Messi: azonnal add neki oda a 7. Aranylabdádat!

Hatalmasat csalódok a jelenlegi kedvencemben.

Forrás: Lionel Messi/Facebook

Kezdjük egy eléggé fontos bejelentéssel: a jelenleg aktív futballisták közül Lionel Messi a kedvencem!

Az mondjuk pont nem érdekelt eddig, hogy a Barcelonában milyen teljesítményt nyújtott (csak akkor számított, amikor kedvenc spanyol csapatom, az én kis Atlético Madridom ellen lépett pályára, általában azért, hogy alaposan elintézzen minket), az meg pláne nem érdekel, hogy a PSG játékosaként mit csinál, mert a francia klubfutball pont semmilyen szinten nem érdekelt soha és miatta sem fog soha!

Lionel Messi azért a kedvencem, mert elképesztően kedves volt velem, amikor 2005 nyarán kimentem elé a Ferihegyre egyedüli sportújságíróként. Akkor még 18 éves sem volt, viszont tudtam, hogy a nem sokkal előtte véget ért U21-es vb-n a legjobb játékos, gólkirály és világbajnok lett Argentínával, és mivel már láttam felvételeket róla és mert szerelmes vagyok Argentínába az argentin válogatottba és az argentin bajnokságba (a szenvedély miatt), azt gondoltam, hogy lennék az első magyar, aki találkozik vele.

Második lettem, mert egy Roland nevű srác megelőzött, Messi viszont három nappal utána ugye 1 percig játszott ellenünk az első felnőtt meccsén a válogatottjukban, mivel a becserélése után 60 másodperccel megütötte Vanczák Vilmost, amiért jogosan kiállították.

Azóta így vagy úgy, de láttam mindegyik meccsét az én kis Atlético Madridom ellen (Barca-Real Madrid meccset még egyet sem láttam, mert nem nehéz kitalálni, de abszolút a magyar foci a kedvencem, a Matracosok mérkőzései közül sem érdekel mindegyik), valamint az argentin válogatottban.

A nyári Copa Américán Messi volt a gólkirály, a legjobb játékos és Argentína nyerte meg a seregszemlét (1993-ban nyert előtte utoljára tornát, pont a Copát az Albiceleste), de ahhoz, hogy a döntőben legyőzzék a riói Maracanában Brazíliát az kellett, hogy Messi ne irányítson/támadjon, hanem középen, „mélységben” védekezzen.

További részletekkel nem untatnék senkit, mert az ezen az amúgy varázslatosra sikeredett tornán nyújtott teljesítményért kapta meg hetedszer is az Aranylabdát és lett így egyedüli csúcstartó és az egyedüli olyan ember, aki három különböző évtizedben is megnyerte. 

Nem nagyon látom, hogy ezeket a csúcsokat valaki, valaha is megdönti, de a tévedés jogát fenntartom magamnak!

Messi újabb sikere hatalmas érzelmi viharokat váltott ki. Volt aki az UEFA-t szidta, volt, aki a hülyeségeket szavazó kis nemzeteket, volt, aki France Football című újságot, mondván, otthon hagyatta a díjat Párizsban.

Nos: az UEFA-nak semmi köze a díjhoz, mert a legendás francia újság a világ legjobb foci szakíróit kérte fel a szavazásra (meg eleve az van, hogy az UEFA csak európai és nem világszervezet), ha meg otthon akarta volna hagyatni a díjat, akkor szerintem francia játékosnak csalják el, nem olyannak, aki az argentin válogatottban nyújtott teljesítménye miatt kapta meg úgy, hogy még Barcelona-mezben is volt egy-két megvillanása az év első felében.

Mert ahogy tudom, PSG-dresszben még nem igazán csinált semmit! Egyébként meg ne is csináljon, mert 1 év múlva világbajnokság, amire Magyarország sajnos nem jutott ki, így nyerje meg Argentína.

Tehát az van, hogy a világ legjobbnak gondolt szakírói szavazták meg Messinek a díjat, akik nálam sokkal, de sokkal jobban értenek a labdarúgáshoz (NEM ESIK NEHEZEMRE ELISMERNI), de nem értek velük egyet!

Ezt a díjat ebben az évben nem futballista-teljesítmény miatt kellett volna odaítélni. Idén el kellett volna felejteni a bizniszt, a pénzt, a fogyasztói szokásokat, a modern futball és a csodás szponzorai által elképzelt elvárásait.

Mert ezek mind embertelen dolgok, amik amúgy kizsigerelik a futballt és a futballistákat.

Ebben az évben a legemberibb cselekedetet kellett volna díjazni csak, azaz az összes többi al-díjat sem kellett volna odaítélni senkinek.

Ebben az évben a díjat és így minden elismerést, minden tapsot és minden dicsérő szavat egyetlen ember érdemelt volna meg!

Ő nem más, mint a nyári Eb-n a pályán összeeső dán Christian Eriksen életét az újraélesztés megkezdésével megmentő csapatkapitány, Simon Kjær.

Ő az, aki a rohanó, fogyasztói, csak a pénzt előtérbe helyező, egymással állandóan acsarkodó, gyűlölettel teli életünkben, a legnagyobb üzleteket megmozgató labdarúgásban volt képes bebizonyítani azt, hogy azért még mindig mi lenne a legfontosabb!

Ez a tulajdonság az emberség!

Lionel Messinek, aki elismerte a nyilatkozatában, hogy Robert Lewandowski is megkaphatta volna a díjat (tavaly nem ítélték oda senkinek, de a lengyel érdemelte volna meg), oda kellett volna mennie a dánhoz, miután megkapta a trófeát, és minden ember nevében meghajolva kellett volna átnyújtania neki.

Hogy a lehető legméltóbb gazdájához, EGY IGAZI EMBERHEZ KERÜLJÖN!

Legfrissebb híreink