Magyarország-Horvátország: bebizonyítjuk, hogy megérdemelten nyertünk!

Megérdemelt győzelmet aratott a magyar válogatott vasárnap este Horvátország ellen, összességében remek teljesítményt nyújtva. Egyrészt azért, mert a világ egyik legjobb válogatottját sikerült legyőznie (ami már önmagában sem piskóta), másrészt azért, mert hátrányból sikerült a fordítás, ami – és ezt sajnos be kell vallanunk – nem volt éppen erőssége nemzeti csapatunknak az elmúlt évtizedekben.

 

Most viszont sikerült a feltámadás, az ehhez szükséges hozzáállás, akaraterő, dinamika és forma már a kezdés perceiben érezhető volt. A taktikai hadrend is illett a mieink játékfelfogásához és tudásához (a Nagyszombaton alkalmazott ötvédős rendszer inkább az olaszok sajátja), de az elképesztő hangulat sem kötötte gúzsba Dzsudzsák Balázsék lábait, sőt, egyenesen szárnyakat adott nekik.

 

A játékosok egyéni teljesítményeiről készített Osztályozónaplóban azt írtuk, az mondja el talán a legtöbbet a magyar válogatott remekléséről, hogy Gulácsi Péternek nem kellett bravúrt bemutatnia. Védenie sem kellett nagyon és ezt a Nemzeti Sport-statisztika is bizonyítja. Döbbenetes (és egyben örömteli), de a vb-ezüstérmes csak kétszer találta el a kapunk felületét, az egyik ilyen alaklomból lett ugye a gól.

 

Néggyel többször fejeztük be úgy a támadásainkat, hogy azokat valóban be tudtuk fejezni (lövéssel vagy fejessel), és az is fontos tényező volt, hogy hárommal többször találtuk el a kapu felületét, mint a horvátok. 

 

Remek védekező játékunk hatékonyságát bizonyítja, hogy eggyel több lövést tudtunk blokkolni, ami jelzi, hogy nemcsak statikusan, hanem fürgén is óvtuk a kapunkat a vendégek rohamaitól.

 

Az igaz, hogy Horvátország hárommal több szögletet lőhetett, de az, hogy nem helyzet, hanem sarokrúgás lett a horvát lehetőségekből szintén jelzi, hogy a védekező magyar játékosok odaértek a labda útjába vagy megelőzték a kapu elé érkező vendégeket. Az előbb felsorolt statisztikai tényezők meg azt is felsorolták már, hogy a szögleteket is jól kivédekeztük.

 

Ráadásul több labdát is szereztünk, ami szintén a csapatvédekezést dicséri, az meg, hogy Modricék szabálytalankodtak többet, arra utal, hogy nem érezték annyira az ütemet vagy többet voltak arra kényszerítve, hogy így vagy úgy, de megállítsák a mininket.

 

Keretbe foglalva a cikkünket a nyomatékosítás véget, ami egyben a hosszabb elemzés lényege/tartalma is: megérdemelt győzelmet arattunk!