Újpest fájdalmas könnyei: Isten veled, Gabi!

Amiért te éltél, és amiért én élek!

Forrás:

SZERINTM A VÉGSŐ GYŐZELEMHEZ EGYETLEN IGAZ ÚT VEZET: AZ ÖRÖKKÉ TARTÓ SZURKOLÁS!

 

Boldog voltam és ittam a srácokkal!

A kis üveges sör mellé Jamesont kértem egy darab jéggel.

Nagyon kellett és nagyon finom volt megint!

Ott volt a Feca, a Dávid, a Geri és a többiek is. 

2000-ben, egészen pontosan március elsején történt, amikor már hallottuk a híreket, hogy Ázsiában karanténba zárják a lakosokat, de úgy voltunk vele, ez Európa, itt már soha nem fogják megfosztani az embereket az alapvető jogaiktól.

Kértem még egy kis sört és még egy Jamesont egy jéggel. 

Mikor nyerünk és iszom a boldogság miatt, a második-harmadik kör környékén szoktam elkezdeni írogatni a Messengeren Péternek, hogy mi vagyunk a legjobbak, mert mi mindig és mindenhol nyerünk (aznap a győri barátaink ellen győztünk 3-1-re, ők is ittak velünk).

Miközben, ha józanul belegondolok a 100 legfontosabb meccsünkbe amióta élek, mindig kikaptunk. És rajtunk nevetett mindenki, mint mindig! Akkor is, amikor mindig kiestünk vagy soha nem jutottunk vissza az NB I-be, akkor is, amikor megszűntünk.

Egyedül Újpesten vagy újpestitől nem hallottam ilyet soha. Azt nem tudom, hogy mindenki egyetért velem közülünk, de velem így történt. Akkor is így volt mindig, amikor az újpesti gimi helyett a környéken csajoztam és lógtam a haverokkal vagy ha a meccsekre mentem tudósítani, de azóta is így van, amióta „visszatértem” és Újpesten lakom.

Imádok itt lakni, mert a világ legjobb piaca is itt van és amikor csak tehetem ott vagyok!

Aznap viszont a kocsmánkban voltam és láttam magam előtt mint mindig, hogy visszajutunk az NB I-be, egyből bajnokok leszünk, megnyerjük a Magyar Kupát, mindenkit leszurkolunk, 1 év múlva meg behúzzuk a Bajnokok Ligáját.

Ám a kocsmában nemcsak mi, angyalföldiek és a győriek voltak, hanem lilák is. Csabi az ajtó mellett ült, a Fecáék vele beszélgettek.

Amikor éppen kikértem a harmadik köröm (mert boldog voltam, mivel mindennél biztosabban tudtam, hogy feljutunk, majd egyből bajnokok leszünk az NB I-ben úgy, hogy a Magyar Kupát is megnyerjük, 1 év múlva meg behúzzuk a Bajnokok Ligáját is), kaptam egy jó nagy őszinte baráti tenyerest a hátamba. Tudtam, hogy kitől kapom, mert láttam a tükörben, hogy ő az, ráadásul tudtam is, hogy ki az.

 

Valóságon alapuló regéket szőttek róla, de nem csak az újpestiek. Ott volt mindenhol és mindig. Szeretett mindig elöl helyezkedni. Az Újpest volt az élete, az Újpestnél, mint klubnál és az Újpestnél, mint negyedet már csak a barátait szerette jobban. Mindig számíthattak rá!

 

Zsivány volt, egy igazi csibész, aki nem volt szent, mint ahogyan én sem vagyok az. 

De a csapatáért és a barátaiért bármit hajlandó volt megtenni és a szervezett szurkolói szubkultúrában csak ez számít. Nem fontos, ki, miben és hogy hisz, honnan jött, mit csinált és csinál, milyen és mennyije van, amikor nem szurkol. Csak az számít, mit és hogyan tesz, amikor tennie kell a dolgát a barátaiért és a csapatáért.

„Utálom az újságírókat!” - jelentette ki határozottan és a rá jellemző hangsúllyal. 

Nem hazudott!

„Inni legalább tudsz?” - kérdezte a következő percben, mire azt válaszoltam neki” Hogy akkor a legjobban ha nyerünk, vagy ha nem nyerünk!”

Ittunk egy-egy kört. Az egyiket ő fizette, a másikat én, miközben a legfontosabb dologról kezdtünk el beszélgetni, de annak a klasszikus esete volt, amikor akasztják a hóhért, mert ő kérdezett.

És a legfontosabb kérdéseket tette fel!

Nem volt semmi, mert jóban vagytok velük, igaz?
Igen!

Mennyien voltatok?
Tízezren mint mindig (itt mondjuk mosolygott, mert tudta, hogy egy icipicivel véletlenül most kevesebben voltunk, meg azt is, hogy én nem a srácok között vagyok sajnos a meccseken)!

„Piró vagy valami a biztikkel volt azért?” - de erre szavakkal nem válaszoltam, csak elnevettem magam és ittam még egy kortyot a sörből és a Jamesonból is.

Picivel később fényképek készültek, amiket elküldtünk egy testvérének, aki ma délben visszaküldte az egyiket ezzel a szöveggel: 

„A Gabink itt hagyott minket!!!!

Még soha nem hazudott nekem ő sem, hiszen a gangon és a lelátón nőtt fel, de most nem akartam elhinni, amit írt nekem. És ezt jeleztem is neki, mert a Mentős Gabi arról is mesélt nekem, hogy örökké fog élni, mert az Újpest mindig bajnok lesz!

A Mentős Gabi akkora legenda Újpesten, hogy amióta a lila-fehér égbolt kapu mögötti szektorába tette át a székhelyét, elhalványult teljesen az a témakör, hogy akkor most lesz-e tulajdonosváltás vagy nem, de az is, hogy ki lesz az új edző és kiket igazol az Újpest.

Mert az Újpestnek sok és sok évvel ezelőtt volt egy felülmúlhatatlan szerződéskötése.

Egy srác írta a paragrafusait, ráadásul minden egyes betűjét lila-fehér vérrel. 

De csak ő írta alá egyedül.

És minden egyes betűjét betartotta. 

Mert ilyen ember volt ő. Nem volt szent, egyszerűen szurkoló volt.

De a legnemesebb és egyben a legfanatikusabb fajtából.

„Ahogy telnek az évek, rájössz, hogy kilencven perc az élet,

Amiért te élsz, és amiért én élek.”

Gabi, hidd el: nem csak az Újpest Ultras fanatikusai siratnak...

AZ ÚJPEST-SZURKOLÓK FELHÍVÁSA

Az Angol Brigád szeretné segíteni Mentős Gabi családját, ebben a fájdalmas, közös gyászban, ezért gyűjtést szervez, az Újpesti Harcosok Klubja segítségével, hogy legalább a temetés költségeit át tudják vállalni. 
Ebben számítunk mindenkire, aki megteheti hogy segítsen. 
Közleményben: Mentős Gabi! 
Újpesti Harcosok Klubja 
12010501-01613405-00300005

Legfrissebb híreink