Bognár Istvánban még élénken él a Fradinak lőtt gólja

Miskolc – A DVTK középpályása 7-8 góllal és tíz gólpasszal kiegyezne idény végén.

A Videoton és az Újpest elleni kimagasló teljesítményének köszönhetően nem csak Miskolcon, hanem országszerte is felhívta magára a figyelmet a DVTK irányítója, Bognár István. A 25 éves középpályás a klub hivatalos honlapjának adott interjúban elmondta, szeretné, ha az idei szezonja lenne az eddigi legjobb és külön kitért a hétvégi Ferencváros elleni meccsre.

– Az Újpest ellen ott folytattátok, ahol Felcsúton abbahagytuk. Lassan törvényszerű, hogy ha Újpest meccs, akkor Bognár gól és gólpassz. Hogy emlékszel vissza a hétvégi meccsre?

– Nagyon örülök, hogy végre gólpasszt is adtam, és ismét sikerült betalálni. Összességében szerintem nem játszottunk jól, nem játszottunk a tudásunk szerint, a Videoton ellen az első félidőben sokkal jobbak voltunk. Mindenki kitette a szívét a pályára, és ennek köszönhetjük a három pontot. Nagy dolog, hogy ismét 0-1-ről tudtunk fordítani, ha nehezen is. Volt egy jó második félidei játékunk és ezzel meg tudtuk nyerni a meccset.

– A te feladatod továbbra sem elsősorban a góllövés, hanem inkább a társak kiszolgálása. Jönnek majd a további gólpasszok is?

– Bízom benne, bár nekem is fontos a góllövés, eddig adós maradtam vele. Sok gólpasszt adtam minden évben, ugyanakkor egy támadó pozícióban játszó játékosnak – bármilyen sok gólpassz mellett – legalább öt-hat gólt illik szereznie egy idényben. A gólpasszokat tervezem, bízom benne, hogy jönni fognak, de ha a társak így szolgálnak ki, akkor remélem, hogy a gólok is jönni fognak. Örömteli, hogy én is tudok gólpasszokat kapni, ez nagyon pozitív a jövőre nézve.

– Korábban azt mondta nekem egy edződ, hogy Bognár István egy zseni, szeme van a labdáinak, de még nem született meg az a labdarúgó, aki belelát a fejébe, hogy mikor, mit szeretne. Kezdik már kiismerni a társak a gondolkodásodat?

– Érdekes kérdés. Tudom, hogy néha annyira váratlan megoldást választok, hogy magamat is meglepem vele. Előfordul (nevet – a szerk.), erre szokták mondani, hogy az egyszerűbb az néha jobb. Van benne igazság, mindenki tudja rólam, hogy szeretem a váratlan megoldásokat. Persze, akikkel már régebben játszom együtt, azok edzésen is számítanak rá. Gondolok itt elsősorban a támadókra, például Bacsa Patrikra, akivel már két éve csapattársak, és emellett nagyon jó barátok vagyunk, ezért őt már elég ritkán tudom meglepni. De Ákos is ilyen, akinek ugyan volt egy kis kínai kitérője, de már tudjuk, hogy mikor, mire számíthatunk a másiktól. Az új játékosokkal még időbe telik megismerni egymást.

– Amikor Diósgyőrbe igazoltál sokan felrótták neked hiányosságként, hogy a védekezés nem az erősséged. Tavasszal ezen a téren is sokat fejlődtél. Most mit kért tőled Horváth Ferenc? Mennyire kaptál szabad kezet elöl?

– Nincs olyan, hogy azt csinál valaki, amit akar, a védekezésben szabályok vannak. Részegységenként kell nézni a csapatot, és nem fordulhat elő olyan, hogy valaki egyénieskedik, ezzel én is maximálisan egyetértek. A mostani csapatnak (bár még csak most kezdődött a bajnokság) az lehet az egyik ereje, hogy csapatként működünk, nem lóg ki senki sem védekezésben, sem támadásban. Ami talán újdonság, hogy mi, akik elöl játszunk, nagyon sokszor előrefelé védekezünk, nem a labda vonala mögött. Ez sokkal dinamikusabb védekezést tesz lehetővé, sok előnnyel járhat, mert jobb területeken szerezhetünk labdát. Szerintem ez fekszik nekünk, mindenképpen pozitívum.

– Két meccs alatt már most több gólt lőttél, mint az előző bajnokságok bármelyikében. Van még hátra 31 forduló, lesznek kupameccsek is. Milyen célokat tűztél ki erre a bajnoki évre?

