Újpest: visszatérhet a lelátóra az aranykor

Nehogy mindegyik meccs (majdnem) Derbi legyen!

CÍMER, SZÍN(ÖSSZEÁLLÍTÁS), TELEPHELY!

 

Ez a vérbeli futballszurkolók szentháromsága (a felsoroltak között nincs sorrend, egyenértékűek) és azoknak, akik a klubok szellemiségéért rajonganak, csak ezután következnek az eredményességi, illetve a gazdasági mutatók.

Így vannak ezzel az általam ismert Újpest-fanatikusok  is. 

Újpestre jártam gimnáziumba – pontosabban a gimnázium mellé a legtöbb esetben, mert például a kovalens kötéseknél és a szintén nagyon izgalmas sinus és cosinus a derékszögű háromszögeknél (és társaiknál) is sokkal jobban érdekelt a lógás/bandázás -, így bőven volt alkalmam és lehetőségem megismerkedni velük.

 

De ha nem ismerem meg őket, akkor is tudom, hogy az Újpest (FC) Magyarország és a világ egyik büszkesége, és kifejezetten príma szurkolótábora van.

 

Amikor kimegyek egy mérkőzésre tudósítani, akkor általában 80 percet a szurkolótáborokat sasolgatom, az utolsó tízben meg bekalapálom az írnivalómat, így szerintem pontosan tudom, hogy milyen teljesítményre képes az Újpest Ultras is.

 

 

Miattuk volt és egyébként van az a jelenség is, hogy a lilák (főleg hazai) meccsein általában nem végzek a végső sípszóra a beszámolóimmal, mert miután végigszurkolták majdnem az egész meccset, a legutolsó periódusban csak azért is rá szoktak tenni még egy lapáttal, ami a kedvenceik és az ellenfeleik teljesítményére is hatással szokott lenni. És így az én munkámra is.

 

És akkor szeretném is megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak az újpestieknek azért, hogy fogalmam nincs hány alkalommal kellett egy-két pillanat alatt átírnom teljesen a beszámolóimat azért, mert megannyi, a meccsek végén kiharcolt sikerbe hajszolták bele a kedvenceiket.

Tehát: KÖSZI!

 

És a lilák arra készülnek, hogy a lelátói lila-fehér kor (pontosabban aranykor) visszatérjen!

A szurkolás minőségével soha nem volt gond a liláknál (sem), ám sokkal jobb az, ha minél többen teszik ezt meg, minél lelkesebben. Ám az elmúlt időszakban a címer megváltoztatása miatt azért lehetett kicsit érezni, hogy jobb lett volna, ha Roderick Duchatelet és az UTE (egyébként több témakörben zajló) vitája nem a címer körüli hercehurcában nyilvánul meg.

Mert a drukkerek tudják: tulajdonosok, vezetők, sajtófőnökök, alkalmazottak és a játékosok jönnek és mennek, mint a távirat de a szurkoló (és egyébként az újságíró is) mindig marad!

Ezt az állításomat az nb1.hu 20 évvel ezelőtti megalapítása óta nagyon sokadszorra írom le valamelyik csapattal kapcsolatban, és a vérbeli fanatikusokat leszámítva az előző bekezdésben „megnevesítettek” közül általában mindenki, legalább egy hangyányit, megsértődött rám.

Rám továbbra is egész nyugodtan bedurcázhat bárki (üzenem: a magyar fociról életem végéig írni fogok!!), de ha a két félnek egymással van vitája házon belül, akkor annak nem a klubnak és annak tömegbázisának kell a kárát látnia.

 

Márpedig az Újpesten kialakult helyzetnek pont az Újpest és a fanatikusai látták a kárát, de felcsillant a remény, hogy ez megváltozhat.

 

A sok hercehurca után július 12-én kijött egy közlemény, amiben a felek jelezték, hogy tárgyaltak egymással, az Újpest FC 7 pontos követelést fogalmazott meg. Az nb1.hu aznap, egyedüliként a sajtóból, újpesti szurkolói forrásokra hivatkozva azt is megírta, hamarosan megoldódhat az ügy.

Mert a szurkolók másik sajátossága, hogy mindig mindent tudnak, de nemcsak jelen és múlt, hanem jövő időben is.

 

 

És megint igazuk lehet!

Éppen ezért kérdeztem meg azt, hogy ott lesz-e mindenki a meccseiken az általam egyik vezérnek számító lila fanatikustól nemrég, azok után, hogy ma az UTE az alábbiakat jelentette be:

„AZ UTE AZ ÚJPESTI HAGYOMÁNYOKAT MINDENEK ELŐTT SZEM ELŐTT TARTVA, MAXIMÁLISAN AZONOSULVA A SZURKOLÓI AKARATTAL, VALAMINT FIGYELEMBE VÉVE A LEGMAGASABB OSZTÁLYBAN JÁTSZÓ ÚJPESTI LABDARÚGÓCSAPAT ÉRDEKEIT, AKKÉNT DÖNTÖTT, HOGY A LABDARÚGÓ CÍMERREL KAPCSOLATOS HASZNÁLATI, ÉRTÉKESÍTÉSI, ÉS HASZNOSÍTÁSI JOGOKRÓL 5 ÉVRE, INGYENESEN LEMOND AZ ÚJPEST1885. KFT. JAVÁRA.”

 

A válaszának az ígérete nyilván jövő időben íródott, azaz így lesz, ha a címerrel is minden rendben lesz:

 

„Mi jártunk eddig is. Szerintem semmit nem ér a távolmaradás, bentről viszont minden formában ki tudjuk fejezni a nemtetszésünk! Csak legyen meg a címer és visszahozzuk a lelátóra az aranykort!”

 

Tegnap, amikor mentem az Újpest idénynyitó sajtótájékoztatójára, ugyanúgy elballagtam a gimi mellett, mint általában gimis koromban. Pontosabban csak ballagtam volna, mert a suli már nem volt ott.

Mert Újpesten is, akárcsak a világon mindenhol, minden változik, de a lényeg nem!

 

A lényeg meg nem más, mint az Újpest FC címere, színösszeállítása és telephelye iránti szent és megváltoztathatatlan szenvedély!

Rövidebben: az Újpest-szerelem!

Legfrissebb híreink