Meccset néztem a Mátrixban és a TrollFoci ellen szurkoltam

Azonnali edzőváltást követelek!

Forrás:

Többször is hangot adtam már annak az álláspontomnak az nb1.hu elmúlt 21 évében, hogy ha rajtam múlna, sem téli, sem nyári, sem semmilyen szünet nem lenne a világ legfontosabb bajnokságában, a magyarban. És semelyik osztályában sem.

Tudom, hogy ez szakmailag kivitelezhetetlen és káros is a játékosoknak, edzőknek, de nekem, és a hozzám hasonlóknak meg az az igen káros, ha nem tudunk szurkolni menni, ami miatt elviselhetetlenné válunk és jó alaposan (nem direkt), de kikészítünk mindenkit a környezetünkben.

A sajnálatos koronavírus-járvány miatt viszont most meccsre sem lehet menni, és ez nem jó. Mint ahogy maga a járvány sem, ezért MINDENKINEK csak a legjobbakat tudom kívánni!

Délután viszont jött egy levél Zöldhegyi Gábortól, a Hungarian Pro Clubs League (HPCL) egyik tulajdonosától, remélem, nem haragszik meg rám és nem jelent fel levéltitok megsértése miatt, ha fontos részleteket közlök belőle:

„A fifa játékszoftver segítségével virtuális foci ligát szervezünk ahol valós időben 22 játékos játszik egyszerre és mi ezt kommentátor segítségével közvetítjük.”

Jelenleg 52 csapatunk van 4 osztályban.
Számos valós NB1 es csapat képviseli nálunk magát hivatalos szakosztállyal.

A mai nap 21:00-kor például egy DVSC - Puskás mérkőzés kerül megrendezésre és közvetítésre.”

Mivel nemrég végeztem a Netflixen a Barra Bravasról szóló sorozattal és a felülmúlhatatlan Vikingekkel (Raghnar Lothbrok a valaha volt legnagyobb király!), és új szériát még nem kezdtem el, szurkolni meg nem lehet élőben, ezért rávettem magam, hogy életemben először, megnézzek egy esport-meccset.

Nem azért nem néztem még meg egyet sem, mert nem érdekel, hanem azért, mert nem volt még rá érkezésem, de rengetegen mesélték már, hogy nagyon jó.

Egyébként a Mátrix az egyik kedvenc filmem, de már az 1999-es bemutatása előtt sem hittem azt, hogy a valóság valóban létezik, ezért arra gondoltam, hogy mi bajom lehet, ha megnézem a Loki-Puskást a virtualitásnak nevezett világalternatívában.

Rámentem a szervezet Facebook-oldalára, és leesett az állam annyira, hogy lehet, még a Richter-skála is jelezte a becsapódást.

Mert ezt láttam: TrollFoci-Vasas!

Azaz, a Facebook császárai a kedvenc csapatom ellen.

Rögtön rákerestem, hogy mi fán terem a Vasasnál az esport, és egyből egy régi cimbire bukkantam, akit egyébként női röplabda-meccseinken láttam mindig megőrülni. Ő a csapatmenedzserünk/edzőnk.

Egyébként február 27-én jelentette be a Vasas, hogy indul az esport szakosztálya, Erdős Levente a következőket nyilatkozta:

„2018 augusztusában alakultunk, és mivel a játékosok közül többen is erősen kötődünk a Vasashoz, fel sem merült, hogy más klubot keresünk meg az együttműködési szándékunkkal. Örömmel fogadtuk, hogy Markovits László az első pillanattól kezdve nyitott volt az ötletre, mostantól pedig azon leszünk, hogy méltó módon képviseljük a 108 éves Vasas nevet ezen a téren is. Úgy gondolom, az egész magyar eSport fejlődését szolgálhatja egy újabb patinás egyesület csatlakozása, nekünk pedig egyértelmű célunk, hogy a március közepén kezdődő bajnokságban az első három feljutó hely valamelyikén végezzünk.”

A nyilatkozatát 9 perccel a meccs kezdete előtt illesztettem be a szövegszerkesztőmben, mert már a derbik derbije előtt elkezdtem írni a beszámolómat.

Azt mondjuk nem tudtam elképzelni, hogy hol és hogyan lesznek az ultrák, hogy lehet egy esport-meccs közben a többiekkel görögtüzezni, sörözni, bírót szidni vagy edzőváltást követelni, de úgy voltam vele, hogy pár perc és megtudom.

Viszont addig keresgéltem tovább, hogy azt is megtudtam, ez az első meccsünk az ottani NB I-ben, azaz, újoncok vagyunk.

Kezdés előtti pillanatokban megkérdeztem ügyeletes szerkesztőnktől, Gergőtől, aki nagy esport-fan, hogy lekapcsoljam-e a villanyt, vagy tekerjem-e fel a fényerőt a gépemen mint ahogyan a Trónok harca utolsó évadának a deresi csatáját bemutató rész előtt kellett volna. Erről egyébként az HBO adott tájékoztatást, nyilván napokkal az epizód nyilvánosságra tétele után, a közfelháborodást követően. Ez volt a 8. évad 3. része, amikor a zombik Deresre támadtak éjjel és pont semmit nem lehetett látni belőle.

