A legnagyobb magyar stadionszerencsétlenségre emlékeztek

Elavult és elhasználódott volt az FTC létesítménye.

Forrás:

A magyar sporttörténet legsúlyosabb stadionszerencsétlenségére emlékezett az Aranycsapat Testület és a Nagy Béla Hagyományőrző Egyesület kedden.

Az első magyar labdarúgó-mérkőzés ötvenedik évfordulójának apropójából 1947. május 4-én a válogatott az elavult és elhasználódott Fradi-pályán Ausztriát látta vendégül. A találkozó alatt a fából készült, túlzsúfolt lelátókon két alkalommal történt tragédia. A játékosok az első, majd a második félidő elején is rövid szünetre kényszerültek, amíg a sérültek ellátásban részesültek. Az összecsapást a magyarok 5-2-re nyerték.
    
Idősebb Lomnici Zoltán, az Aranycsapat Testület elnöke emlékeztetett, bár a magyar együttes presztízs szempontjából a mindig kiemelkedően fontos riválist, Ausztriát látta vendégül, és a házigazdák soraiban olyan korszakos egyéniségek is játszottak, mint Puskás Ferenc, Szusza Ferenc, Zsengellér Gyula és Rudas Ferenc, a találkozóra leginkább a lelátón történt tragédiák miatt emlékeznek.
    
"A 37 ezresre kalibrált stadionban 42 ezren voltak. Az első félidő 12. percében Puskás szerzett vezetést a magyaroknak, és a gólöröm közben néhányan már leestek az egyik lelátóról. A második félidő hatodik percében pedig leszakadt egy másik lelátó, és nyolc-tíz méter magasról több százan lezuhantak a mélybe" - mondta Lomnici, aki hozzátette, édesapja ott volt a mérkőzésen, és sokszor mesélt arról, hogy a közelben lévő tíz mentő kevés volt a sérültek ellátására. "Mindenhol véres arcú, valamint törött kezű, lábú embereket látott. Iszonyatos volt a zűrzavar, miközben a meccset tovább játszották".


    
A tragédiában óriási szerencsére senki nem halt meg, viszont 278 személy sérült meg. A sérültek egyike Varga Pál volt, aki a későbbiekben rokkantként már csak ülő munkára volt alkalmas. A Ferencváros labdarúgócsapata azzal próbálta kompenzálni, hogy 25 éven át pénztárosként alkalmazta. Lomnici szerint az eseményektől a futballisták sem tudták függetleníteni magukat, írásos emlékek vannak arról, hogy az egyik vendégjátékos a pályán elsírta magát, hallva a közelből jövő sikolyokat.
    
Lomnici Zoltán hangsúlyozta, a stadionok, sportesemények biztonsága a mai napig rendkívül fontos, majd több példát hozott nemzetközi tragédiákra, amelyekben több tucatnyian haltak meg.
    
"Azért fontosak az ilyen megemlékezések, mert így talán nem feledkezünk meg arról, hogy egymás biztonságának, egészségének tiszteletben tartása a meccseken, sporteseményeken is rendkívül fontos. Édesapámban is életre szóló nyomokat hagytak a történtek, pedig ő csak szemtanúja, nem pedig szenvedő részese volt az eseményeknek" - mondta.
    
Takács Tibor, a Nagy Béla Hagyományőrző Egyesület vezetője kiemelte, a május 4-e ugyan rossz emlékeket fűz a Ferencvároshoz, amelynek pályáján a tragédia történt, viszont a hónap harmadik napja meg szép emlékekkel bír, hiszen 1899-ben aznap alapították meg az immár 123 éves egyesületet. Takács Tibor ennek apropóján egykori ferencvárosi futballisták társaságában felelevenítette a rég- és közelmúlt sikereit, kiemelve a labdarúgók másfél héttel ezelőtt megszerzett 33. bajnoki címét.

Legfrissebb híreink