Sírj újra, Lovrencsics!

El nem múlónak tűnő fájdalom után.

Forrás:

Lovrencsics Gergő, az FTC csapatkapitánya őszinte volt!

Őszinte volt fájó, kijózanító vereség után, mely véget vetett nagyon sok magyar álmának. Az álom az volt, hogy újra eljuthat esetleg egy csapatunk (másodszorra a Ferencváros), a Bajnokok Ligája csoportkörébe.

Nem jutott el!

Sajnos!

 

Mert minden magyar csapat kudarca sajnos a számunkra az 1999-es megalapításunk óta. Előtte is az volt a nálunk az azóta megfordult vagy 60 szerkesztőnek, és mindig is az lesz – ebben biztos vagyok!

 

A fejleményekről, az okokról rengeteg cikkünk jelent meg, főszereplői nyilatkozatokkal, amik erre a linkre kattintva visszakereshetőek, amit azért fontos most ebben az esetben, mert ez a bejegyzés már nem ilyen témákról szól.

Így Lovrencsics Gergő nyilatkozatát is csak beágyazom, úgyis látta/hallotta/olvasta már mindenki a szavait.

 

 

Ám a nyilatkozata után történt valami más is, ami a számunkra a kimondott szavaknál is fontosabb. Amiket elmondott, azokból is le kell vonni a megfelelő következtetéseket, sértődések nélkül, annak érdekében, hogy az Európa-liga csoportkör meglegyen.

Miután a cséká elmondta a magáét, nem tudott bemenni az öltözőbe, de még azután sem, hogy véget ért az eddigieket megköszönő, az ottmaradt szurkolóktól a játékosok és a klub felé irányuló köszönetnyilvánítás.

Lovrencsics maradt és bebizonyította, hogy igazi férfi, igazi sportember.

Mert teret engedett az érzelmei újbóli, egészen más típusú kinyilvánításának.

Megmutatta, hogy fradista (lett)!

A Ferencváros és a magyar foci érdekében is remélem, hogy a klub által lőtt fotó (nyitókép) és az a szurkolói felvétel, amit egyből megkaptunk, pozitív példaként hat majd az FTC-re.

 

 

 

Mert az igazi férfi, ha fáj neki, erőt merít a kínzó, mélyre eljutó, kemény, többszörösen szúró, égetve kegyetlen nyomokat hagyó, lelkeket, szíveket apró darabokra szaggató, el nem múlónak tűnő, azaz öröknek érzett gyötrelemből.

 

Mert akkor, ha arról álmod(t)unk, hogy legyőzzük a jobbat és ez nem sikerül, padlóra kerülünk.

Ott lenni meg nem olyan jó, és nem csak azért, mert kényelmetlen.

A magyar bajnok viszont nincs kényelmetlen helyzetben!

Kiesett végül a jobb ellenében, becsülettel küzdve, mert az akarattal nem volt hiány. A játékban voltak hibák, de hát tudni kell, ki volt az ellenfél. Hibák döntő többségét meg még mindig a másik kényszeríti ki. Aki az adott szituációban jobb (volt). Minél többen jobb vagy, annál több esélyed van végül nyerni.

Egyébként a Dinamo Zagreb is szembe találkozik majd a valósággal, ha mondjuk az Atlético Madriddal kell majd játszania.

Mert a Dinamo is szembe szokott találkozni a valósággal, mert ha nem így lenne, örökös BL-győztes lenne. Márpedig, túl sokszor még nem jött össze nekik sem a trófea elhódítása.

Lovrencsicsnek és nagyon sokaknak nagyon fájt tegnap. Mert az álom véget ért. De van egy másik is, ami realisztikusabb.

Az El-csoportkörre mindig is nagyobb esély volt.

És ha az összejön, akkor Lovrencsics újra sírhat.

Csak már örömében

Hogy a gyötrelem helyett a testet és a lelket építő öröm járja át!

 

A győzelemé!

Legfrissebb híreink