Legendáira emlékezett az NB I-be vágyó Budafok – képek

Aranycsapat aranyos tagja előtt is fejet hajtottak.

Forrás:

„Múlt nélkül nincs jövő!” - hirdeti az ismert mondás, de nyugodtan hozzátehetjük, hogy jelen sem. Azoknak az emlékét, akiknek köszönhetően élhetjük a mindennapjainkat, tervezhetjük a jövőnket, az élet minden területén, minden pillanatban ápolni kell az emlékeit, hagyományait.

Szerencsére, a magyar labdarúgás már hosszú évekkel ezelőtt felismerte az említett folyamatok fontosságát, jelentőségét. Klubok, szurkolók emlékeznek hőseinkre, szeretteinkre, áldoznak meghitten, megszentelt pillanatokat áldott emlékeiknek.

Így gondolja ezt a Budafok vezetősége is, akik szintén méltóképpen ápolják a klub hagyományait. A megemlékezésen egyébként ott volt Bélteky Róbert tulajdonos, Jakab János, tiszteletbeli elnök, Vizi Sándor ügyvezető elnök is.

A jelenlévők fejet hajtottak Schneider Sándor technikai vezető síremléke előtt is, aki a magyar labdarúgás egyik valaha volt legjobb technikai vezetője volt. És ezt bizonyítja, hogy a temetésén márciusban a konkrét magyar labdarúgás képviseltette magát. A népszerű Snecinek az nb1.hu is rengeteget köszönhet, mert már 20 évvel ezelőtt, a megalapításunk első napjától kezdve segítette munkánkat minden egyes alkalommal, volt időszak, amikor amolyan „külsős tudósítóként”, több volt játékoshoz és vezetőhöz hasonlóan.

Szintén elpárásodtak a tekintetek Závodszky László sírjánál (és a többiekénél is). Závodszky évtizedeken keresztül szolgálta tudása legjavát nyújtva a Budafokot, nem is akármilyen posztot betöltve, mert szakosztályvezető volt. Később a Budafoki Borászati Vállalat művezetőjeként, majd támogatójaként tevékenykedett. Elvégzett munkája és emberi nagysága mai napig példaként szolgál a budafokiak számára.

Haász Sándor emlékhelye előtt már a labdarúgó villanásai is eszükbe jutottak a megrendült megemlékezőknek. Haász a Budafok legendás középhátvédje volt, azokban a hozzá hasonlóan legendás időszakban, amikor ezt a posztot még centerhalfnak hívták. Született budafoki lakos, a csapat mellett így a különálló városként szeretett kerület is teljes mértékben a szívéhez nőtt. Az utánpótlásban mint edző is megcsillogtatta erényeit, olyannyira, hogy később a felnőttek szakmai vezetője is lett. Ő volt az, aki megalapította a Budafok öregfiúk csapatát, azaz az emlékek ápolása, a legendák egy családban tartása, számára is kiemelten fontos küldetés volt.

Hellinger Pál a klubhűség szintén budafoki példaképe. És talán az egyik legfontosabb pillére. Több NB I-es csapat is hívta játékos-pályafutása során, de a szíve soha nem engedte meg a számára, hogy másik csapatért harcoljon. És azt, hogy a szívére hallgatott, soha nem bánta meg. Miután befejezte a játékot, edzőként tevékenykedett az utánpótlásban, olyan munkával és munkamorállal előrukkolva, ami a mai napig példaként szolgál, egyébként nem csak a budafokiak számára.

Csordás Lajos, aki ikonná vált azután (nem, mintha addig nem lett volna már példakép), hogy 1952-ben tagja volt az olimpiai címet szerzett magyar válogatottnak. Európa-kupa győztes, 
kétszeres közép-európai kupa győztes is volt, de a Vasas oszlopaként kétszer volt magyar bajnok, egyszer MK-győztesnek is mondhatja magát, a Magyar Népköztársaság Érdemes, majd később Kiváló Sportolója is lett. Ő az Aranycsapat aranyos budafoki tagja. 1952 és 59 között 19-szer játszott a magyar válogatottban, ezeken a találkozókon 8-szor volt eredményes.

Dobesch Gyula, a budafoki legendák sorában szintén az első sorba való, zseniális labdarúgó volt, aki később kiváló edzővé, majd sportvezetővé is vált. Ha ő nincs, akkor ma nem beszélhetnénk labdarúgásról Budafokon. Úgy tartják, az élete és a halála volt a piros-fekete csapat.

Kárpáti Ferenc technikai vezető volt a klubnál, kosárlabdázóként igazolt a labdarúgók mellé, ő az, aki megtestesítette a klasszikus, intézői feladatkört. Másodállásban a lovassport szerelmese volt, de ami a legfontosabb, rengeteg kortárs intéző fordult hozzá tanácsért, segítségért, amolyan budapesti intéző tanodát működtetett, mert nem volt olyan kolléga, akinek ne segített volna.

Fonyódi Antal a BMTE ügyvezető elnöke volt, a Zománcipari Művek vezérigazgató helyettesi posztjáig vitte. Olyan elöljáró volt, aki tudta, hogy a létesítményeket fejleszteni kell az előrelépéshez. Így tett a Budafoknál, csarnokot, öltözőket, technikai helyiségeket építtetett, szívét-lelkét beleadva csinosította a BMTE bázisát. Igazi lokálpatrióta volt, az álmoskönyvek szerint mindenki kalapot emelt a tiszteletére, ha meglátták.

Ha az említett urak, nagyszerű sportemberek nem lettek volna, akkor a budafokiak most nem álmodozhatnának arról, hogy a csapatuk akár az élvonalba is feljuthat.

Mert a csapatot csak 2 pont választja el a feljutó helytől...

Legfrissebb híreink