Dárdai és a rokkant nyugdíj – lazán kezeli a „válsághelyzetet”

Eléggé keményet mondott a focistákról.

Forrás:

Nem megy úgy az elmúlt időszakban a Herthának, ahogy eddig megszokhatták a berlini csapattól a drukkerek. A gárda ötször zakózott egymás után, a német lapok meg arról cikkeztek, hogy elkezdett inogni a kispad Dárdai Pál, a csapat magyar vezetőedzője alatt. A szakember, a mindezek ellenére, jókedvűen, őszintén és reálisan nyilatkozott a Nemzeti Sportnak. A kérdezz-felelekből szemezgettünk:
 
„Tényleg jól van?
Jó, nem tagadom, én is fáradok... Engem is megvisel az évek óta tartó élet-halál harc. Lehet, hogy szükségem lenne némi pihenőre. Zsinórban ötször kikaptunk, ez mindenkit bánt Berlinben, értelemszerűen engem is. Amióta én állok a Hertha élén, nem volt részünk hasonlóban. Természetesen sajnálom, hogy így alakult, de futballöltözőben nőttem fel, tisztában vagyok vele, egy csapat életében előfordul ilyesmi. Ugyanakkor százötvenszer elmondtam már, ha a vezetők úgy érzik, én vagyok a Hertha fejlődésének a gátja, szóljanak nyugodtan, nekem nem probléma.
 
Ha hétfőn nem is szóltak, meglepődne, ha kedden szólnának?
Nekem nincs három vagy öt évre szóló szerződésem. A vezetőknek megvan a lehetőségük arra, hogy minden évben meghosszabbítsák a következő idényre, ezt az idén már megtették. Mint ahogy arra is megvan a lehetőségük, hogy bármikor azt mondják, köszönjük, Pál, amit eddig a klubért tettél, de most ennyi volt. Mondhatják ezt már kedden, jövő csütörtökön, de a nyáron is. Abban biztos vagyok, ha elköszönünk egymástól, úriemberek módjára tesszük.
 
Ha erre sor kerülne, mit tenne?
Kipakolnám a szekrényemet, elmennék szabadságra, onnan visszatérve pedig arra az emeletre költöznék a klubházban, amelyen az utánpótlásedzők dolgoznak. Vagy elfogadnék egy másik ajánlatot, abból ugyanis akad egy-kettő. Az utóbbi években azért szereztem nevet a szakmában. Ja, és van egy harmadik út is: mivel a karrierem során tönkrement bokám miatt rokkantnyugdíjas vagyok, elmegyek nyugdíjba.
 
Azt is megírták, hogy elfogyott önnel szemben a türelem, s legkésőbb a nyáron távozik.
Biztosan tudnak valamit... Ez egyébként többnyire úgy működik, hogy ha a vezetők bizonytalanná válnak, felhívják az irodába a futballistákat, és megkérdezik őket: na, maradjon az edző? A futballisták először azt mondják, nincs vele semmi probléma, de amikor még egyszer megkérdezik őket, közlik, hogy áh, már nem lehet vele együtt dolgozni. Oda akarok ezzel kilyukadni, hogy általában nem a vezetők, hanem a labdarúgók döntenek úgy, hogy az edzőnek mennie kell. Persze az is előfordul, hogy a vezetők nem kérdeznek meg senkit.
 

null

null

A Hertha futballistái vajon milyen álláspontot képviselnek?
Jó és őszinte a viszonyunk, ezért kértem őket, ha valami nem tetszik nekik, jelezzék, de még senki sem jött oda, hogy „Tréner, ez így nem klappol”. Ebből arra következtetek, hogy még nem mentek fel az irodába. De akár felmennek, akár nem, tudomásul kell venni, hogy egy csapat életében időnként kellene új arcok.
 
Ez úgy hangzik, mintha felkészült volna a búcsúra.
Egyszer mindennek eljön az ideje.”
 
A sportnapilap hozzáteszi: a Hertha az utolsó Hannovert (Thomas Doll csapatát), fogadja a következő fordulóban, azon a meccsen még biztos, hogy Dárdai ül a Hertha kispadján. A bajnokságból már csak pár forduló van hátra, a berlinieket a kiesés réme nem fenyegeti, nemzetközi kupát érő helyre nem érnek oda, így véleményük és híreik szerint Dárdai marad a kispadon a bajnokság végéig. Onnantól kezdve meg elméletileg életbe lép az a konstrukció, amit a télen bejelentettek a vezetők, hogy újabb 1 évvel meghosszabbítódik a szerződése. 
 
Amit ugye – és ezt Dárdai mondta – egyébként bármikor felbonthatnak…
 

Legfrissebb híreink