– Magamnak egy olyan évet szeretnék, ami most már tényleg az eddigi legjobb lesz. Szeretném utólag ezt mondani rá. Ne legyen az, hogy szerzek három gólt és kiosztok hét-nyolc gólpasszt, hanem lépjek előrébb. Mondjuk hét-nyolc gól mellett adjak tíz gólpasszt, az már annak számítana. Csapatként nem helyezésben gondolkodunk, a terv az, hogy megyünk előre, igyekszünk Horváth Ferenc filozófiáját átvenni. Egyelőre ez működik, remélem, hogy továbbra is így lesz. Próbálunk kis lépésekben haladni, meglátjuk hogyan alakul a bajnokság eleje, és ennek tükrében lehet később tervezgetni.

– Ha már kis lépések. Mentek a Fradihoz, majd jön a Honvéd. Mivel lennél elégedett?

– Inkább azt mondanám, hogy most négy nagyon nehéz meccs jön. A Fradi és a Honvéd után kétszer megyünk idegenbe, Sopronba a Haladáshoz, utána pedig Paksra. A Ferencváros az egyik legerősebb magyar csapat, a Honvéd már tavasszal is jó formában volt, nagyon jól össze vannak rakva. Ez a sorozat tényleg nagyon nehéz lesz, de most az a legfontosabb, hogy csak a következő meccsel foglalkozzunk. Ahogy említettem, a feladat most nem az, hogy odaérjünk akármelyik helyre, hanem, hogy mielőbb átvegyük a vezetőedző filozófiáját. Ez is egy folyamat. Ha ez sikerült, ha már összeállt a csapat, akkor utána lehet célokat meghatározni. Hiába van ez a két győzelem most a hátunk mögött, nagyon sok munkája van még a stábnak a csapattal. Amit ígértünk, azt tudjuk most megvalósítani, mindenki 90 percen keresztül megy előre, csapatként küzdünk, ezt kell folytatni. Pontokat nem szeretnék ígérni, mindent bele fogunk adni, meglátjuk mire lesz most ez elég. Biztos, hogy lesznek majd rosszabb meccsek, de a lényeg, ha összességében ezt a csapatjátékot tudjuk folytatni a bajnokság során végig, akkor nem lesz gond.

– Mennyire él még élénken benned a legutóbb az Üllői úton szerzett gólod?

– Nem annyira élénk, mert azóta szereztem három gólt. Szerencsére nincs az bennem, hogy ott rúgtam utoljára gólt. Persze minden pillanatára emlékszem, vissza tudom fejben játszani, hogy mit, hogy csináltam. Az is egy jól eltalált lövés volt szerencsére. Bízom benne, hogy most is sikerül, ha nem nekem, akkor másnak. Nagyon fontos lenne egy jó játék most a Groupamában, azt gondolom, hogy semmilyen teher nem lehet most rajtunk. A legfontosabb, hogy egységesek legyünk.

– Mit szólsz ahhoz, hogy újra fociláz van Diósgyőrben? Ez elsősorban nektek köszönhető.

– Ez az egész klubnak köszönhető, nem csak nekünk, mert mindenki azért dolgozik, hogy a csapat sikeres legyen. Ezt a napokban elmondtam már egy újságnak, hogy nekünk diósgyőri játékosoknak óriási öröm, hogy a csapat és a szurkolótábor újra egymásra talált. Nekünk egy plusz motiváció, hogy ezt megtartsuk, és ha tudjuk növelni, akkor növeljük is. Más csapatnál csak a pozícióért és a pontokért küzdenek, nekünk nem csak magunkért, hanem a szurkolókért is kell küzdenünk. Ez más csapatnál nincs meg ma Magyarországon, és ez egy nagyon jó dolog.

– Tudom, hogy nem szeretsz szerepelni, az elmúlt napokban – érthető okokból – mégis veled volt tele a média. Egymás után két címlapfotó a sportnapilapban nem gyakori egyetlen, főleg magyar labdarúgó esetében sem. Ezt, hogy éled meg?

– Kétségtelenül pozitív dolog, de nekem ezzel nem szabad sokat foglalkozni. Persze jó érzés, ha bemegy az ember egy boltba, és a címlapokon magát látja viszont, de fontosabb, hogy mi történik a pályán. Nyilván, ha a pályán jó dolgok történnek, akkor az megjelenik az újságban is. Én azt szeretném, ha minden héten a csapat vagy valamelyik csapattársam lenne a címlapon, mert ez azt jelenti, hogy valamit jól csináltunk.

– A legjobb korban vagy, dicsérnek a szakemberek is, nem csak a szurkolók és az újságírók. Foglalkoztat a válogatottság gondolata?

– Persze. Ha több ilyen meccsem lenne, akkor nagyobb esélyem lenne rá. Ha csak igennel, vagy nemmel lehet válaszolni, akkor igen, foglalkoztat.