


Botka Endre (6): Azokban a ritka pillanatokban, amikor szerelnie kellett, jól teljesített, Sallai Rolandnak remek gólpasszt is adott. Tudott volna ő jobban is játszani, ha ez szükségeltetik. Az, hogy végül ennek nem kellett bekövetkeznie, nem az ő hibája.

Willi Orbán (6): Jobb lett volna, ha a valamivel veszélyesebb Andorra otthonában is játszhat, de persze vasárnap este is nagyon jó volt, hogy a rendelkezésre állt. Nyugodt és magabiztos volt, támadó pontrúgásoknál meg állandó veszélyt jelentett a hazaiak kapujára, még akkor is, ha nem rá jött ki a figura, mert minimum egy védekező játékos figyelmét lekötötte.

Szalai Attila (6): Összeszedettebb volt, mint Lengyelország ellen, amikor mindhárom kapott gólban benne volt. Most viszont sokkal jobban koncentrált, ez látszott is rajta, ami biztató a továbbiakra nézve. El kell fogadnia, hogy nem attól lesz és lett jó futballista, hogy mémek és hangzatos címekkel megáldott cikkek születnek és születtek róla, hanem azért, mert úgy futballozik és futballozott, mint ősszel a válogatottban és az átigazolása után a klubcsapatában. Minden más csak külsőség, a külsőségek meg nem mindig építő hatásúak.

 


Loic Nego (4): Maradjunk annyiban diplomatikusan, hogy finoman fogalmazva sem az ő meccse volt. A szünetben a helyére beállt Kalmár Zsolt (6) viszont igazi lendületet vitt a játékunkba, sokkal, de sokkal jobban játszott, mint Lengyelország ellen. Mondjuk Lengyelország középpályás sorát (sőt, bármelyik csapatrészét és magát az egész csapatot) sem szabad egy lapon említeni San Marinóéval...

Sigér Dávid (5): A szűrés volt az elsődleges és legfontosabb feladata, nem ez volt az a mérkőzés, ami közben be tudta volna bizonyítani, hogy ő ezen a poszton Nagy Ádám elsődleges alternatívája. És ez ugye nem az ő hibája. Ilyen meccsen, ilyen poszton, ezzel a feladattal nagyon nehéz ennél jobban játszani.

Gazdag Dániel (4): Több, mint tíz éve ismerem személyesen, láttam az első meccsén a Kispestben, és végig azt a folyamatot, ahogyan alapember lett Marco Rossi későbbi bajnokcsapatában. Akkor a középpálya közepén játszott, mint most, ám a Honvédban hónapok óta vagy ő a legjobban előretolt ék, vagy az ék mögött játszik közvetlenül. Onnan sokkal veszélyesebb és lendületesebb. Talán Andorrában már ott játszhat, mivel Sallai Roland már nem lesz.

Cseri Tamás (4): Amikor Kuttor Attilával a kispadon és vele a pályán szárnyalt a Mezőkövesd, azaz élete legjobb formájában volt, nem kapott bizonyítási lehetőséget a válogatottban. Most, hogy a klubcsapatában is visszafogottabb, ráadásul balról indul befelé (most eggyel beljebb játszott), kezdett, de ő sem váltotta meg a világot. 

Varga Kevin (5): Az első 11-es előtt akkora zsugát sarkalt Sallai elé, hogy arra méltán büszke lehet majd még akkor is, amikor már régen nyugdíjas lesz. Nagyon fontos mozzanat volt, kellett, mint minden ilyen jellegű találkozón, hogy minél előbb meglegyen az első gól.

 

San Marino-Magyarország: úgyis kihagyja! - NB1.hu

 


Sallai Roland (7): Az mondja el a legtöbbet róla, hogy nem törte meg, hogy kihagyta a 11-est. Előtte is kiharcolt egyet, ami már jelezte, hogy még mindig remek és veszélyes formában van, akárcsak Lengyelország ellen volt. Nagyon szép és okos gólt fejelt, akárki és akárhogy játszik majd a posztján Andorrában, nagyon fog hiányozni.

Szalai Ádám (7): Pontosan tudta, hogy berúgja a 11-est, ez látszott rajta. Megfelelő önbizalom nélkül ugyanis az élet egyetlen szegmensében nem éri meg a létezés. Utána emberségből jelesre vizsgázott, hogy átengedte Sallainak a következőt, akkor meg pláne hatalmas volt, amikor a meccs után lenyilatkozta, hogy pontosan tudja, milyen érzés egy támadónak, ha sokáig nem szerez gólt. Reméljük, az a flow, amibe akkor kerül, amikor Magyarországért harcolhat mint a Terminator és a Predator keveréke, Andorrában is kitart. Meg még utána az Eb-n, majd évekig még!
 

Legfrissebb híreink