Dárdai szívesen töltené a következő húsz évet is a Herthában

Berlin – Dárdai Pál két évtizede áll a kék-fehérek szolgálatában.

Forrás: herthabsc.de

1997. január 1. óta köti szerződés Dárdai Pált a Hertha BSC együtteséhez. Húsz év ugyanannál a csapatnál, játékosként és edzőként is. Ha szobrot kéne faragni a Hertháról, azt minden bizonnyal Dárdai Pálról mintáznák meg.
 
A jeles évforduló alkalmából a berliniek hivatalos honlapja beszélgetett a korábbi magyar szövetségi kapitánnyal.
 
Az első benyomások a Hertháról 1997-ben
 
„Három napra jöttem Berlinbe, hogy a csapattal eddzek. Akkoriban még a másodosztályban szerepelt a Hertha, a 12 ezer néző előtt lejátszott Zwickau elleni bajnokit meg is néztem. Akkor kérdezte meg tőlem Carl-Heinz Rühl menedzser, hogy el tudom-e képzelni, hogy a Hertha egyszer nagycsapat lesz. Miért ne, válaszoltam, Berlin a főváros. Európa minden szegletében van egy nagy fővárosi klub, nagy szurkolótáborral. Ezután végleg Berlinbe költöztem" – emlékezett vissza Dárdai.
 
„Magyarországon Király Gábor és én toptehetségnek számítottunk, de Berlinbe érkezve megtapasztaltam, hogy rengeteg tehetséges játékos van, nem voltam tehát már kivétel. Ehhez hozzá kellett szoknom, keményen kellett dolgozni, így fejlődni tudtam a csapattal együtt.”
 
Első mérkőzése játékosként
 
„Az első mérkőzésemet 1997 márciusában a Wolfsburg ellen vívtam berlini színekben, a második félidőben cserélt be az edzőm. Pontosan emlékszem a részletekre: egy-egyre álltunk, de volt még elég időnk a magunk javára fordítani a mérkőzést, nekem is volt lehetőségem a gólszerzésre, de a próbálkozás kimaradt... Végül azonban nyertünk, Sixten Veit lőtt győztes gólt.”
 
Feljutás a Bundesligába 1997-ben és 2011-ben
 
„A klub számára nagyon fontos volt, hogy 1997-ben feljussunk az élvonalba – akkoriban azonban még nem is fogtam fel, ez mekkora jelentőséggel bír. Új voltam a városban és az egyesületnél is, nem realizálódott bennem, mennyire fontos ez. Később, 2011-ben a keserű kiesés után újra feljutottunk, ebből már sokkal több mindent felfogtam. Kezdtem sejteni, mit jelent a feljutás vagy éppen a kiesés a klub, Berlin, a szurkolók vagy éppen a fiatal tehetségek számára.”
 
Kiesés a 2009/10-es szezonban
 
„Ez nagyon keserű volt, számomra azért is különösen, mert boksasérülés miatt keveset játszottam. Nem azért estünk ki, mert rossz csapat voltunk, hanem mert egész egyszerűen katasztrofálisan használtuk ki a kapu előtt adódó helyzeteinket.”
 
Edzői munka az utánpótlásban
 
„Andy Thommal és az U17-essekkel már az első szezonomban, 2011/2012-ben bajnokok tudtunk lenni. Aztán olyan szerencsés helyzetbe kerültem, hogy az akadémián szabad kezet kaptam, rengeteget tanultam az ott töltött évek alatt, sok mindent kipróbáltam a fiatalokkal. Azokat a gyakorlatokat, amiket most a felnőtteknél végzünk, mind-mind kipróbáltuk az utánpótlásban. Szép és eredményes focit játszottunk az ificsapataimmal, erre törekszem most is a csapattal.”
 
Első mérkőzés vezetőedzőként a Mainz ellen (2015.02.07.)
 
„Az édesapámnak köszönhetően a focipályán nőttem fel. Ott érzem jól magam, és ennek minden percét élvezem is. Jól sikerült a felnőtt csapat élén a debütálásom, hiszen kettő-nullára nyertünk. Amikor átvettem a nagycsapat irányítását, arra gondoltam, a játékosoknál csak a fejekben van probléma. Sajnos ennél többről volt szó! A csapat zavarodott, bizonytalan volt; ráadásul rendkívül rossz volt a passzolási mutatónk. Sokat dolgoztunk azon, hogy javítsunk hibáinkon, és végül kis szerencsével a Bundesligában tudtunk maradni szezon végén.”
 
A jövőről
 
„Mindig mondtam, először fiatalokkal szeretnék dolgozni, aztán a Herthát trenírozni, majd valamikor talán a nemzeti csapatot is. Kicsit másképp alakult. (nevet) Szövetségi kapitány már voltam, szóval akár nyugdíjba is vonulhatnék. ”
 
„Senki nem hiszi el, de még mindig el tudom képzelni, hogy megint az utánpótlásban dolgozzak. Az a fontos számomra, hogy legyen egy cél előttem, amiért meg kell dolgozni. Hogy az U15-tel vagy egy másik csapattal, nem fontos.”
 
„Imádom a várost, a családom jól érzi magát itt. Sikeresnek kell lennem a munkámban és egészségesnek maradnom... Különben el tudom képzelni, hogy még 20 évig a Hertha edzője legyek.”

Legfrissebb híreink