Lemondás az utolsó Haladásnál – interjú

Kívánság a 100. születésnapra.

Forrás:

Utolsó a Haladás a bajnokságban, a legtöbben már el is könyvelték kiesőnek a szombathelyieket. Ahogy az ilyen esetekben lenni szokott, az elkeseredett drukkerek változásokat követelnek a vezetőségben, a szakmai stábban és a játékoskeretben is.
 
Egy változás történt, mégpedig lemondással. Mert lemondott a posztjáról Keringer Zsolt, a Haladás Szurkolói Kör elnöke.
 
Lemondtál. De miért?
Úgy gondoltam, hogy most van itt az idő, hogy befejezzem az eddigi munkámat és a jövőben már csak és kizárólag szurkolóként legyek ott a lelátón a többi szurkolótársammal együtt. Természetesen a jövőben is, ahol csak tudok, segíteni fogok a csapatnak és a szurkolóknak, mert így vagyok „összerakva”. A Hali nekem egy „életforma” ami rettentően meghatározta eddig is az életemet és ez ezután is így lesz. Ezúton is szeretném megköszönni valamennyi szurkolótársamnak a támogatását, bizalmát!
 
Megromlott valakivel a kapcsolatod a klubvezetésből?
Próbáltam mindig megtalálni a közös hangot, korrekt módon eljárni a szurkolók érdekeinek képviseletét illetően. Nem mondhatom, hogy megromlott, inkább az van, hogy vannak dolgok, amiket én is és sok szurkoló is másképp gondol manapság.
 
Milyen feladataid voltak pontosan?
Ez egy nagyon komplex kérdés. Amit az élet hozott és a szurkolók kértek, azokra próbáltam odafigyelni és a többiekkel együtt megoldani. Ez nem egyszemélyes történet, hanem egy közösség, ahol én egy voltam a sok közül. Itt mindenkinek a Hali volt a legfontosabb. A szurkolói csoportokkal együtt sokat dolgoztunk, azért, hogy a Hali Tábor együtt legyen és szurkoljon a csapatnak. Fantasztikus pillanatokat éltünk át együtt!
 
 
Mi volt a 15 év legszebb emléke?
Rettentően sok emlékem van, amit együtt élhettem át ezzel a csodálatos Hali Táborral, és bízom benne, hogy még nagyon sokszor fogunk örülni és ünnepelni Hali-sikereket. Amikor elkezdtem a többiekkel a munkát, az éppen nem egy hálás időszak volt, ugyanis a csapat akkor vesztette el az NB I-es licencét. Akkor teljesen a nulláról épült újjá a klub, sok ember közreműködésével. Azt hiszem, minden tisztelet megilleti azokat, akik részt vettek ebben a folyamatban. Nekem külön megtiszteltetés, hogy valamit én is hozzá tudtam tenni a folyamatokhoz. A szép emlékek közül a szurkolói focitornák szervezése, stadion takarítások, véradások szervezése, beteg gyerekekért történő adománygyűjtések kezdeményezése, az idegenbeli meccsekre a jegyek eladása, a szurkolói utazások, meccsekre koreográfiák összerakása, a szurkolói találkozók szervezése, a „6-ok”melletti kiállás, az Európa-liga meccsek előtt a stadion átalakítása, hogy megfeleljen az elvárásoknak, a feljutás megünneplésének szervezése, a bronzérem megünneplésének a szurkolói oldalról történő szervezése, az MLSZ irányába a szurkolói képviselet más csapatok szurkolóinak vezetőivel együtt, az új stadion építésekor a szurkolói kérések tolmácsolása, az egységes címer elfogadása, a csapat működéséhez szükséges támogatás megszerzésében való segítségnyújtás, és sorolhatnám tovább, de ezeket mind szívből tettem a többiekkel együtt. Összességében nagyon szép évek voltak és örömmel töltött el minden pillanat, amit a Haliért és a szurkolókért tehettem. Nagyon jó volt együtt élni, lélegezni a Táborral. A jövőben is ott leszek és szurkolok, amíg csak élek!
 
Mi az, amit kitörölnél az emlékezetedből?
Azt szoktam mondani, hogy minden rosszban van valami jó, és amikor el voltam keseredve bizonyos történetek után, mindig az vezetett tovább és adott erőt, hogy értékeljek, majd próbáljak a pozitív dolgokra koncentrálni és továbbmenni az utamon. Ami nagyon szíven ütött és megviselt az Molnár Árpi barátom és a debreceni szurkoló legenda, Komcsi elvesztése.
 
Ki az a játékos, akivel a legjobb viszonyba kerültél?
Alapvetően minden játékossal jó kapcsolatot ápoltam és ápolok ma is. Persze, ahogy minden szurkolónak, nekem is voltak kedvenceim, akikkel szorosabb és sokszor elnézőbb is voltam. A legjobb viszonyba Guzmics Richárddal kerültem.
 
Mi lesz a Halival? És nem csak azért kérdezem, mert feltehetően kiesik a csapat, hanem azért, mert a visszakerülés sem lenne túl egyszerű.
Ez most napjaink legnagyobb kérdése. A jelenlegi helyzetet látva komoly változásokra, megtisztulásra lesz szükség ahhoz, hogy a csapat minél előbb visszakerüljön az első osztályba. Rettentően nehéz helyzetben vagyunk és a szurkolók türelme is elfogyott. Meg kell lépni azokat a változásokat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a klub, a történelméhez hűen, ott lehessen a legjobbak között. Vissza kell menni az alapokhoz és a saját értékeinkre építkezve kell elkezdeni összerakni a jövő csapatát.
 
Mit kívánsz a Haladásnak a 100. születésnapjára?
Azt, hogy Haladás-család újra együtt ünnepelje a Hali-győzelmeket! Mindörökké Haladás!

Legfrissebb híreink