Még azt is megkérdeztem, hogy lehet-e a meccsre fogadni, de azt mondta, hogy szerinte nem.

Aztán elkezdődött a találkozó, amivel kapcsolatban az élő közvetítésből megtudtam, hogy rögtön utána lesz majd a visszavágója is, de azt már egy másik csatornán kellett néznem, méghozzá a Vasasén, aminek az elérhetőségét Gergő küldte el, aki amúgy, szintén angyalföldi.

A szpíkertől azt is megtudtam, hogy a TrollFocinál két távozó volt a bajnokság előtt, cserébe egy játékos jött a Lokitól, aki korábban már volt náluk kölcsönben, de most végleg megszerezték. És csatlakozott hozzájuk, ha jól emlékszem, egy eddig szabadúszó srác is. Nálunk, teljesen kicserélődött a keret. Ha tévedtem, elnézést, de szurkolás közben nem jegyez meg mindent az ember.

Az első dolog ami feltűnt, hogy jó kis virtuális stadion volt, nézőkkel, szurkolás-hanggal, és a tavalyi majdnem bajnok Trollfocinak szinte végig az egyenrangú ellenfelei voltunk.

Leventére, a csapatmenedzserünkre, aki a kapusunk is, mivel tiszta szívből szurkoltam nekik, a 18. virtuális percben haragudtam meg először, amikor vagy 18-ról lőttek a kapunkra középről, ő meg későn vetődött el. Mármint az általa mozgatott kapus. Óriásmákunk volt, hogy fölé szállt a löket.

A 37. percben Leventének minden eddigi valaha megejtett bűnét megbocsátottam, mert 27 méteres, ballal, a jobbkötőből, 27 méterről megeresztett lövést védett földöntúli bravúrral. Pontosabban, virtualitáson túli bravúrral. Bár azt nem tudom, hogy az már mi lehet pontosan...

Jó kis küzdelmet láthattunk, és egyre jobban hittem benne, mivel a második félidőben úgy éreztem, hogy enyhe mezőnyfölényben voltunk, hogy megverhetjük a Trollfocit, amikor elaludt a védelmünk (lehet, hogy suttyomban az nb1.hu-t olvasták a srácok közben...), amikor Ács bepasszolta a zsugát kissé jobbról a tizenhatosunkon belülre a védelmünk mögé, amit Humenszky értékesített. A szpíkernek egyáltalán nem volt meglepetés, hogy ő volt a gólvágó.

A legvégén majdnem egyenlítettünk, mert Galambos kis híjján öngólt vétett, aki szerintem Vasas-szurkoló a valóságban, csak titkolja.

„A második meccsen szoktunk jobban játszani” - írta nekem Gergő a Messengeren, és én hinni akartam neki, amit el is kezdtem.

Amikor elkezdődött ez a találkozó, megkérdeztem tőle, hová lett a riporter, mire azt válaszolta, ezen most nem lesz, mert ez egy másik csatorna, a harmadik számú (az előzőn a Loki-Puskást kezdték el tolni), de nem baj, mert jobban hallatszik a szurkolás.

Ahogy elolvastam, tudtam, hogy akkor szakmailag kampec van nekem, mert az fog érdekelni, mint a valóságnak mondott világban is.

Tehát ez is jó meccs volt, mert jó volt a hangulat, és amikor nemcsak az atmoszférával foglalkoztam, akkor a játék is tetszett.

Ezen a találkozón 2-0-ra kaptunk ki. Én a másodikat, Gergő az első gólt nem látta. Ő azért, mert kifigyelt a konyhába vacsoráért, én meg azért, mert feltoltam a telefonomat a töltőre.

Az első Trollfoci-gól remek, szabadrúgás utáni kombináció után született, úgy játszották át és ki a védelmünket, hogy azt látva szerintem még az adatforgalom is megállt, hogy átélje a szemre is tetszetős látnivalót. Ez a 71. percben történt.

A másodikat a végén kaptuk, Gergő csak annyit írt: „átsétáltak a védelmünkön”.

A szabadrúgás- és szögletvariációink nem igazán ültek, mert mindent kicsiben akartunk megoldani, de ezeket a Trollfoci játékosai mind lefülelték, a védelmünk kicsit szellősnek tűnt. 

Állítom ezeket én, aki még soha nem játszottam ilyen játékkal, és a várható kijárási tilalomra is célbadobó szettel és mini kosárlabda-felszereléssel szerelkeztem fel liszt helyett.

Ami viszont a valóságosnak és a virtuálisnak mondott világ focijában tényleg totál megegyezik, az a szurkolói lélek.

A páros zakó után ugyanis a Gergővel megállapítottuk a lényeget: edzőt, azaz csapatmenedzsert kell váltanunk!

Legfrissebb híreink