Zsóri Dánielnek is: E.T. barátja, Havas Jon és Koplárovics Béla meséje

Hiába becézték az egyiküket Ördögűzőnek.

Forrás:

Zsóri Dániel, legnagyobb örömünkre, megnyerte a Puskás Ferencről elnevezett díjat a FIFA tegnapi gáláján. Nem kell elfogult magyarnak lennünk ahhoz, hogy nyugodtan kijelentsük: teljesen megérdemelten. Emlékezetes gól volt és nem csak Magyarország határain belül számít annak.

Zsóri ugye február 16-án ollózott a Ferencváros kapujába, azóta lejátszott összesen 17 meccset az NB I-ben és a Magyar Kupában is pályára lépett néhányszor, de újabb gólt csak az utóbbi sorozatban szerzett, ráadásul csak 1-et, a Mezőkövesd Zsóry ellen, mondjuk az szintén győztes találat volt.

Miután betalált a Fradinak, a sajtó és a szurkolók első számú kedvence/beszédtámája lett, mindenki erről a találatáról kérdezte, akárcsak most, hogy elnyerte – ismételjük, teljesen megérdemelten és legnagyobb örömünkre – a Puskás Ferenc-díjat.

 

Ám nem mehetünk el szó nélkül egy mentális jelenség mellett. Ha ugyanis valakit az élet bármely területén – tehát nem csak a labdarúgásban – mindig ugyanarról kérdeznek, mindig ugyanarról kell mesélnie, akkor az nem tesz jót vele.

 

Éppen ma olvastam arról egy cikket, hogy az E.T. - A földönkívüli című filmben az űrlény legjobb barátját, Elliottot alakító Henry Thomas azt nyilatkozta, hogy 11 éves korára pokol lett az élete. Mert mindenki csak a filmről, E.T.-ről és a szerepéről volt képes kérdezni, pedig ő már akkor sokkal többnek érezte magát annál, hogy csak egy dologgal azonosítsák. Mint mondta, 11 éves korára egész egyszerűen eljutott odáig, hogy ki sem mozdult otthonról, inkább remete lett.

De ott van a Trónok harcából Kit Harington, Havas Jon esete is (de jó lett volna, ha őt is legyőzi pikk-pakk a lenyűgöző Éjkirály...), aki a 8. évad befejezése után hosszú hetekre rehabilitációs kezelésekre szorult, mert az emberek csak és kizárólag a szerepével tudták azonosítani 10 éven keresztül, holott nyilvánvaló, hogy ő is több annál.

És, hát itt van ez az emlékezetes gól, hogy a magyar futballból hozott példával is éljünk:

Koplárovics Béla meg sem közelítette azt a karriert, amit a találata után jósoltak neki, sem lelkileg, sem mentálisan nem bírta elviselni azt a nyomást, ami utána ránehezedett. Mert csak erről kérdezték és mindenki mellette akart tündökölni (mondjuk akkor még nem voltak szelfik...).

Pedig az a gól sem csak egy játékos érdeme volt, mint ahogyan a fociban semmi nem egy játékos érdeme. Molnár Balázst nem szedték szét a riporterek, pedig varázslatosan indította Szamosi Tamást, aki a világ egyik legjobb védője mellett parádésan vette át a labdát, majd adott hajszál pontosan középre. A többiekről nem is beszélve, akik addig 0-0-n tartották az MU-t. Koplárovics meg ugye csere volt a meccsen. És ahhoz, hogy bajnok lett a ZTE, majd eljutott az MU elleni meccsig sem ő tett hozzá a legtöbbet.

A Nemzeti Sport 2015 februárjában egy 1500 lelkes osztrák faluban találta meg Koplárovicsot, aki akkor betanított gyári munkásként dolgozott egy repülőgép-alkatrészeket gyártó cégnél, mellette a helyi ötödosztályban játszott amatőrként. A sportnapilapnak a következőket nyilatkozta:

 

„Reggel hattól délután kettőig nyomom a melót... Na, már megint az a gól! Látja, ebből lett, és van is elegem! Mindig azért keresnek, mert a Manchester ellen... Hagyjanak már ezzel!"

 

A szavait nem elrettentésül, hanem intő jelként közöljük.

Zsóri Dániel hatalmas örömet okozott a magyaroknak és persze nekünk is. 20 éve semmi más nem érdekli az nb1.hu kollektíváját, csak az, hogy ilyen és ehhez hasonló magyar focisikerekről számoljunk be, nem elfelejtve persze a néha fájó valóságot is.

Azzal is örömet okozott, hogy magyarul nyilatkozott a pódiumon, kimondva, hogy első magyarként nyerte el a legnagyobb magyarról elnevezett díjat, mert vagy ő vagy, akik vele voltak, korábbi példák miatt pontosan tudták, hogy Romániában ezt a magyar sikert is majd a magukénak tulajdonítják, mivel határon túli magyar, így rendelkezik román állampolgársággal is.

Zsóri Dániel a világ futballrajongóinak a figyelmébe került, sokkal jobban, mint 2002-ben Koplárovics Béla.

De mint már bebizonyosodott, a rivaldafénynek kemény árnyoldala is van. Nem szeretnénk, ha utóbbi vetülne rá az újabb magyar tehetségre. Zsórinak, mint ő maga utalt rá, vissza kell térnie a hétköznapokba, a rendes, megszokott kerékvágásba.

Hogy újra és újra meg tudja örvendeztetni a magyarokat káprázatos teljesítményekkel.

Mert a jóból soha nem elég, de az is tény – sajnos -, hogy az első sikert a legnehezebb feldolgozni.

Így nemcsak a pályán nyújtott további teljesítményhez kívánunk neked további sok sikert, erőt és kitartást, világ legszebb góljának szerzője!

 

És ami még fontos: Koplárovics egyik beceneve Ördögűző volt, amikor még focizott.

 

Az elátkozott, ördögi, sokat emlegetett 15 perc hírnév ellen viszont tehetetlen volt ő is...

Fotó: Getty Images

Legfrissebb híreink